Dan Brown: Az Elveszett Jelkép (2009)

Az Angyalok és Démonokkal üstökösként robbant be anno a köztudatba Dan Brown. A könyvvel elért hatalmas sikert meg tudta fejelni a megasikeres Da-Vinci kóddal, hogy utána a Langdon-sorozatot egy szinte visszhangtalan könyvvel folytassa.
Történet: Egy barátja meghívja Robert Langdont, hogy tartson elõadást a szabadkõmûves jelképekrõl egy összejövetelen. A helyszín igen kivételes, hiszen mégiscsak Washington, és a Capitolium. Ám mikor Langdon megérkezik, hamar kiderül, hogy itt valami átverésrõl van szó. Az összejövetelnek nyoma sincs, és barátjának is csak levágott jobb keze által képviselteti magát a helyszínen…

A Langdon-sorozat elsõ darabja számomra roppant élvezetes volt, akárcsak a belõle készített film. A Da Vinci kód is abszolút magával ragadott, és hetekig a hatása alatt voltam, de azért ott hozzá tartozik az igazsághoz, hogy az csak egy tisztességtelen lopás. Aki nem hiszi, járjon utána! (Olvassa el Barbara Wood: A Prófétanõ címû regényét, ami pár évvel korábbi!) Viszont a harmadik kötet, ami mindig a kritikus pont, mint a zenekarok harmadik lemeze is, már nem bûvölt el annyira.

Az oka? Nem tudom. Talán a fordítás volt most kevésbé jó, talán Dan nem írt olyan jól, mint eddig. A sztori jól indul, ám a megszokottnál sokkal több az üresjárat, több a feleslegesnek tûnõ/idegesítõ szereplõ. Sok a száraz, szájba rágós tudományos maszlag. És végül, de nem utolsó sorban, sok a levezetés. Vagy inkább rengeteg? Nem is tudom. De nem kellõ mennyiségû, az biztos! 🙂

Pedig itt is van összesküvés, jó alap, meglepõ fordulat, csak az az átütõ erõ, és az újdonság varázsa hiányzik, ami az elsõ Langdon-regényben megvolt. Sõt, a már említett „ihletés” ellenére a másodikban is!

Ám mindezek ellenére sikerült végig elolvasni, még ha kicsit nyögvenyelõsen is. Ráadásul azt sem mondhatom, hogy nem élveztem. Még azt is megkockáztatom, hogy ha újraolvasom az elsõ kettõt, ezt sem fogom a sarokba dobni, hanem ezt is elõveszem újra. De ez nem változtat a tényen: Sokkal jobb is lehetett volna! Viszont én várom a következõ Robert „kicsittutyimutyideszerethetõ” Langdon sztorit! 🙂

10/6,5

Ez is érdekelhet

Kövess minket!

2,844RajongókTetszik
1,731KövetőKövetés
44KövetőKövetés
64KövetőKövetés
1,348FeliratkozóFeliratkozás