Bevállaltam… be bazdmeg…
Bõ 10 év után (napi minimum 1 doboz cigi!) eljött az a nap… Nem szórakozok sokat a bevezetõvel, álljon itt szenvedésem történetének elsõ fejezete:
1-4. nap
Elsõként szeretném kiemelni, hogy az utolsó cigim elfüstölése közben olyan remegés kapott el… majdnem elejtettem a bagómat 😀 Már az a tudat, hogy hamarosan csökkenni kezd testemben a felhalmozott nikotin… ami azóta persze csak rosszabb lett. Alapvetõen nem is azzal van most bajom, hogy a testem annyira kattogna… tavasz van, visszakerültem falura… le tudom kötni magam… inkább az, hogy bizonyos helyzetekben (pl: reggeli kv mellé, ebéd után, buszra várva, stb.) olyannyira belém égett ez a rossz szokás, hogy muszáj valamivel helyettesítenem… na de mivel???
5-14. nap
Na, ez volt a legkeményebb… fõleg a második hét vége… 12-14. nap… azt hittem meghalok. Olyannyira felidegeltem magam apróságokon, hogy komolyan féltem, még a végén megütök valakit. Azok számára, akik okulnak történetembõl, és megpróbálják letenni a cigit… nem tanácsos emberek közé menni még! 🙂 Rettenetesen szar volt, azt a szenvedést amit átéltem, csak azok ismerhetik, akik hozzám hasonlóan önerõbõl, segítség nélkül (se nikotin tapasz, se elektromos lófasz) szálltak szembe függõségükkel. Egy segítségem volt… a szotyi 🙂 … és persze az, hogy ha szükségem volt bíztató szavakra, akkor volt kihez fordulnom 🙂 Hálás vagyok érte!
15-31. nap
A megkezdett leszokási kísérletem innentõl már elég könnyû volt, fölös energiáimat hosszú sétákkal, felülésekkel és fekvõtámaszokkal vezettem le… (a felülések elég viccesek voltak… elsõ nap bátran nekiugrottam úgy, hogy életemben nem dolgoztattam meg a hasizmaimat… másnap reggel azt hittem megdöglök… 🙂 ) Itt már nem volt szükségem a szotyira sem. A legjobb az egészben, hogy újra érzek ízeket, szagokat… nagyon durva. Lényegében egy negatívumot tapasztaltam eddig, miszerint nem vagyok képes odafigyelni semmire… teljesen elvesztettem az elmúlt napokban erõteljesen visszafejlõdött koncentrációs készségemet… néha pár (másod)perc után elvesztem a fonalat… sokszor vissza kell kérdeznem… 🙂
32. nap
Következzék a bejegyzésem utolsó pár sora… Szeretném leszögezni, hogy mindenkit csak buzdítani tudok arra, hogy tegye le azt a kurva cigit… nem lehetetlen feladat. Többször is úgy jellemeztem jelenlegi állapotomat, hogy ha tudtam volna, pontosabban emlékeztem volna rá, hogy milyen jó cigi nélkül… akkor el se kezdtem volna… avagy korábban letettem volna… A tüdõm kezd újra használható lenni, a fogaim és az ujjaim már nem sárgák a nikotintól… a közérzetem sokat javult. A leszokásom elsõ hónapjában több mint 8 kilót fogytam ahelyett, amit vártam, amit sokan mondtak… Ha az ember odafigyel, és a feszültséget megpróbálja levezetni valahogy (pl amiket említettem), még több energiája lesz… még inkább küzdhet a nikotinhiány ellen… a végére meg azon kapja magát, hogy élvezi a reggeli felüléseket 🙂
Bár nem tartozik szorosan a nikotin elleni küzdelmemhez (amit természetesen folytatok), de megemlítem azért, hogy fokozzam szenvedésem történetét… az alkoholtól is megváltam… egy kortyot se… ez lehet késõbb változni fog, de nem mostanság… ebben elég határozott vagyok…
Ja, a legfontosabb… köszönöm Neked!