Bizonyára sokan ismerik Dr. Hannibal Lecter történetét, vagy a filmszériából, vagy a könyvekbõl. Errõl kívánok most cikksorozatot közölni. Az elsõ rész a 2002-ben készült elõtörténetrõl szól (habár, ha az éveket vizsgáljuk, a széria utolsó tagjaként jelentkezett (leszámítva természetesen a Hannibal ébredése címû filmet, azonban én ezt a filmet nem tekintem a sorozat valódi tagjának.)).
Rendezte: Brett Radner
Író: Thomas Harris
Fõszereplõk: Edward Norton (Will Graham); Sir Anthony Hopkins (Dr. Hannibal Lecter)
Év: 2002
Alaptörténet:
Will Graham nyomozó (Edward Norton) egy sorozatgyilkos után kutat, a bûntények nyomait, részleteit pedig megosztja egy bûnügyi pszichiáterrel, Hannibal Lecterrel (Sir Anthony Hopkins). A nyomozó rájön, hogy a gyilkos nem szokványos ember, hiszen az áldozatoktól eltulajdonított szerveket nem megtartja, hanem elfogyasztja. Egy véletlen folytán jön rá arra, hogy az általa keresett személy nem más, mint a pszichiáter. Nagy nehézségek árán, de sikerül elfognia. A doktor börtönbe kerül, a nyomozó pedig visszavonul.
Néhány évvel késõbb azonban egy másik sorozatgyilkos ügyével keresik meg, amire természetesen nem tud nemet mondani, beszáll a nyomozásba. A gyilkos családokat öl meg, különös figyelmet fordítva a családanyákra. A nyomok, részletek arra utalnak, hogy valamiféle megszállott, torz alak állhat a bûntények mögött.
Nem meglepõ természetesen, hogy Will Graham nyomozó minden olyan részletet észrevesz, amelyre mások nem is gondolnak. A Bárányok Hallgatnak epizódból átemelve, nyilván valóan itt is bekerül a képbe Hannibal Lecter, mint „segéd”. Átnézi az aktákat, majd próbálja rávezetni a nyomozót a megoldásra, azonban ugyanakkor a gyilkost is segíti. Mondhatni egyszerû példája annak, hogyan vonnak be egy bûnözõzsenit egy másik bûnözõ elfogásának körülményeibe (mert ugye szegény nyomozók önmaguktól nyilván valóan nem mennek semmire).
Anthony Hopkins (mint már megszokhattuk) remekül játsza az õrült (vagy inkább csak más perspektívájú) szerepet, tökéletesen kiformált karaktere gyakorlatilag megbarátkoztatja az emberrel. A nézõ szimpatizálni kezd vele. Edward Norton is hozza a formáját, habár színészi tehettsége Hopkins mellett nem teljesedhet ki igazán. Megfelelõen játsza a belsõ félelmekkel, és a nehéz adottságokkal megáldott nyomozót, aki eltökélten végzi a munkáját.
A történet, a cselekmény valamilyen szinten próbál hajazni a Bárányok Hallgatnakra, igyekszik visszaadni az elsõ film hangulatát, érzéseit, mozzanatait, amely néhány helyen sikerül is, azonban az ember néha úgy érzi, egy egyszerû krimit néz, amelyben az egyik szereplõt ugyan úgy hívják, mint Hannibalt (véletlenül még ugyan az a színész is játsza).
Mindent összevetve elõtörténetnek nem rossz, fény derül arra, Hannibal pontosan hogy kerül oda, ahol a Bárányok Hallgatnakban elsõként meglátjuk, azonban ennél többet nemigazán tudunk meg róla.
A színészi játékokat, a történeteket, és a hangulat felelevenítési kísérletét figyelembe véve: 10/6.
Ajánlom mindenkinek, aki a teljes szériát látni kívánja.