Ha egy laikust megkérdeznénk arról, hogy hogyan is néz ki egy heavy metal zenekar frontembere, akkor nagyjából a Metal God-ot írná körbe. Az egész szegecses, bőrbe bújtatott zenész klisé ugyanis tőle származik. Ez csak azért érdekes, mert annak idején ő ezt random módon válogatta össze, méghozzá meleg butikokból. A legkevésbé sem a „macsó” kinézet volt számára a cél, a nagyközönségnél mégis ezt a hatást érte el vele. Látszat és ami mögötte van!
Rengeteg zenész önéletrajz jelenik meg mostanság – hála Istennek meg a kiadóknak – de ennyire naprakész talán egy sem jött ki, mint a fent nevezett könyv. Mert Halford önéletrajza olyannyira friss és ropogós, hogy a könyv vége az átkozott pandémia első hullámával ér véget. Egyszerűen csak Vallomás címe a műnek, ez gyakorlatilag előrevetíti, hogy mire is számíthatunk a könyv oldalain. Rob bácsi vall a gyerekkoráról, a felnőtté válásáról, szerelmekről, csalódásokról, és saját nemi identitásáról, melegségéről. Természetesen mesél színházról, zenéről, zenekarokról, zenészekről, és a zenéhez való viszonyáról. A könyv nagy részét az teszi ki, hogy milyen volt homoszexuális fiatalként a ’60-as évek Angliája, és később milyen volt a világ egyik legnagyobb és legismertebb heavy metal zenekarának az élén a saját neméhez vonzódni. Finoman fogalmazva sem volt egyszerű. Pontosan emiatt végig kísérték az életét különböző addikciók, főként az alkoholizmus. Érdekes módon, amikor elért a „gödör aljára”, gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra sikerült megszabadulnia a kínzó terhektől. Ezek után jó volt azt olvasni, hogy mennyire megváltozott az élete pozitív irányba a coming out-ot követően. Ez egy élő, egyenes adásban történt, ráadásul teljesen spontán módon. A riporter kérdésére, hogy „meleg vagy?”, egyszerűen igennel válaszolt. Nem tervezte el előre, csak megtörtént. Halford szexuális orientációja azonban csak a könyv egyik fele. Rengeteg jobbnál jobb rock and roll sztorit is elmesél, emellett az egész énekesi pályafutását is végig kíséri. A kezdeti szárnypróbálgatásokat, a Judas Priest-ben töltött évtizedeket és a szóló karrierjét, valamint a visszatérését a Judas-ba. Az egyik kedvenc sztorim is a szóló időszakához köthető (2wo projekt), hogy hogyan is ismerkedett meg a Nine Inch Nails frontemberével, a későbbi Oscar díjas Trent Reznor-ral. További érdekesség, hogy Rob bácsi egy megveszekedett royalista, aki rajong a Királynőért (ki gondolta volna). Életében kétszer is találkozott vele.
Nagy erénye a könyvnek, hogy őszintén beszél mindenről és mindenkiről, ugyanakkor tisztelettel és némi távolságtartással. Jelenlegi és volt zenésztársairól megfogalmazott véleményét is egy angol úriember módján tálalja. Senkiről sem hivatott levenni a „keresztvizet”, ez pedig a mai világban kimondottan szimpatikus.
A könyv nyelvezete gördülékeny, olvasmányos. Ez valószínűleg az eredeti angol verzióban is így van, de a magyar fordítás kiválóra sikerült, ami Bús András érdeme.
Hogy milyen ember képe rajzolódik ki Rob Halfordról? Egy empatikus, szerethető és nagyon szimpatikus rock sztár, aki mentes minden sztárallűrtől, megjátszástól. Ahogy haladunk előre az időben és a könyvben úgy válik egyre nyugodtabbá, önmagával megbékélt emberré. A mostani fotóit látva is ezt az érzést sugallja, olyan, mint egy tündéri metal mackópapa.(Mindenképpen kövessétek be a közösségi platformokon, roppant szórakoztató. Metál és Macskák!!!)
Utóirat: Végre pont kerül egy évtizedes kérdésre, méghozzá az Unleashed in the East koncertlemez születési körülményeire. Engedjük szabadjára az őszinteséget! Spoiler! A pletykák IGAZAK, legalábbis félig. Az éneksávok valóban nem a koncert felvételéről kerültek fel a lemezre. Ezeket később, külön énekelte fel Rob.
Ha megrendelnéd a kötetet:
https://helikon.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/vallomas/
