Szeretem a koncepció lemezeket, amelyek valamilyen témát, eseményt dolgoznak fel, esetleg a világ problémáit boncolgatják, hogy a zene hallgatása közben még a gondolatainkkal is játszhatunk egy kicsit. Ha a téma komoly, akkor nyilván mély, tartalmas, esetleg világmegváltó képzetünk támadhat, de ha a tematika könnyed, akkor csak feledhetetlen, laza órákat adhatunk magunknak a muzsika befogadása közben.
Nos, Angus McSix ebbe a második kategóriába tartozik, ahol semmit sem kell komolyan venni, csak felszínre kell hozni azt az énünket, ami egész életünkben bennünk van, s gyermeki mivoltunkban mosolyogva élvezni a történeteket. Ugyanis Angus bácsi semmi jelentőset nem akar, csak a világot megmenti koboldok, goblinok, orkok és trollokon átgázolva. Az egész koncepció Angus McFife kalandjain alapul, ami a régmúltba, Thomas Winkler énekes Gloryhammeres korszakába nyúlik vissza.
Miután Thomas 2021-ben otthagyta a Gloryhammert, Sebastian Levermann (Orden Ogan) kereste meg egy új power metal banda létrehozásának ötletével. Az együttes nevének ötlete is tőle ered, mivel Fife fonetikusan csak egy betűvel tér el a Five-től és így a Six eggyel jobb, s így önmaga erősebb változata lett. De nemcsak Thomas része a mesének, mint Angus McSix, hanem az együttes tagjai is, akiknek szintén megvan a magukhoz való nevük. A 2023-as debüt albumhoz képest az alapító Thomas Winkler énekes és a dobos Manu Lotter kilépett, de a történet nem szakadt meg, s az utazás tovább folytatódik a power metal zenéjének szárnyain. Mielőtt e stílus rajongóinak a szeme felcsillan, meg kell említeni, hogy nagyban befolyásolják a zenei hangzást a modern diszkó elemei, ezért aztán inkább a könnyedség járja át a számokat, mint az erőteljes zakatolás.
S akkor következzen a mese, amely átszövi ennek az együttesnek a létezését! Az első lemez, Angus McSix és a hatalom kardja, amely a kitalált skót koronaherceg, Angus McFife XIII történetét folytatja, miután hősi halált halt a Gloryhammer album végén, amelyen utoljára Winkler énekelt, most a halottak birodalmából tér vissza – a már említett –, önmaga erősebb verziójaként, Angus McSix néven. A második album, Angus McSix és a mindent látó Asztrális Szem a korábban vívott hősies csaták utóhatásából született. Új kalandokat élhetünk át, melyek közül egyikük a legendás hős, Angus megmentése kegyetlen sorsától, aki egy jégtömbbörtönben kell, hogy megfagyjon, ahol ellensége, az Archdemon Seebulon (Sebastian „Seeb” Levermann) fogva tartja. Angus átadja a stafétát testvérének, Adam McSixnek (Sam Nyman), aki most főszereplőként és énekesként lép fel a kalandok folytatására.
Még mielőtt ráfordulnánk az újabb élményekre, megemlíteném a gyönyörű színekkel telített borítókat, melyek tökéletesen kifejezik ezt a fantasy világot. Míg az elsőn Angus egyedül veszi fel a harcot a gonosszal, addig a másodikon már nélküle a többiek közösen teszik azt.
Mint ahogy a több mint egy éve megjelent, lemezt beharangozó 6666 című videón láthattuk, a továbbra is a bebörtönzött frontemberük, Angus McSix énekel az elején, aki átadja a fáklyát Adam McSixnek, és nem kevesebbet, mint az univerzum sorsát helyezi a vállára.
Angus bevezetője remek power nótába fut bele, melyben Adam tökéletesen veszi fel a fonalat. Ez a dal biztosan kiemelkedik amiatt, hogy a refrént nem lehet elfelejteni az egyszerűsége miatt. A 6666 szétbontott hangzása tutira az egyik legkönnyebben énekelhető örök élmény marad.
A The Fire Of Yore Manowar jellegű felütéssel kezdődik, mely aztán később Electric Callboy hangzásvilágba torkollik. A refrén nagyon üt és végig tűzben tart. Ez a nóta egy új fejezetet nyit, és áthidalja a szakadékot, ahol Angusnak semmi emléke nincs korábbi kalandjairól, így aztán több hely marad a további történeteknek Adamen keresztül.
Adam nem is habozik, és bemutatkozik az I Am Adam McSix számban, amit az olasz symphony zenekar, Rhapsody of Fire támogat meg zeneileg. Tökéletesen érződik a szimfónikus behatás, amit Sam meg is spékel fantasztikus magas hangokkal. A hangzásnak köszönhetően időnként nemhogy egy mesében, de egy fantasy filmben is érezhetjük magunkat.
McSix további segítséget kap a küldetések végrehajtáshoz a német capella-metal hangzású Van Canto együttestől a Dig Down-ban, és a finn industrial metal csapat, a Turmion Kätilöttől a Techno Men-ben. Az előbbi egy igen erős gitár-dob kombóval nyit, ami után a lágy ének a Dead of Alive – You Spin Me Round 80-as évekbeli diszkóslágerének egy zenei betétébe fut bele a refrén előtt, s teszi „felejthetetlenné” a kifejezetten fülbemászó hangzású számot. Már ez a dallam is igen erősen a poppos beütésű, míg a Techno Man kőkemény szinti-technoval indít. Ugyan a szám refrén alatt felkeményedik, de azért a fejünk felett érezzük a diszkógömböket.
A „szörnyű” új dobosukra (Gerit Lamm) utaló Ork Zero a Machinae Supremacy által kitalált SID-metal stílusú számítógép prüntyögéssel köszön be Ork felkiáltássokkal megtámogatva. Ez a dal az eddigi használaton kívüli stroboszkópokat is beindítja a ritmusával. Viszont a refrén jól hangzik többhangúságával és a végét betöltő mély Ork skandálással. A szám második harmadában olyan „tuc-tuc” betétet nyomnak le a harcosok, hogy látom magam előtt a vonagló tömeget a villódzó fényekben.
A Starlight Stronghold sem hagy alább a diszkó ritmussal, még a Mortal Kombat zenéjét is beveti a gonosz ellen a küldetés érdekében. Ekkor már ott tartunk, hogy a disc jockey a végén jutalmat osztogat a legjobb táncos párosnak, akik kitartóan végignyomták az elmúlt három számot.
Ennyi kőkemény bugi után úgy gondoljuk, hogy a következő szám, az Aetheriyja pihenésképpen érkezik. De nem, mert már az elején a ritmikus szintivel visszacsatol az előző számokra, ami után örülünk egy pillanatra, mert ezt a ciccegést megbontja egy jó kis gitár-dob hangzás, viszont hamar újra a táncteremben találjuk magunkat a rövid kis számban kizárólag csak zene hátán.
A Let The Search Begin szárnyán újra visszatalálunk power metal szintérre, aminél a ritmus ugyan megmarad, de érezhetően nagyobb szerepet kap egy kis keménység. Ebben a számban kuriózum, hogy a hangszereknek nagyobb tér jut, kiválóan élvezhetjük a dobot és egy hosszabb, jól hangzó gitárszólót is.
A The Power Of Metal a német happy metalos Freedom Call-lal gazdagítja a buli hangulatát. Ha nem tudnám, hogy melyik lemezt hallgatom éppen, és nem figyelek az énekes hangjára, akkor azt gondolnám, hogy a kiadó által az első bemutató dalt hallgatom a happy metalos srácok új albumáról. Le sem tagadható a közreműködés, és a refrén egy olyan Freedom Call himnuszt rak elénk, hogy azt minden rajongó két kézzel boldogan magához rántja.
Befejezésképpen a hatalmas hősök végső harcba szállnak az Into Battle-ban, ami szintén ének nélküli, mint a Aetheriyja, de a remek zene inkább hallatszik bevezetőnek, mint lezárásnak. Talán itt egy átmenet hallhatunk a következő küldetéshez.
Angus McSix and the All-Seeing Astral Eye legyőzhetetlenül szórakoztató, folytatva a kard útját a fény felé, ahol az asztrál lények tárt karokkal várnak rá. Az album remek folytatása az előző lemeznek, továbbvíve annak küldetését és zenei stílusát. De ez a nem hagyományos power metal nem fog bejönni mindenkinek, mert ilyen könnyed stílust a rock zene berkeiben nem mindennap hallunk. De aki buliként fogja fel az egészet, és csatlakozik McSix-ékhez, akkor a banda a gazdag történetmeséléssel és túlzó pátosszal arra hív, hogy fogj egy kardot, és harcolj velük együtt az ősi erők ellen, hogy beteljesítsd Adam és az univerzum sorsát! Én csatlakozok, mert szeretek bulizni, és a metal-disco-dance ritmust sem tartom az ördögtől valónak, tehát kivont szablyámmal rontok az ellenre, hogy az arcába kiáltsam:
9/10