A 2018-ban alakult nyíregyházi Tortuga tagjainak átlagéletkora a három X-et sem éri el, ennek ellenére a srácok a ’80-as évek klasszikus rockzenéjét tűzték a zászlajukra, és az elmúlt években abszolút hitelesen képviselték is azt – a színpadon és azon kívül egyaránt. Ez önmagában üdvözítő tény volt mindig velük kapcsolatban.
Vélhetően a hazai rock egyik élő legendája, Nagy Feró is ezért szeretett beléjük, amikor a 2020-as A DAL zsűritagjaként szembesült azzal, hogy itt bizony törnek az ablakok, ha ők a húrok közé csapnak.
Ez a kapcsolat vezetett oda, hogy a most megjelent Tiszta című EP első felvezetőjeként megjelenő Törzsvendég című dalban maga a nagy öreg vállalta magára az énekes szerepét – ami messze túlmutat egy kollaboráción, ugyanis az eredetileg négy tagú banda ekkor épp három tagú volt, és énekes kereséssel (is) foglalatoskodott.
Tomku Milán énekes/gitáros ugyanis tavaly év végén hagyta el a felállást, és ekkor egyszerre kezdődtek el az új lemez dalírási munkálatai, valamint az frontember keresése is.
Sankáék számos embert kipróbáltak a posztra, de nem találták meg az igazit (a dalszövegeket hallgatva párkeresés terén sem, de erről később).
A dalok ellenben már előre haladott állapotban voltak, így a zenekar egy jól időzített életjelként jelentette meg a Feróval készült dalt: így a közönség egy remek nótát, és egy, a folytatást jelző biztosítást kapott: ezt a médiahatást persze csak ideig óráig lehetett meglovagolni.
Az idő szorításában a tornacipős tirpákok úgy döntöttek, hogy egy klasszikus trió felállásban folytatják: innetől kezdve a Kerle Ákos, a korábbi basszer és vokalista áll majd az énekmikrofon mögött.
A Tiszta című minilemezt tehát érdemes úgy is hallgatni, hogy az elmúlt nagyjából fél évben a Tortuga élete meglehetősen kacifántos volt. A hat számból álló dalcsokor a káoszból született, de a címe mindennél jobban kifejezi azt, hogy ehhez képest mennyire letisztult az anyag.
A korábbi hard rockos gyökerek igazából csak a már említett Törzsvendég, és a Detroit című dalokban lelhetőek fel: a többi tételnél viszont nagyon visszaköszön a ’90-es éveket idéző kísérletezősebb, szellősebb, funkysabb hangulat. Olyan, mára méltatlanul elfeledett zenekarok jutnak az ember eszébe a Tiszta hallgatásakor, mint a Games People Play, a Bugs, a Bismarck, vagy esetleg a kicsit ismertebb Hollywoodoo. A lemezmegjelenést megelőző napon megjelent Szekta című dal pedig még a képi világában is egyfajta alternatívabb hatást mutat:
Nagyon érdekesen keveredik a rock, a pop, a funky hatás: és ez kifejezetten jót tesz a Tortugának. A korábbi kissé karcos rock így jó értelemben lett rádióbarát. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy ez az EP egy szélesebb közönséghez fogja eljuttatni a zenekart. A dalszövegek terén viszont nincs változás, hála Istennek: az igazi érfelvágós szenvedély, és a féktelen bulizási vágy az ami visszaköszön a sorok között: ezek örök témák a rockzenében, Hegyi Ábel dalszövegírói vénája erős, karakteres része a Tortuga világának: reméljük, ez még sokáig így marad.
A Tortuga életében a felállás, és a zenei világ tekintetében is egy új fejezetet jelent a Tiszta lemez. Ez mindig is egy szerethető, őszinte rock’n’roll csapat volt, sok szerencsét nekik ahhoz, hogy az új vizeken is sikeresen evezzenek majd tovább.
10/10