Gáti Viktor

Rajz szakos gimnazistából lettem építészmérnök, aki a tervezőasztal mögül, valamint a téglapor és a friss beton szagának sajátos elegyében vívja mindennapos harcait a magyar valósággal. A szürke hétköznapokat immáron legfőképpen első gyermekem teszi érdekessé, elviselhetőbbé, és mi tagadás, másképp kihívásokkal telivé, de a zene iránti rajongásom továbbra is töretlen. A legelső meghatározó impulzust a szomszéd srácnak köszönhetem, aki általános iskola vége felé beállított egy másolt Linkin Park kazettával, amelyet meghallgatva örök szenvedély ébredt bennem a torzított gitár, az erőteljes ének és a feszes ritmusok iránt. Ezt követően életem első koncertélménye, a SummerRocks-os Judas Priest/Queensryche buli tárt ki előttem újabb ajtókat. Előbbiek mellett a Metallica, az Iron Maiden, a Death, a Kreator óriási favorit lett (a mai napig azok), és idővel a heavy/thrash/death metalon túl számos más stílusban is megtaláltam az engem megragadó képviselőket, ám legjobban a progresszív (hatású) zenék kaptak el. Így lett tizenhat évig „életem zenekara” az Opeth, de a Pink Floydtól kezdve a Psychotic Waltzon, az Arcturuson és a Porcupine Tree-n át a Between The Buried And Me-ig temérdek formáció vált örökös szívem csücskévé. Magyar fronton a Piramis, a Black-Out, a Magma Rise, a Subscribe, a Grand Mexican Warlock és társaik számomra a top. Ugyan régóta vonzott a hangszeres játék, csak alig tíz éve ragadtam dobverőket, és dobtanáromnak köszönhetően számos stílusban sajátítottam el az alapokat, továbbá korábban kevésbé ismert irányzatokban mélyültem el, úgymint jazz, funk, soul, fúziós zenék. Máig megszállottam szomjazom ismeretlen, új zenékre; a legfrissebb üdvözölt felfedezettjeim közé tartozik a Jelusick és az earthtone9. Lelkesen olvasom a kedvenceimről szóló könyveket és egyéb írott tartalmakat, melyek közül kétségkívül „a Hammer” bír a legnagyobb jelentőséggel. A 2006-os Slayer-címlapos szám óta vagyok a lap híve, 2014-től kezdve munkatársként is, amelynek egyebek mellett a Ric$-csel való megismerkedést köszönhetem. 2016 és 2022 között a heavymetal.hu-s Hajas oldalán a No Obligation fanzine grafikai felelőse (és kezdetben cikkírója is) voltam. Korábban már publikáltam online térben (heavymetal.hu, Ekultura, Apokrif), és örömmel tölt el, hogy e hasábokon visszatérhetek ide. Ha egyvalamit érdemes még megemlítenem a fentieken túl, az a filmtrilógiákon igencsak túlmutató Star Wars-fanatizmusom (főleg sorozatok, könyvek, képregények terén).