A Junkies zenekar a dátumot tekintve 1993.-ban alakult. A zenekar a mai napig töretlen népszerűségnek örvend, és aktívan koncertezik. Az eredeti felállás óta az évek során több tagcsere is történt, legutóbb 2020-ban, amikor Riki Church távozott és helyét Gravel Shores vette át. A Junkies Zenekar legrégebbi tagjával, Barbaró Attilával beszélgettem.
Fotó: Radó Norbert
-A zenekar megalakulását követő évben máris változás történt, hiszen csatlakozott a ritmusszekcióhoz Riki Church és az addigi énekest felváltotta Szekeres Andris. Te hogyan élted meg a folyamatos változásokat, na meg, hogy tulajdonképp az alapító tagok közül már csak Te képviseled a zenekart?
-A Junkies kezdete egy folyamatos változás volt, hiszen tulajdonképpen a Jack Daniels zenekarból alakultunk át szép lassan, amibe Csordás Tibivel és Gürtler Zsolt dobossal kerültem be még 1992-ben. Mivel volt saját elképzelésünk arról, hogy milyen zenét szeretnénk csinálni, és a régi JD tagok nehezményezték, hogy az ő nevükkel fut a zenekar, úgy döntöttünk, hogy új néven folytatjuk a dolgot, így lettünk Junkies, és elkezdtük felvenni az első albumunkat. Volt egy stúdió, ahol akkor dolgozhattunk egy-egy napot, amikor épp nem volt más munkájuk, így hosszú ideig készült a lemez, közben a dobos kiszállt, jött helyette Jódli, aztán megismerkedtünk Rikivel, ő lett az új basszusgitárosunk, velük fejeztük be az albumot, ami 1994 tavaszán jelent meg.
-Készültök valamilyen eseményre a 30.-as évforduló kapcsán?
-Igazából, mivel nincs konkrét dátuma a Junkies létrejöttének, azt tekintjük hivatalos megalakulásnak, amikor Szekeres Andris lett az énekesünk. Ez 1994 júniusában volt, tehát csak jövőre leszünk 30 évesek, még nem találtuk ki, hogy konkrétan hogy, de biztosan megünnepeljük az évfordulót.
-A covid előtt megfordultatok a Whisky-A-Go-Go színpadán. Milyen élményeket hoztatok magatokkal Amerikából?
-Nagyon nagy élmény volt Amerikában fellépni, pláne egy olyan legendás helyen, mint a Whisky-A-Go-Go, ahol gyakorlatilag az összes példaképünknek tartott zenekar megfordult a 60-as évektől kezdve, az öltöző fala tele volt az autogramjaikkal, mi is felírtuk a miénket. A koncert is jó volt, nagyon sok magyar él kint, de még itthonról is jöttek. Egyébként a Tankcsapda előzenekaraként mentünk ki, és San Franciscoban is volt egy buli. Mindkét városban eltöltöttünk pár napot, L.A.-ben Riki körbe vitt minket és mindent megmutatott, hiszen ő ott nőtt fel, de 3 nap kevés volt hozzá, hogy teljesen bejárjuk ezt a hatalmas várost.
-Van a közeljövőben hasonló külföldi koncert tervetek?
-Még konkrétan nincs, de rendszeresen járunk olyan országokba, ahol élnek magyarok, legutóbb Skóciában voltunk, de jártunk kétszer Dél-Koreában is, pedig ott nincsenek magyarok. Jó lenne eljutni egyszer Ausztráliába, vagy például New Yorkba, most elég kedvezőtlen a gazdasági helyzet, próbálunk túlélni, de ha lesz lehetőség, ki fogjuk használni.
Fotó: Imre Norbert
-Február elején Kaposváron kezdtétek az idei turnét az Aurora zenekarral. Milyen, amikor a két zenekar közönsége találkozik? Van közös nevező?
-Az Aurorával nagyon jó párost alkotunk, remekül kiegészítjük egymást, a közönség is nagyon jól fogadja ezt a párosítást. Nekem gyerekkori kedvencem a csapat, és már régóta csinálunk közös bulikat, baráti viszonyban vagyunk, és lesznek is még közös koncertek.
-Junkies, Szekeres-Barbaró, Bulibanditák… Kihagytam valamit? Hány élete van egy zenésznek? Hogy tudsz ennyi helyen megfelelni?
-A Zorallt kihagytad, és van annak is egy akusztikus változata Macskajaj néven, ahol kocsmafeelingben nyomjuk a hazai örökzöldeket. Nekem unalmas lenne csak egy zenekarban zenélni, kell a változatosság. Mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ebből élek, jut idő mindegyikre, és szeretem is csinálni, így legalább kitölti a napjaimat, más amúgy sem nagyon érdekel a zenélésen kívül. Sok más előadónak is szoktam írni dalokat, szövegeket, most épp Amang barátommal csináltunk egy közös dalt, ő egy énekes, klip is készül majd hozzá nemsokára.
-Decemberben jelent meg egy 13 szerzeményt tartalmazó Stoneblood album. Egy szomorú esemény kapcsán készült, mégis egy nagyszerű mű, egy tiszteletre méltó megemlékezés lett belőle. Mesélnél kicsit erről?
-Bonya ( Bonnyay Péter ) emlékére készítettük ezt a lemezt, ő az egyik technikusunk volt, és 2021-ben tragikus körülmények közt elhunyt. Gravival, a basszusgitárosunkkal volt egy közös zenekara, amivel lemezt készültek összehozni, és Bonya örökül hagyta a kész szövegeket, amit Gravi zenésített meg, mi pedig közreműködtünk a feljátszásában, én személy szerint basszusgitáron. Nagy élmény és új kihívás volt, hiszen ez egy black metal album. Ilyen zenét, bár szeretem és hallgatok ilyesmiket is, még nem játszottam. Úgy gondolom, hogy egy nemzetközi színvonalú produkciót sikerült letennünk az asztalra.
-Február 17.-én a Barba Negrában léptek fel. Junkies 1500. Mit jelent nektek ez a szám, azon túl, hogy minden bizonnyal ez lesz az 1500.-ik koncert?
-Pontosan ezt lehetetlen meghatározni, de nagyjából ez lesz az 1500. koncertünk, Andrisnál minden dokumentáció megvan az elmúlt csaknem 30 évből, ő számolta ki ezt, úgyhogy ezt a koncertet ennek apropójából csináljuk, vendég lesz a Nirvana Tribute by Lugosi Dani & Takács Vilkó, és a The Trousers zenekarok.
Fotó: Radó Norbert
-Milyen dalok várhatók ezen a koncerten? Remélem az Alkohol nem marad ki a listából! (nevet)
-Haha, lehet, hogy az is lesz, egyébként egy best of műsorral készülünk, és idén 20 éves a Hat című lemezünk, erről is stílszerűen eljátszunk 6 dalt, valamint aznap fog megjelenni Szekeres Andris új szólólemeze, aminek megírásában én is közreműködtem. Szerintem nagyon jó lett!