Az elmúlt évek egyik legnagyobb popkult robbanása a Stranger Things volt – ami épp a napokban kapta meg a méltó lezárását. A sorozat hatásában jóval túlmutat önmagán. Vélhetően és akaratlanul elhozott egy szerepjáték (konkrétan D&D) revivalt, és olyan ’80-as évekbeli viseleteket, értékeket, és legfőképp zenéket villantott fel a GenZ körében, hogy jó pár előadónak megdobták a nyugdíjalapját. A sorozatban egyes dalok nem csak aláfestő zeneként szolgálnak, hanem szerves részét képezik a történetnek. A zene, mint kommunikációs eszköz, és menedék, vagy közösségépítő erő megjelenítése, a Stranger Things egyik legfontosabb üzenete. Lássuk hát, mi az a tíz dal, ami komoly rehabilitáción esett át a Netflix egyik legsikeresebb szériájának köszönhetően (szubjektív lista, az Olvasók tippjei jöhetnek kommentben).
Pretty in Pink(The Psychedelic Furs)
A dal a maga idejében is mérsékelt siker volt, tehát korántsem egy egyértelmű kultikus darabot emeltek be a készítők. Ez a dal csak az ötödik, záró évadban tűnik fel -ott viszont többször is – így erős a gyanú, hogy a dal majd 40 évnyi „meg nem értettség” után pont a sorozat miatt kerül majd egy másik polcra.
Upside Down (Diana Ross)
A sorozat egyik legkézenfekvőbb dala, amelynek címe önmagában utal a helyszínre. Feltűnt jelenetekben, vége főcímként, intróban, gyakorlatilag a teljes öt évadot végigkísérte.
Separate Ways (Journey)
A dal karakteres billentyű intrója és hangzása nem egyszerűen csak illeszkedett a ’80-as években játszódó sorozat hangulatához, hanem hallhatóan ihletője volt az egész filmsorozat aláfestő zenéjének is. A Stranger Things ihletésű DJ produkciók, producerek pedig gyakorlatilag erre építik fel dalaikat, műsorukat.
Neverending Story (Limahl)
A dal eleve a Végtelen Történet című young adult fantasy betétdalaként vált ismertté a ’80-as években – így nem újdonság, hogy a reneszánsza is egy filmalkotáshoz köthető. Emocionális, együtt éneklős – a szimbólumává vált annak, hogy egy csapat a zenével tud nehéz helyzetekben is valamibe kapaszkodni.
Purple Rain (Prince)
Az ötödik évad fináléjában hangzott fel a dal, amit azért is érdemes kiemelni, mert a Prince-dalok licencelése, felhasználása filmekben mindig külön érdekesség, ugyanis ritkán engedélyezik ilyen típusú felhasználásra ezeket a jogtulajdonosok.
Heroes (David Bowie)
Bowie kétségtelenül egy korszakokon és trendeken átívelő előadó, akinek a Heroes című dalát már számtalan alkalommal dolgozták fel (pl. a Motörhead is), és szerepelt filmekben. Ebben az esetben vélhetően nem ez volt az első, és nem is az utolsó alkalom, hogy ilyen kontextusban felhangzik… mégis, olyannyira illeszkedett a sorozat mondanivalójához és szellemiségéhez, hogy elképzelni sem lehet, milyen más szerzemény állta volna meg a helyét itt – még úgy is, hogy a Peter Gabriel-féle verzió került felhasználásra az eredeti helyett.
Metallica (Master of Puppets)
A negyedik évad szívszorító zárása, amikor a Metallica ’80-as évekbeli thrash klasszikusa egy csapásra a fesztivállátogató tinilányok kedvencévé vált. Valahol vicces, és üdvözítő egyszerre, hogy ez történt… de, ez is azt a teóriát támasztja alá, hogy a Stranger Things révén egyes dalok, előadók generációkat tudtak átugrani.
Iron Maiden (The Trooper)
Dustin epilógusban történt ikonikus monológja után vélhetően ez lesz az új Master of Puppets. Ha keresed az idei év metál slágerét, állj meg itt… megtaláltad.
The Clash (Should I stay or should i go)
Talán az első dal a sorozatban, ami nem „csak volt”, hanem a sztoriba beépülve üzenetet hordozott – a két világ közti kommunikációt „segítve”. Nyilván a dal önmagában is volt annyira híres és generációkon átívelő, hogy nem kellett neki cégér, de azért az biztos, hogy a sorozat révén egy, a korábbinál is magasabb helyre került a popkultúrában.
Running Up That Hill (Kate Bush)
Minden kétséget kizáróan a sorozat legfontosabb dala. Feldolgozások, rockdisco zárások, és tetoválások ihletője, amely 2026-ra gyakorlatilag összenőtt a Stranger Things egészével.