Biztos vagyok benne, hogy minden magyar punk-rock rajongónak erős érzelmi pluszt jelentett az Ignite koncerteken való részvétel. A zenekar élén álló Téglás Zoli valószínűtlenül organikus módon vegyítette a kaliforniai életérzést a „Kossuth Lajos azt üzente” üzenetekkel.
A legmagyarabb kaliforniai azonban 2019 novemberében, 25 év és 3 sorlemez után kiszállt a zenekarból. Ezt sokan-bevallom őszintén, a banda végével azonosítottam.
Az Ignite azonban nem állt le: 2021-ben be is jelentették, hogy megtalálták az új énekesüket Eli Santana személyében, aki korábban a Holy Grail nevű klasszikus metált játszó bandában koptatta a mikrofont és a gitárt (!) is.
A kissé stílusidegen közegből érkező frontemberrel felálló bandát meglehetősen nagy és pozitív érdeklődés fogadta, még hazánkban is.
Ha lesz is esetleg magyarországi koncertjük, biztosan nem lesz már Hazám, hazám! és A csitári hegyek alatt és ez biztosan nagyon hiányozni fog a repertoárból, de alapvetően elmondható, hogy a 2021 őszén kidobott mini album elég erős aperitifnek bizonyult: szerepelt rajta egy új nóta, az Anti- Complicity Anthem, valamint a zenekar Téglás Zoli előtti első énekesével, Randy Johnsonnal készült Turn című dal újragondolása is, a Turn XXI.
Alig két hónapja pedig kijött egy új, teljes, cím nélküli lemez. A teljességet persze szigorúan punk rockos értelemben kell venni: 10 dal, 31 perc.
És az a helyzet, hogy akármennyire is voltunk elfogultak a magyar származású énekes irányába, Eli Santana iszonyat meggyőző a mikrofonok mögött. A külföldi, sőt, még a hazai kommentelő közönség is döntő többségben pozitívan áll a változáshoz. Eli hangja sokban idézi Zolit, de azért a metalos éveknek köszönhetően néhol erőteljesebb, néhol pedig szélesebb a tárháza.
A banda hangszeresei : Brett Rasmussen, Craig Anderson, Nik Hill, és Kevin Kilkenny nem hazudtolták meg magukat. Persze, közel 50 éves, átlag 30 éve muzsikáló emberekről beszélünk. Nagy újdonságot nem tettek le az asztalra, de amit megismertünk és szerettünk bennük, azt továbbra is hozták: kalapálós-bólogatós punk Orange Countyból, egyáltalán nem enervált, öregemberes módon.
Ez, kérem tisztelettel, egy igen tisztességes módon összerakott Ignite lemez, olyan emberektől, akiknek hallhatóan volt ötletük, és mondanivalójuk, a dalszövegek különösen erősek, bár ezzel eddig se volt gond, és motiváltak arra, hogy egy új énekessel újra pozicionálják a bandájukat.
Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen (újra) debütálás sikerülni fog nekik: a banda zenei ékköve, a munkásságuk csúcspontja, a 2006-ban született Our Darkes Days című anyag volt. Meg merem kockáztatni, hogy ez a cím nélküli anyag hamarosan ugyanarra a polcra fog kerülni.
10/10