Nagyon nehéz úgy Helmet koncert beszámolót írni, hogy ne ismételjem meg az előttem szólókat. Sűrűn jönnek Magyarországra, gyakorlatilag minden újkori lemezmegjelenés után ellátogatnak hazánkba. Számomra az egyetlen negatívuma a koncertnek talán az volt, hogy nem volt előzenekar. Tudom ez sokaknak nem jelent problémát, mert legalább időben ágyba kerülnek. Ez pedig egy 35-40 pluszos közönség esetén nem utolsó szempont. De én szeretek megismerni kisebb zenekarokat, bandákat, mert sokszor kincsekre lelhetünk. Így a koncert kezdés is kissé váratlan volt, egyszer csak megjelentek a színpadon minden előzmény, intro nélkül és belekezdtek. Személy szerint nekem ez volt az első Helmet koncertem és ahogyan azt már előttem is sokan írták, Mr. Hamilton igazi anti-rockstar. Ránézésre inkább gondolnám egy IT-s középvezetőnek valamelyik multinál, mint egy stílusteremtő alapzenekar frontemberének. Mert ne menjünk el amellett, hogy a Helmet klasszikus lemezeiből és riffjeiből élt a komplett nu metal éra. Az első 6-8 számot megállás nélkül végig darálták, Page csak ezután szólt először a közönséghez. Lefutotta a kötelező köröket, majd gyakorlatilag szintén megállás nélkül játszottak a ráadásig, ekkor bemutatta a zenekart. Szokás a Helmetet one man show-ként emlegetni. Ez egyrészt jogos, mivel „Lord” Helmet (Page Hamilton) az egyetlen állandó tagja, alapítója, motorja és dalszerzője a zenekarnak, ugyanakkor mindig kiváló muzsikusokkal veszi körbe magát, ami a mostani felállásra különösen igaz. Ráadásul az aktuális zenekar már egészen régóta együtt van. A legújabb tag, Dave Case basszusgitáros is már 2010 óta Page mellett játszik. Hogy összeszokott banda az igencsak érződött a koncerten is. Egészen döbbenetes minőségben muzsikáltak. Tökéletesen kijött a Helmetre igazán jellemző gőzhenger szerű, atompontosságú zúzda. Kyle Stevenson munkája a dobok mögött kifejezetten élmény volt a számomra. Valami elképesztő erővel, húzással és pontossággal játszott végig. Magának a koncertnek az egészéről tényleg esélytelen nagy megfejtéseket írni. Azt kaptam, amit vártam, egy tökéletes Helmet koncertet. 25 szám ráadással együtt, minden pöcsölés nélkül, végig gyalulva. Számomra a hab a tortán az volt, hogy a kedvenc filmzene albumomról, a Judgment Night-ról eljátszották a Just Another Victim című számot. A hazai közönség kissé nehezen indult be, viszont a koncert második felére már igazi népünnepély lett és a terem első felében méretes pogo is kialakult.
Szerintem egy Helmet koncert olyan, mint egy pizza. Akkor is jó, ha nem jó. De ez a koncert egy tökéletes nápolyi pizza volt, ha élhetek némi képzavarral. Ahogy szokás mondani, akár holnap is újra nézném őket. Egy fél gondolat a végére: Ha anno a ’90-es évek elején bevett volna egy énekest a bandába, akkor most talán nem az Analógban néztem volna meg őket, hanem a Barbának a Red Stage-n léptek volna fel.