Már most, első bekezdésemben leszögezném, hogy csak az, és csak is az olvassa el ezt a cikket, akit nem befolyásol, illetőleg amennyiben befolyásol, nem zavar annak ténye, hogy bizonyos elemek, jelenetek, meglepetések, történetszálak kiderülhetnek a Sötét Lovag trilógia záró epizódjából. Én sem szeretem, ha egy általam várt film kapcsán előre lelőnek bizonyos poénokat, vagy bármi egyebet, amelyet szeretnék önmagam megtapasztalni abban a bizonyos pillanatban, abban a bizonyos teremben (moziban) amikor annak eljön az ideje. Ha az eddig olvasott felszólítás (jótanács) nem tántorít el attól, hogy elolvasd irományom, akkor kattints a cikkre.
Mindenek előtt be kell vallanom, hogy nagyon vártam ezt a filmet. Batman az egyik kedvenc képregényhősöm, és a Christopher Nolan féle megvalósítás (átemelés a filmes médiumra) az első két rész (2005, 2008) kapcsán mondhatni több mint kielégítő volt számomra. Nem jelentem ki azt, hogy tökéletesen adaptálta Batman történetének azon darabjait, amelyekre ezt a célt kitűzte, azonban a lehetőségeket vizsgálva, melyek adottak egy ilyen alkotás (gondolok itt az eredeti Batman történetekre) mozgóképes kivitelezésére, azt kell mondanom, nem keverte rosszul a paklit. Ezt a konklúziót természetesen csak annak tudatában merem levonni, hogy (ha nem is teljesen, de nagyjából) tisztában vagyok vele, mi kell a népnek.
Eszmefuttatásomat folytatva, Nolan tudta, hol van a határ, ahol még összemoshatja a tömegfilmek világát a feldolgozások világával, ahol még egy képregényrajongó egyformán élvezheti az eredményt az egyszerű nézővel, akinek Batman nem jelent különösebben semmit. Ezt a határt azonban elmosta valami, és a 2012-es „The Dark Knight Rises” címre megjelenő film, valami olyasmi lett, amit nem vártam volna az egyik kedvenc rendezőmtől…
Rendező: Christopher Nolan
Író: Jonathan Nolan, Christopher Nolan, Bob Kane
Főszereplők: Christian Bale (Batman/Bruce Wayne), Tom Hardy (Bane), Joseph Gordon-Levitt (Blake)
Alaptörténet:
8 év telt el a Sötét Lovag zárócselekménye óta (amikor Harvey Dent meghalt), és Gotham városa megváltozott. A szervezett bűnözés minden ága rács mögött, úgy tűnik, hogy Batman áldozata meghozta gyümölcsét, s míg őt gyűlölték az emberek, a rend helyreállt. Hova lett azonban Batman? Zárt kastélyában magába roskadva tölti mindennapjait, miközben a vállalat a csőd szélén, és a valódi cél (amiért harcolt) eltűnt. Ki lesz vajon az, aki Bruce Wayne-t arra készteti, hogy újra magára öltse a jelképet, amelyet a városáért teremtett meg oly sok évvel ezelőtt? Bane, a zsoldos, hangzik a válasz. Bane előkerül, és hip-hop anarchiába taszítja Gothamet, Batmannel pedig könnyedén elbánik. Úgy tűnik, hogy véglegesen.
Engedje meg a kedves olvasó, hogy sorban haladjak, és azt feltételezve, hogy látta az előző részeket, kicsit visszakalandozzak az eddig történtekre is.
Ras al Ghul:
A Batman: Kezdődikben feltűnő Ras (aki Bruce Wayne mentora, illetve az Árnyak Ligájának vezetője volt) tudni illik egy több száz éves harcos. Ennek oka az úgy nevezett Lázárkút (Lazarus Pit), de erről nem kívánok többet mesélni, ha érdekli a kedves olvasót, könnyedén utánajárhat. A Batman Begins zárócselekményében ugyan a háttértudással nem rendelkező néző feltételezheti, hogy a főgonosz meghalt, de ha figyelembe vesszük azt a bizonyos határt, amről cikkem elején diskuráltam, ne zárjuk ki, hogy életben maradt. A Felemelkedésben Ras barátunk megérdemelt nemegészen fél percnyi szerepet, illetve egy hozzá kötődő szálat (ami egyébként teljesen felesleges volt véleményem szerint). Így, ezért nem kellett volna visszahozni ezt a karaktert.
Joker:
Mindannyian tudjuk, hogy Heath Ledger elhunyt nemegészen fél évvel azelőtt, hogy a Sötét Lovagot bemutatták, így azt nem fogom vitatni, miért nem kapott szerepet a harmadik részben. Az azonban már annál bosszantóbb, hogy Batman nemezisének szálát tökéletes módon figyelmen kívül és elvarratlanul hagyták. Eltolták a cselekményt 8 évvel, és úgy gondolták, hogy ez így majd jó lesz. Legalább annyit megtehettek volna, hogy a film elején valamelyik szereplő elejti, hogy meghalt, vagy valami hasonló. Lehet, hogy ez csak az én csőrömet böki.
Harvey Dent:
Harvey bácsi meghalt a második részben, bár úgy hiszem, nem vagyok az egyedüli személy, aki számított a visszatérésére. Sajnálatos módon nagyon kevés szerepet kapott a második részben, ha másért nem is, legalább ennek okán visszahozhatták volna, de így ő is csak egy kiaknázatlan szereplő maradt, akire mindenki csak azért emlékszik, mert milyen frankón megcsinálták az elégett arcát.
A madárijesztő:
A madárijesztő karaktere az én véleményem szerint a Batman Beginsben elég jól el lett találva. Azt a mai napig nem értem, hogy a Dark Knight-ban miért jelenik meg arra az öt percre, de fogjuk rá, hogy Nolan bácsi jó fej akart lenni, és el akarta varrni ezt a szálat. (Akkor Jokerrel miért nem tette ugyan ezt a harmadik rész elején?!) Ha viszont el akarta varrni a második részben, még kevésbé értem meg azt, mit keres a harmadik részben is? Ez így már túlzás (főként, hogy olyan antihősről beszélünk, aki azért mégsem olyan nagyon fontos).
Fox, Gordon, Alfred:
A három muskétás, akik ott segítik Batmant, ahol csak tudják. Legalább is eddig. Morgan Freeman még mindig isten, ez vitathatatlan, de valahogy úgy éreztem, ebben a részben mégsem annyira jellemzi „emberfeletti” mivolta. Könnyedén átverik (többször is) mint sz*rt a palánkon (már elnézést). Gordon (akit ugye a második részben rendőrfőnökké neveztek ki) a béke ellenére a háború megszállotja lett, és a legkisebb feladatot is ő végzi az emberei helyett. Számomra ez kicsit ellentmondásos dolog volt, ami mellé még az is betársult, hogy a fél filmet egy kórházi ágyban töltötte. Alfred pedig… Alfred volt számomra az az ember, akiről azt hittem, a végsőkig kitartana Bruce Wayne mellett. Tévedtem, a film első harmadánál már le is lép, aztán majd a végén előkerül.
És persze ott van a macskanő karaktere, akit úgy hiszem már csak azért vittek bele a játékba, hogy lássunk egy vegyes érzelmekkel megáldott karaktert is (vagy legalább is próbálkozást annak megformálására). A kosztümről ne beszéljünk, ennél még Halle Berry is jobb macskanő volt.
Ras al Ghulnál említettem, hogy kapott (így utólag) egy hozzá fűződő cselekményszálat, mégpedig lánya személyében. Természetesen ez az aprócska tény nem derül ki, csak a film legvégén, és olybá tűnik, hogy nagyon nagyot akartak ütni ezzel a csavarral, én úgy éreztem, hogy már meg sem lepődöm rajta, csak legyen már vége a filmnek.
Bane-ről csak dióhélyban beszélnék. Furcsa volt számomra, hogy zsoldosnak titulálták, ezután öt percel pedig már Alfred próbálta Bruce Wayne-t győzködni arról, hogy ez az ember hisz abban amit tesz, és mindennél elszántabb. (Számomra a zsoldos egy fizetett katona, aki nem kérdez, hanem pénzért cselekszik. Aki hisz valamiben, az nem lehet zsoldos). Elképzelhető azonban, hogy ez is csak az én szememet szúrja.
A Sötét Lovag – Felemelkedés minden olyan dolgot lerombol, – legyen az karakteri sajátosság, megvalósításbéli sajátosság, vagy bármi más tényező – ami fontossá vált az előző két részben. Kaptunk egy két és fél órás záróepizódot, amely szinte nem is Batman film. Az első egy óra után azon kezdtem el gondolkodni, hogy valóban a jó filmre ültünk-e be. Nincs az a szikra, nincs az a fesztültség, az az érzelem, ami jellemezte az első két részt. Olyan, mint ha a történettel együtt az iránta táplált rajongásunkat, érzelmeinket is le akarná zárni, mint ha el akarná feledtetni velünk, hogy eddig ez nem egy egyszerű akciófilm volt, hanem valami több.
Mint mondtam, azt a határt valami elmosta, s Nolan úr túlságosan is elnagyolta az egyik oldalt, míg a másikkal szinte egyáltalán nem foglalkozott. Nincs már Gotham, nincs már magasvasút, nincs már semmi. Egy államokbéli nagyváros van, amit meg kell menteni egy katasztrófától, annyi különbséggel, hogy ez alkalommal egy álarcos ember teszi mindezt, egy másik álarcos ember ellenfeleként. Amennyire én látom, leforgattak egy tökéletesen Hollywoodi forgatókönyvet annyi különbséggel, hogy a szereplőknek olyan neveket adtak, amelyeknek története, híre, súlya van. Ha ez nem lenne igaz, akkor lenne legalább egy olyan karakter ebben a filmben, aki megfelelően van megformálva. Én egyet sem találtam.
És hogy még egy utolsó spoilerrel éljek, a filmben Bane, miután elveri Batmant, a következőt mondja neki (szó szerint nem tudok idézni, a lényeg érthető lesz):
Bane: Nem hagylak meghalni, helyette hagyni fogom, hogy a remény pusztítsa a lelkedet. Ugyan ezt fogom tenni a Gothami polgárokkal is, hamis reménnyel fogom áltatni őket, hogy azt higyjék, túlélhetik azt, ami rájuk vár.
Valahogy Christopher Nolan is így lehetett az olyanokkal mint én. Hagyta, hogy az első két rész alapján tápláljunk egy hamis reményt arról, biztosan jó lesz majd a harmadik is. Aztán a végén mégiscsak felrobbant az a bizonyos bomba, és bár Gotham lakói megmenekültek, én rossz szájízzel és szívbemarkoló csalódással hagytam el a termet arra gondolva, jobb lett volna otthon maradni.
Képtelen lennék pontozni ezt a filmet, így nézzétek el nekem, hogy nem teszem.