Ismered a Crazy Karma-t? Nem??? Ne parázz, én sem. Ők egyike azoknak, akik nemrégiben a semmiből egy kész, megjelenés előtt álló EP-t dobtak a szerkesztőségünk virtuális postaládájába, és mondták, ha gondoljuk, akkor írjunk Róluk pár sort. Nos, én gondoltam. Meg is volt a pár sor! Sziasztok! 😛 Ám na, viccet félre: Nem tudtam, mit várjak tőlük, hiszen egy fiatal csapatról van szó, így egyszerre volt izgalmas és első randi-szagú is az ismerkedésünk.
3+2, csak ez nem mulatós, röviden ennyi is lehetne az ismertető, de szerencsére van miről beszélnünk. Amikor a hatásokat felvázolta nekem a basszer Marci, kicsit féltem, hogy én vagyok-e a legmegfelelőbb Nekik az első recenzió megírására, viszont a kész anyagot hallgatva maximálisan. Jó cucc ugyanis ez az EP. Kicsit olyan érzésem volt, miután párszor meghallgattam, hogy ez a banda még viheti nagyon sokra, ha egy kicsit ügyesek. Nem tudom, mennyire kell nekem megfejtetni, hogy mit is csinálnak ők, hiszen a dalok önmagukért beszélnek. Nyilván nem váltják meg a világot 3 dallal és kettő élő változatával, viszont meg van az esély, hogy felkapja rá a fejét pár ember, majd még néhány, és így tovább. Semmi mást nem csinálnak, csak tolják a rákenrollt, és meg mernék rá esküdni, hogy nem igazán agyaltak azon, hogy ki mit hall majd ki a számokból, csak felvették őket és a világra szabadították.
Adott két klipes dal, melyet hallhattunk már korábban, és igazából ha csak úgy elkapom valahol, lehet, hogy el is siklottam volna felette, de némi odafigyeléssel egészen megszerettem őket. Kicsit a korai, még döggel és tökkel rendelkező Hooligans és az Extázis jutott eszembe, szigorúan jó értelemben. Ami itt mindenképpen a pozitív felé billenti az ítéletet a végén, az nem más, mint a szövegek és a dallamok. Ugyanis itt nem cikik a szövegek, könnyen megmaradnak, és kellően humorosak is, és a megszólalás (az enyhén demo-s jelleg ellenére) dögös, és remekül harmonizál az egész. A harmadik dal akár egy kísérlet is lehet a rádiók felé, hiszen mondhatni slágeres, nyál és kínos pillanatoktól mentesen, nagyívű, könnyen megjegyezhető dallammal. A két koncertfelvétel egy érdekes bónusza a kézzel fogható verziónak. Roppant jó ötlet, ugyanis ez a fajta zene igazán élőben mutatkozik meg, hogy mennyire életképes. Örülök, hogy a két tökösebb felvétel került rá, ugyanis ez azonnal meggyőzött, hogy csekkolnom kell a srácokat élőben is. Még ezen a felvételen is hallani, érezni, hogy imádják a színpadot és a muzsikálást.
Hallgat:
https://soundcloud.com/crazy-karma/sets/crazy-karma-nem-ismersz-2015
A borító és a kivitelezés ötletes, bár a borító szerintem nem feltétlenül illik a muzsikához, a bakelit hatású korongfestés azonban mindenképpen telitalálat. Az pedig külön dicséretes, hogy a srácok bevállalták, és készült belőle CD, még ha csak limitált példányszámban is. Akinek esetleg bejönnek a dalok, az támogassa meg őket annyival, hogy megrendeli a CD-t, ezzel is hozzájárulva a nagylemez mihamarabbi megjelenéséhez! 🙂
Rajong, követ:
https://www.facebook.com/crazykarmaband
Nem is szaporítom tovább a karaktert, hanem inkább zárom ezt a szösszenetet, méghozzá azzal, hogy aki úgy gondolja, tegyen egy próbát a srácokkal és a muzsikájukkal. Nyilván nem találták fel újra a torzítót, nem is alkották meg az új Starway To Heaven-t, vagy az új Satisfaction-t, mégis azt mondom: jó ez a muzsika. Nyilván bőven még hova fejlődni, főleg a megszólalás terén (bár a basszus sound szerintem nagyon frankó), mégis nagyon pozitív a megítélése a fülemben az EP-nek. Ám három dalból nem akarok messze menő következtetéseket levonni, majd az (elvileg) év vége érkező nagylemeznél jobban belemegyünk az elemzésbe. 🙂
10/7.