Lusztig Tibor

135 cikk
Sziasztok! Lusztig Tibor vagyok Budapestről. Nyomdai előkészítőként, tördelőként, designerként dolgozok, amióta kikerültem a nyomdaipari középiskolából. Ez nem mostanság volt, mivel már megettem a kenyerem javát, így aztán rockerség nagyon régre nyúlik vissza. A 80-as évek elején, középiskolás koromban kattantam rá igazából rock/metal zenére, s akkoriban népszerű klasszikus rock és metal, trash, glam, power zenéket hallgattam. Első rajongásom a német Accept együttes iránt volt, imádtam Udo Dirkschneider reszelős hangját. De ott volt még a Metallica, Megadeth, Antrax, Judas Priest, AC/DC, Iron Maiden, Def Leppard az akkori klasszikus metál/trash bandák közül, glam stílusból a Mötley Crüe, Poison volt a nagy ász, a power vonalon pedig Helloween, Gammaray, Stratovarius játszott fontosabb szerepet az életemben. A lágyabb rockos vonalat nálam a ZZ Top képviselte igen erőteljesen. A punk vonalat sem hagytam figyelmen kívül, a klasszikus Sex Pistols menő volt és még olyan ismeretlennek tűnő együtteseket is össze lehetett kalózkodni, mint a finn Finn Brutalis és a szerb Pekinska Patka. A magyar vonalon nyilván az akkoriban a lázadó zenekarok vitték a prímet, mint a Beatrice vagy a P. Mobil. A lágyabb stílusokat is kedveltem, amit nálam a KFT vagy a Prognózis képviselt. A későbbi években, mikor már többféle új zenei stílus beszivárgott a keményzene berkeibe, bővült a kedvencek listája, de mégis a fő szenvedélyes irányvonalnak megmaradtak ezek a klasszikus stílusok. Bejön a popposabb hangzásvilág is szép, érces énekhanggal, mint pl. a Beast In Black, de rá tudok kattanni a melodic death metalra is, mint a svéd Orbit Culture, vagy a black metalt képviselő Satyricon. A lényeg nálam mindig a zene üteme, ha úgy megmozdít belül, hogy annak kívül is jelét kell adnom, azaz jár a lábam rendesen, akkor az a szám és együttes már király nálam. Dolgoztam újságnál is, ahol természetesen sok újságíróval volt kapcsolatom, figyeltem a cikkeiket és ott akkor mélyen belül éreztem egy késztetést, hogy nem állna távol tőlem az újságírás. De ez egy olyan kis elfojtott álom maradt számomra, mígnem az élet egész véletlenül úgy hozta, hogy most lehetőséget kaptam, hogy a Rics&Green oldalán bemutatkozhatok. Köszönet érte, hogy ezt az oldalamat is kipróbálhatom, megmutathatom.

Egyoldalú pusztítás a filmvásznon és az agyamban! – Ismeretlen támadók (War Machine) filmkritika

Mikor még középiskolába jártam, volt egy osztálytársam, akinek az anyukája szinkronrendező volt. Már akkor kérdeztem tőle, hogy miért van az, hogy a filmeknek sokszor teljesen más címet adnak, mint az eredeti....

Asztrális szemetek most már Adamre vessétek! Angus McSix and the All-Seeing Astral Eye lemezkritika (2026.03.13.)

Szeretem a koncepció lemezeket, amelyek valamilyen témát, eseményt dolgoznak fel, esetleg a világ problémáit boncolgatják, hogy a zene hallgatása közben még a gondolatainkkal is játszhatunk egy kicsit. Ha a téma komoly,...

Angyali terápia! Eye of Melian: Forest of Forgetting lemezkritika (2026.02.20.)

Úgy gondolom, egyik metal stílus sem tud olyan szélsőséges lenni, mint a symphonyc metal. Egyik oldalon ott van például a Rhapsody of Fire, aminek az alapzenéje közelebb áll egy power metalhoz,...

A majdnemekből kilépő csillagos ötös! Temple Balls: Temple Balls lemezkritika (2026.01.13.)

A Temple Balls az az együttes számomra, akiknél mindig hiányzott valami kis plusz, hogy az ember azt mondhassa bármelyik művükre, hogy ez igen! Úgy gondoltam rájuk, mint az Apocalypto filmben, amikor...