Az Abraham Lincoln-féle gyilkosság a mai napig az Egyesült Államok egyik fekete foltja. Legalább is szerintem nem volt még egy ilyen befolyásos ország, amely úgy kezdte „színészkedését a világ színpadán”, hogy megölték az elnököt. Ez a film ennek az eseménynek a következményeit hivatott bemutatni.
Rendezte: Robert Redford
Forgatókönyv: James D. Solomon
Főszereplők: James McAvoy (X-Men: First Class, Wanted); Robin Wright (State of Play, Beowulf)
Alaptörténet: A film ott veszi fel a vonalat, amikor Lincoln elnököt John Wilkes Booth lelövi. Miközben az egész ország (ha lehetett akkor ennek nevezni) sokkban van, elindul a nyomozás a tettesek után, hiszen ez nem egy egyemberes munka volt. A film hosszának arányában elég gyorsan kézre is kerítik a tetteseket, majd elindul a bűntetőper katonai bíróság előtt. Frederick Aiken (James McAvoy) a polgárháborúban északi oldalon harcoló ügyvéd két tűz közé kerül, mert Mary Surratt-et (Robin Wright) kell védenie. Védenie kell egy olyan embert, akiről ő maga is 100%-ig elhiszi, hogy bűnös.
Azért nehéz az ilyen filmeket felbecsülnünk, mert soha nem tudhatjuk, mennyi a valóságalapjuk. Amit én azonban ebben a filmben láttam, illetve amit most az Egyesült Államok mentalitásáról ismerek, tökéletes párhuzamot alkot. A „Nem számít, ha ő nem bűnös, nem számít, ha felmenti a bíróság, ítéljük el akkor is, hogy nekünk legyen igazunk” elv nem kopott ki a mai napig sem az ottani vezetők fejeiből. A hataloméhség és a felsőbbrendűségi érzet burkolt kivetülését tökéletesen érzékelhetjük ebben az „észak-dél ellentét” korában játszódó filmben.
James McAvoy remekül játssza a kettős érzésekkel megátkozott ügyvédet, akit az igazság hajt a végéig, nem törődve azzal, hogy életét és karrierjét kockáztatja ezzel az üggyel. Robin Wright szintén jól alakít a bűnösséggel vádolt, megtört nő szerepében. A statiszták rendben vannak, a színészek beleillenek a szerepükbe.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a történelmi filmeket. Nálam a megfelelő összhang és a meggyőzés elérésének okán 10/7