A zeneipar szóban nem véletlenül van ott az ‘ipar – ezt a gazdasági szegmenst is hatalmas pénz fölött opponáló cégtulajdonosok irányítják, akiknek elsődleges célja a haszonszerzés – bármennyire is illúzióromboló ez, mégis így van. Egy-egy zenekarba- lemezfelvételbe, vagy turnéba pénzt rakni befektetés, üzleti kockázat -amelynek ildomos megtérülnie. Zenekari biográfiák, muzsikus önéletrajzok és szakmai cikkek olvasgatása közben számos olyan történetbe botlik az ember, amikor a fejét veri a falba, vagy hangosan felröhög, hogy kik és mikor ülhettek ott és akkor döntési pozícióban, amikor ezek a mondatok elhangzottak – és bizony, kiderül, hogy egy-egy zseniális korszakos lemez, vagy dal megjelenése hajszálakon múlott…és érdekes fikció, hogy mi lett volna, ha máshogy alakul.Mennyi jó zenével, ikonikus dallal lennénk szegényebbek?
- INXS -Kick
Az ausztrál banda már egy évtizede létezett, amikor 1986-ban stúdióba vonultak, deklaráltan azzal a céllal, hogy írnak egy slágerlemezt, amivel világsztárrá válnak. Ez lett a Kick, az INXS életművének masterpiece darabja, a zenekarra jellemző stílusegyveleg tökéletes lenyomata. Ez volt az a pillanat, a legtökéletesebben tudtak egyszerre rock és pop, vad és érzéki, táncos és lírai is lenni. Akkori kiadójuk, az Atlantis Records annyira nem hitt az elkészült lemezben, hogy 1 millió dollárt ajánlott a bandának azért, hogy próbáljanak meg inkább egy másik lemezt írni. A srácok viszont beleálltak a dologba, és végül megjelent az anyag. Az album négy világslágert termelt ki: New Sensation, Never Tear Us Apart, Devil Inside, Need You Tonight –de a lemez bármelyik dala elfért volna a korabeli listákon, a zenekar pedig végérvényesen a felső polcra került a könnyűzene világában.
2. Queen – a Night at the Opera és a Bohemian Rhapsody (1975)
Bár a brit rockzene koronaékszere számos ikonikus melódiát adott a világnak, az tény, hogy az egyik legemblematikusabb daluk a Bohemian Rhapsody – ez az együttes legjobbnak tartott dala, megjelenése idején páratlan sikert aratott, kilenc egymást követő héten át vezette az angol slágerlistát, és világszerte több milliós példányszámban vásárolták meg.Maga a lemez a zenekar történetének egységesen legsikeresebbnek tartott kiadványa. A megjelenésekor a már több lemezes, prosperáló zenekar épp kiadóváltásban volt. Egy nagyon hosszú és szövevényes úton -amely során még a Led Zeppelin menedzsere, Peter Grant és a zenekar saját kiadója, a Swan Song is szóba került – az EMI-hoz szerződtek. A Bohemian Rhapsody hat perces, több elemből álló koplex kompozíció, amely a lemezen a tizenegyedik dalként szerepelt. Amikor Mercury kitalálta, hogy ez legyen az első kislemez, a kiadó ellenállást tanusított, és mindenáron le akarta beszélni a bandát erről a dötésről. Nem bíztak abban, hogy egy operákat idéző, hat perces dalt játszani fogják a rádiók. A parázs vitát a zenekar nyerte, a többi pedig már (zene)történelem.
3. Nirvana – Nevermind (1991)
Az első kiadójuk, a lokális lefedettségű Sub Pop komoly pénzügyi gondokkal küzdött a második lemezük készítésének idején. A lemez kiadása így kérdéses volt. Az akkori mainstream rock kiadók pedig szkeptikusak voltak a zenekar fésületlen, punkba hajló nyers zenéje kapcsán, amely sehogy sem illeszkedett az akkori habos-babos glam rock irányvonalba. A Geffen Records kötelékébe tartozó DGC végül vállalta a kiadást A Nevermind végül letaszította a Billboard-lista éléről Michael Jacksont is, több mint 30 millió eladott példányt produkált -ami annak a tükrében különösen megmosolyogtató, hogy maga a kiadó is alig 250.000 eladott példányt vízionált. Ez a lemez évtizedekkel a megjelenése után is definitív, magán jóval túlmutatóan hatást gyakorol a mai napig.
4. Guns ‘N Roses: Appetite for Destruction (1987)
A lemez 1987 júliusában jelent meg, de csak 1988-ban robbant be igazán, miután az MTV végül beadta a derekát, és elkezdte játszani a „Welcome to the Jungle” videót. Ettől kezdve a banda népszerűsége robbanásszerűen nőtt, az Appetite for Destruction pedig mára minden idők egyik legsikeresebb debütáló albuma lett, több mint 30 millió eladott példánnyal világszerte. De mi történt előtte? A Geffen ugyan leszerződtette a zenekart, de nem igazán bíztak bennük. Először ki sem akarták adni a lemezt, a megjelenéskor pedig a marketing részből táncoltak ki. A tagok botrányos életvitele (alkohol, drogok, balhék) miatt a cég félt attól, hogy a banda „összeomlik” még a lemez promóciós időszaka előtt. Az MTV kezdetben nem volt hajlandó leadni a „Welcome to the Jungle” klipjét, mert túl agresszívnek és sötétnek tartották.A rockrádiók is vonakodtak játszani a dalaikat, mert túl keménynek és nyersnek ítélték meg őket az akkori mainstreamhez képest. Az eredeti album borítója, Robert Williams „erőszakos” grafikája miatt botrányt keltett, és le kellett cserélni (a most ismert kereszt-alakos verzióra). A GN’R nélkül ma elképzelhetetlen a rockzenei kultúra egésze, de látható, hogy számos akadályozó tényező állt fenn az indulásuk pillanatában.
5. The Beatles – Please Please Me (1963)
A híres mondatot, miszerint „a gitárzenekarok ideje lejárt” („guitar groups are on the way out”), Dick Rowe, a Decca Records vezetője mondta 1962-ben, amikor visszautasította a Beatles leszerződtetését egy meghallgatást követően. Ez az eset az egyik legismertebb és legnagyobb melléfogás a könnyűzene történetében. A Beatles helyett a Decca akkor Brian Poole and the Tremeloes nevű zenekart (kit?) választotta, az indoklás szerint azért, mert közelebb laktak Londonhoz és így olcsóbb volt velük dolgozni.
Bár Row később tagadta, hogy ezt mondta volna, de a legenda szerint ez történt -mindenesetre ijesztő belegondolni, hogy mi lett volna, ha a Gombafejűek nem jelenhetnek meg-hiszen gyakorlatilag ők az eredője a mai pop-és rockzene egészének.
6. és 7. – Adele és Lady Gaga (2008)
Ma már vitán felül mindkét hölgy a popikonok sorát gyarapítja. Mindketten 2008-ban jelentették meg első lemezüket. És mi még a közös bennük? Hogy előtte nagyon sok visszautasítást kaptak. Gaga túlzott extravaganciáját kritizálták a kiadók, Adeleról viszont azt gondolták, hogy túl visszafogott…hiába, nehéz megfelelni a zeneipari nagyságok elvárásainak, ha van rajta sapka, az a baj, ha nincs, akkor meg az…a kérdés már csak az, hogy el tudjuk e képzelni kettőjük dalai nélkül a 2010-es évek popzenéjét? Ugye, hogy nem…
8. Mötley Crüe – Too Fast for Love (1981) ,Theatre of Pain (1985) és Generation Swine (1997)
A zenekart az alakuláskor nem akarta leszerződtetni egyik nagyobb kiadó sem. Egyszerűen túl nyersnek, túl vadnak, túl „veszélyesnek” tartották őket. A Crüe ezért saját kiadót alapított: ez lett a Leathür Records. Saját pénzből vették fel és adták ki az albumot 1981-ben.A lemez „értelemszerűen” alacsony költségvetéssel készült, de underground siker lett Los Angeles klubszínterén.Ezt követően a Elektra Records felfigyelt rájuk, újramasterelte és újra kiadta a lemezt 1982-ben. Az album végül platina lett, és elindította a Mötley Crüe-t a világsiker felé. A világhírű zenekar történetében a „kiadói vakfolt” momentuma aztán többször is visszatért: 1985 -ben jelent meg a harmadik albumuk, a Theatre of Pain, rajta a zenekar ikonikus balladájával, a Home Sweet Home-mal, amit azonban a kiadó, az Elektra Records egyáltalán nem akart megjelentetni és először az egész lemezt visszadobta miatta, a banda azonban annak ellenére is kitartott, hogy végül saját zsebből kellett fizetniük a dalhoz készült klip elkészítését. A Home Sweet Home-ot rengeteg neves előadó dolgozta fel az évek során, többek közt Carrie Underwood, a Linkin Park és Justin Moore, illetve számos reklámban is felcsendült (és általában ez a Monster Pie Partyk záró dala is).
A banda hetedik albumának munkálatai John Corabival kezdődtek el, aki a 1994-es albumon debütált Vince Neil helyett a mikrofonok mögött. Ez a lemez messze alulmúlta a várakozásokat, ezért az akkori kiadó, az Electra ultimátumot adott a bandának: vagy visszahozzák az eredeti énekest, vagy nem finanszírozzák tovább az új album munkálatait. Vince visszatért, a lemez megjelent, sikertelen lett, és így a kiadó és a banda együttműködése is megszakadt. A Mötley pedig az a zenekar, akiknek gyakorlatilag a fél életműve a „majdnem soha nem jelent meg” kategóriába tartozik. Sok mindenben rekorderek a srácok, többek közt ebben is…
9. U2: Boy
Az ír csapat debütáló albuma nehezen ért révbe. Több szigetországi kiadó visszautasította őket, mondván, „nincs elég karakterük”. A csapat 1976-ban alakult gimnáziumi zenekarként, és mindannyian abbahagyták tanulmányaikat a zenélés kedvéért. 1978-ig vártak, míg egy komolyabb tehetségkutatón demo-rögzítési lehetőséghez jutottak. Az ezzel való „házalás” azonban nem vezetett eredményre. Végül a jamaicai alapítású Island Records vállalta be a „projektet”, és bizalmat szavazott az anyagnak. Az album Angliában nem került fel a slágerlistákra, az óceán másik partján azonban 1981-ben a 63. volt a Billboard listáján; az I Will Follow pedig a 20. helyet érte el a mainstream rock kategóriában -ezzel pedig Bonoék elindultak a világhír felé vezető úton -a U2 ma már egy intézmény, és az alternatív gitárzene egyik hivatkozási alapja.
10. Alanis Morissette – Jagged Little Pill (1995)
Alanis már gyerekként is szerepelt tévében, és 16 évesen két dance-pop stílusú albumot adott ki Kanadában (Alanis, 1991 és Now Is the Time, 1992). Ezek mérsékelt sikert arattak, de a hangzása még távol állt attól, amivel később világhírű lett.A kanadai poppiacon beskatulyázták egy „tinipopsztár” szerepbe, és amikor művészi váltást akart, a legtöbb kiadó elutasította: nem láttak fantáziát a stílusváltásban.A fordulatatot az hozta meg, hogy 1994-ben találkozott Glen Ballard producerrel , akivel szinte azonnal elkezdtek együtt dolgozni.A dalokat egy kis home stúdióban rögzítették Los Angelesben, és az új hangzás – őszinte, nyers, alternatív rock – teljesen új arcát mutatta meg Alanisnak -amit a kiadók nem is akartak kiadni.Több label szerint túl dühös (főleg a You Oughta Know miatt) nem illeszkedik egyik kategóriába sem. Nem lehetett ráhúzni a korábbi pop-imázst.Végül a Maverick Records (Madonna kiadója, a Warner leányvállalata) vállalta be az anyagot.A Jagged Little Pill 33 millió példányban kelt el világszerte.4 Grammy-díjat nyert, köztük Alanis a korszak egyik legikonikusabb női előadója lett.Az album mára klasszikus: You Oughta Know, Ironic, Hand in My Pocket, You Learn – mind slágerek lettek -és ahogy korábban írtuk, idén nyáron a Budapest Park közönsége is láthatja és hallhatja ezt élőben.