Mindegy, hogy valaki szereti, vagy nem a Tankcsapdát, azért a pozíció, amit jelenleg a magyar rockzenében betöltenek, az vitathatatlan. A Rugby Club Hotelben megtartott sajtótájékoztató után, ami az augusztus 16-i esztergomi Tankcsapda nagykoncertet hivatott promotálni, sikerült diktafonvégre kapnom Lacit, aki nagyon jó kedélyűen állt rendelkezésünkre.
– Ritkán sikerül az egyszeri újságírónak igazi rock-ikonnal interjúznia. Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a felkérést.
– Ez csak természetes, nagyon szívesen.
– Nem akarom túlragozni ezt a jubileumi kérdést, hiszen mindenhol erre vannak kiélezve az interjúk, hírek, stb. Én inkább egy számomra izgalmasabb kérdéssel kezdeném: Mit várhatunk majd az ősszel megjelenő új lemeztől?
– Most is ez szól, legalábbis az első publikált dal róla (Háttérben a Köpök rátok hallatszik – Ric$). Izmos lesz kurvára, vastag, erőteljes, szerintem az elmúlt évtized legjobb Tankcsapda lemeze lesz. Sőt, egészen biztosan ki merem jelenteni, hogy a komplett diszkográfiánk és történetünk Top 3 lemezében is benne lesz! Roppant energikus cucc, egy kurva vastag hangzással, már-már metálosnak mondható! (nevet) Legalábbis hozzánk képest mindenképpen metálosnak.
– Mennyivel másabbak a zenei hatásaid most, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt?
– Semennyire. Az örök kedvencek megvannak értelem szerűen, ez nyilván nem változik már. Ellenben az is igaz, hogy van egy csomó friss, új banda, relatíve új persze, elég egy Stone Sour-t, Avanged Sevenfold-ot vagy a Five Finger Death Punch-ot mondanom. Ugyebár Ők sem ma kezdték, de egy Ac/Dc, Motörhed, Judas Priest, Scorpions-hoz képest újnak számítanak. Nyilván ezek a friss csapatok és újabb hangzások is hatással vannak rám, vagy ránk, mint bármi más, amit hallgatunk és szeretünk. Viszont úgy gondolom, hogy a Tankcsapda alapvetően a hangzását tekintve egy elég jól körülhatárolható zenekar, ennél fogva aztán túlságosan nagy behatások nem érhetnek. Igyekszünk viszont jobbat és jobbat csinálni, fejlődni, egyről a kettőre jutni, és ebbe a tematikába az új lemez kiválóan illeszkedni fog.
– Mennyivel, vagy miben lesz másabb, mint a Rockmafia Debrecen? Te utólag visszagondolva mennyire vagy azzal a koronggal elégedett?
– Az volt Sidivel az első közös munkánk, amit roppant jó hangulatban rögzítettünk, és a szó mindenféle értelmében véve sikeres lemez lett. Sok számot játszottunk róla, és játszunk is a mai napig, az emberek szeretik, vagyis nyugodtan ki merem jelenteni, hogy jó lemez volt. Az is igaz ellenben, hogy az új lemez, annak ellenére, hogy még bele sem kezdünk a felvételekbe, viszont a számokat nyilván ismerem, valóban komoly minőségi előrelépést jelent majd. Ez valahol persze normális, hiszen Sidivel időközben összeszoktunk, és azt gondolom, hogy a Rockmafia egy jó első lépcsőfok volt, az első közös lépésünk ebben a jelenlegi felállásban, a mostani lemez pedig a következő lépcsőfok, egy intenzív továbblépés.
– Ezek szerint Sidi abszolút megtalálta a helyét a csapatban, és Ti elégedettek vagytok a döntésetekkel, hogy Őt választottátok?
– Maximálisan. Viszont mi ebben már akkor biztosak voltunk, amikor a döntést meghoztuk, nagyon ráéreztünk erre. Persze mindenkiben előfordulhatnak kételyek, nyilván bennünk is volt, ám annyira bíztunk benne, hogy a döntés teljesen helytállónak bizonyult.
– Van olyan lemez a Tankcsapda albumok közül, vagy akár dal, amire azt mondod utólag, hogy nem csináltad volna meg?
– Nincs. Határozottan nincs. Már csak azért sem, mert minden dal és lemez, amit csináltunk, az a zenekar aktuális felállásának, korszakának abszolút jellemzője, a szó bármilyen értelmében. Akár a hangulatokra, akár a szövegekre, akár a megszólalásokra gondolunk. Ezek mind szükségesek voltak ahhoz, hogy ma itt és így beszélgessünk, illetve ide jussunk. Ha nem ezeket a dalokat írtuk volna, akkor lehet most nem így és nem itt beszélgetnénk, éppen ezért egyetlen egy dal, vagy lemez sincs, amit ne csináltam volna meg.
– Te inkább a koncertezést, vagy inkább a stúdiózást szereted? Melyik áll Hozzád közelebb?
– Határozottan a koncertezés, ám én magam is meglepődtem rajta, de nagyon-nagyon várom az új lemez felvételeit. Régen voltam ennyire izgatott stúdiózás előtt, mint most. Erre nagy mértékben rájátszik, hogy Sidi érkezése hozott egy olyan egységet és hangulatot a zenekarba, ami nagyon régóta nem volt már. Arról nem is beszélve, hogy mivel ismerem a dalokat, én magam is kurvára várom már, hogy hallgathassam a kész anyagot! (nevet)
– Szerinted megismételhető a Rockmafia Debrecen sikere, ha az eladott példányszámokat vesszük? Ha jól emlékszem háromszoros platinalemez lett.
– Több mint 25 ezer példány fogyott, tehát már több is mint háromszoros platina…
– Azért ez idehaza mindenképpen példaértékű. Oké, levitték a darabszámokat a csökkenő lemezeladások miatt, de akkor is. Kívánom, hogy ez most se legyen másként! Szerinted ez simán lehetséges?
– Az a kifejezés, hogy simán, lehet, hogy nem szerencsés. Ahhoz, hogy ez így történjen rengeteg munka szükséges, túl azon, hogy megírod és felveszed a dalokat. Tehát ha nem így nézzük, hogy simán, meg ha nem kezdünk bele a gazdasági helyzet elemzésébe, meg sok egyéb dologba, akkor én azt gondolom, hogy igen, megismételhető egy ilyen kaliberű siker az eladott példányszám tükrében. Bízom benne, hiszen a jelenleg kialakult lemezterjesztési kultúránk a MOL-kutakon, illetve a 990 Ft-os ár nagyban hozzájárult az előző korong sikeréhez, ahogy az újhoz is hozzájárulhat. Ez az ár úgy gondolom, egy normális, intelligens, elérhető ár, nem is beszélve arról, hogy rengeteg helyen lehet kapni, plusz a zene, amit tartalmaz sem szar. (nevet) Tehát ha ezeket figyelembe vesszük, akkor igen, megismételhetőnek tartom a sikert, ám ezt mi elsősorban nem az eladott példányszámban mérjük. Ugyanis ha így lenne, akkor most írnánk 10 rossz értelemben vett rádióslágert, és azt adnánk ki, majd könnyen lehet, hogy kétszer, háromszor ennyi lemezt adnánk el. A cél azonban nem ez, hanem egy olyan album, olyan dalok, ami olyan zenét és szövegeket sorakoztat fel, amilyet mi szeretünk. Az meg külön öröm, ha a közönségnek is tetszik.
– Erre remek példa a tavaly nyári Fesztiválszigetes koncertetek itt Esztergomban, ahol a Rockmafia dalait is teli torokból énekelte az igencsak szép számú publikum. Ennél jobb visszajelzés a közönség részéről aligha kell.
– Ezt abszolút így gondolom én is, ettől függetlenül jó dolog, ha sok lemezt adunk el, de kétségtelenül jó érzéssel tölt el minket, ha az emberek az új dalokat is szeretik, nem csak azt a 3-4 20 évvel ezelőtti nagy slágert. Persze ez óhatatlanul maga után von más dolgokat, ami szorosan összefügg a hallgató életkorával. Egy velem egyidős fickónak például, aki 20 éves volt, amikor a Tankcsapda megindult, neki világ életében A Legjobb Méreg lesz A Lemez, meg A Dal, és ez így van rendjén. Viszont egy mai 16-20 éves srácnak, meg lehet, hogy a Rockmafia Debrecen A Lemez és azon van A Dal. Ő meg azt mondja majd 20 év múlva, ha akkor lesz még zenekar és készítünk lemezeket, hogy jó, jó az új lemez, de a Rockmafia Debrecen, az még az igazi volt. Érted mire gondolok nem? (nevet)
– Naná, természetesen értem. Nekem is mindig a Jönnek a férgek lesz A Lemez Tőletek, ahogy a Hóesés A Dal. Szerinted van még ennél feljebb a zenekar számára? Van még idehaza ennél magasabb szint?
– Na ez az a kérdés, amit kábé húsz éve folyamatosan megkapunk. Sokan, sok formában feltették ezt a kérdést. Amikor az első olyan lemezünk megjelent, Az Ember Tervez, ami aranylemez lett, azóta mindig előkerül ez a téma. Van-e egy rockbandának feljebb ennél? Meg az: Hát srácok, nagyon szép ez az eredmény, meg ez a dolog, amit elértetek, de Magyarországon ezzel a zenével ennél feljebb már nem nagyon tudtok jutni. Ez pedig volt 19 éve, amióta elég sok minden történt a zenekarral. (nevet) Szóval erre a kérdésre nem tudok Neked egzakt választ adni. Sőt, mi nem is azon dolgozunk, hogy feljebb kerüljünk, valami elképzelt Parnasszusra, szimplán csak szeretnénk csinálni tovább a zenét, amit szeretünk, a lehető legjobban és a lehető legjobb hangulatban. Ha ez újabb és újabb lemezeket, turnékat, koncerteket, sikereket hoz, akkor az nyilván tök jó dolog, de az elsődleges cél mindenképpen az, hogy mi hárman jól érezzük magunkat, zenéljünk, és a közönségünket szórakoztassuk. Nem abban gondolkodunk, hova van tovább feljebb. Elég csak a tavaszi Európa-turnénkra gondolni, az is nagyon jól példázza, rengeteg potenciál van még a zenekarban.
– Bármennyire elcsépelt kérdés, én mégis nagyon szeretem feltenni: Van olyan zenész, zenekar, akivel szívesen koptatnál egy színpadot és/vagy turnéznál vele együtt?
– Hogyne lenne! Rengeteg zenekarral találkoztunk, zenéltünk az elmúlt években, hála Istennek a találkozások túlnyomó többsége pozitív élmény volt, itt most elsősorban a külföldi nagy nevekre gondolok. Egy Ac/Dc-nek nagyon örülnék, ha el tudnánk csípni, bár ahogy most kinéznek, még egy koncertjüknek is nagyon örülnék, ha ott lehetnék. (nevet)
– Előszeretettel olvasok különböző portálokat a sajátjainkon kívül is. Rengeteg helyen bántják a zenekart a szponzorációs dolgaitok miatt. Gondolok itt a Sopronira, a MOL-terjesztésre, és hasonlók. Szerintem ez kicsit abból is fakad, hogy itthon ezt az emberek nem tudják a helyén kezelni. Dave Lombardo-t nem bántja senki a Monster miatt például. Te hogy látod ezt a kérdéskört?
– Tudnék még mondani én is számtalan példát. Ott van Ozzy, Slash, a Korn… Ki kivel hogyan és milyen szerződésekben van benne. Rengeteg ilyen van kint. Az az igazság, hogy a lusta emberek igyekeznek a mocskos kis sáros helyükre visszahúzni azokat is, akik meg nem azok. Ha valaki nem lusta, szeret megdolgozni a sikerért, élvezettel csinálja, amit csinál, akkor előbb utóbb megérik benne az a gondolat, ami bennünk is: Tudjátok mit? Köpök rátok! (nevet)
– Az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások miatt volt a rossz viszony az egyik ismert hírportállal is? Aztán megvolt a békítő interjú, amiben nagyon keményen helyre tettétek őket.
– Igen, bár ott nem is ez volt elsősorban a palettán. Ott sokkal inkább az okoskodás és az ál szakmaiság zavart. Amikor megmondják, hogy mire gondolsz. De kérem! Azt, hogy mire gondolok, hadd tudjam már én jobban! Ám azt hozzá kell tenni, hogy nem ápoltunk soha senkivel rossz kapcsolatot, és ez nem is célunk egyáltalán. Az már más kérdés, hogy szeretünk kiállni a saját igazunkért és érdekeinkért. Az általad említett példa pedig minket igazol.
– Figyeled még egyáltalán a kritikákat, koncertbeszámolókat? Történik még olyan, hogy hát, ebben lehet valami, ezt érdemes megfogadni, egyes cikkek, írások nyomán?
– Abszolút. Bár azt azért hozzá kell tennem, hogy a legnagyobb kritika az, amikor kimész a színpadra, látod az embereket és a reakciójukat. Ha azt a pozitivitást és elismerést látod a közönségen, amit mi látunk a színpadról, akkor annál jobb kritika és visszaigazolás nem kell, az mindent elmond, a szó legjobb értelmében. Az is igaz ugyanakkor, hogy a verbális és megírt kritikák között is találkozom az érted haragszom, nem ellened típusúval. Magyarul ha valaki építő jellegű kritikaként megfogalmazza: Srácok! Nem rossz, amit csináltok, de ettől, ettől, meg ettől még jobb lenne, vagy jobb lehetne, akkor butaság lenne ezeket nem meghallgatni, elolvasni, és adott esetbe megfogadni. Azok a kritikák, amik elvtelenül csak azért baszogatnak, hogy baszogassanak, az már egy más tészta. Azokat konkrétan leszarom.
– Van olyan hobbid, amit szívesen csinálsz a szabadidődben, már ha van persze?
– Az embernek annyi szabadideje van, amennyit csinál magának. Ráadásul mi a saját magunk urai, főnökei vagyunk, nincs felettünk management, vagy kiadó, aki beosztja a mindennapjainkat, vagy megmondaná, muszájból éppen akkor mit kell, csináljunk, ezért van szabadidőm, ha akarom. Nincs semmi különösebb hobbim, talán csak a rendszeres reggeli futás, amikor a két kutyámmal teszünk egy nagy kört az erdőben, ez talán beillik hobbinak. Bár ez valahol a munkámnak is része, hiszen ha teljes értékű produkciót akarok nyújtani a színpadon, akkor meg kell őrizni a fizikai kondíciót.
– Üzensz valamit az Olvasóinknak?
– Többet mozogjatok és kevesebbet üljetek a gép előtt! (nevet)
– Zárókérdés: November 13-án az A38-on ismét találkozunk az Airbourne koncerten, mint tavaly?
– Naná! Néztem már én is, az egy csütörtöki nap, mondtam is a szervezőnknek, hogy ha aznap lenne koncertünk, azt mindenképpen tegye át máskorra, mert ott akarok lenni! (nevet)
– Köszönöm szépen az interjút!
– Ne viccelj, én is köszönöm!
Hatalmas köszönet a két képért Nyári-Steindl Andreának, a Summer Photonak és Oxinak! 🙂
Augusztus 16-án pedig találkozzunk a Fesztiválszigeten, Esztergomban, a Rugby Club Hotelben, és zúzzunk egyet a Tankcsapdára! 🙂