Fotó: Kékes Szaffi
Aberrált azon kevés punk-énekesek egyike, akik talán soha, egyetlen másodpercre sem vesztették el a hitelüket. (És itt most nem a svejzi frankra gondolok.) Mivel számomra is elég meghatározó volt a munkássága, így sörmámoros Sportalsós éjszakán megbeszéltük, hogy készítek vele egy interjút, ami végül nagy sokára, elég kalandos körülmények között, de megszületett.
– Nem is tudom megszámolni, hány formációban vagy jelenleg aktív. Segítenél? Mi van még a Gutting Revue mellett?
– Ősszel megműtötték a csuklóm és hirtelen rengeteg időm lett, tehát páran megalakítottuk a régen tervezett Döbbenet zenekart, valamint beszálltam a Guruzsmásba is. A Döbbenet egy kísérletező hangzású punk formáció némileg provokatív szövegvilággal, a napokban kezdjük rögzíteni az első stúdióanyagot, melynek A gyűlölet hullámhosszán- címet adjuk. A Guruzsmás pedig egy kb két éve működő progresszív folk rock banda. Alapvetően főleg balkáni, dunántúli és csángó zenék vannak újraértelmezve, melyekben magyar költők verseit dolgozzuk fel. A két zenekar tagságában vannak átfedések.
– Hogy írnád le a Döbbenet zenei és szövegvilágát? Mit értesz kísérletezés alatt?
– Hogy a basszer Bencze urat idézzem: -Kísérletező, de nem mint szigorú tudós, hanem inkább mint egy kisgyerek.- A magyar népzenés és balkános elemek beépítése itt is jelen van. A basszusgitár lényegében szólóhangszerként funkcionál, amit az effektek vagy a szlájdgyűrű tesz döbbenetessé. Szövegileg pedig egyenes ágú leszármazottja régebbi zenekaromnak, a Csók és könnynek.
– Elég régóta esedékes lenne már a Gutting Revue-vel egy nagylemez, hiszen csak 3 EP-tek jelent meg, és a harmadik is már 2 éves. Dolgoztok az új dalokon?
– Nincs kiadónk, önerőből, sokhangszeres zenekarral nagylemezt készíteni pedig nem túl kifizetődő, ezért gondolkodunk kislemezekben. Tavaly nem volt dobosunk, ezért eléggé inaktívak voltunk, egész évben három koncertet tudtunk prezentálni. Idén kissé megújult tagsággal tértünk vissza, ismét koncertezünk, hamarosan a repertoár is frissül.
– Ha jól értelmezem, akkor nem is valószínű, hogy a Gutting Revue valaha nagylemezt adjon ki? Az EP-k közül csak a második jelent meg CD-n. Egy gyűjteményre sincs esély esetleg?
– Nem kizárt, hogy a jövőben szülessen nagylemez, csak jelenleg nem téma. A gyűjteményes kiadvány viszont már tervben van.
– Az Egy rongy a szíved helyén EP-re született egy Cseh Tamás feldolgozásotok, ami számomra eléggé meglepő volt. Mi volt ennek az apropója? Simán el tudnék képzelni akár egy EP-t ilyen újraértelmezésekből. Látsz erre esélyt?
– Ez is felmerült már, főleg, hogy van még feldolgozásunk, amit ráadásként játszunk a koncerteken, de sosem lett stúdióban rögzítve. Ezzel a nagybőgős-rézfúvósos felállással elég izgalmas végeredménye lehet, ha hozzányúlunk valamihez. Az említett feldolgozás a Kőbányai Cseh Tamás napra készült pár éve. Egy művházban adtuk elő sorokban ülő átlagembereknek, tehát maradandó élmény volt. Persze nem nyertünk semmit, viszont a belőle készült animációs klip a következő évben díjnyertes lett, de ez leginkább a készítők (Nagy Zsófia, Talpas Illés, Talpas Pál) érdeme. A mai napig büszkén hallgatom végig, remekül meg lett komponálva, tehát élőben sikerül rendszeresen elbasznom.
– A szövegvilágod elég markáns ugyebár, ezt már az Érdekfeszület, illetve Csók és könny időkben is tudta mindenki, éppen ez adja az egyediségét a munkásságodnak. Nem gondolod, hogy úgymond normális szövegekkel nagyobb teret nyerhetne magának a GR?
– Az úgymond normális szövegek – már ha az átlagosat érted alatta – számomra baromi unalmasak és szellemtelenek. Mindig úgy gondoltam, hogy ezeket unalmas és szellemtelen emberek írják unalmas és szellemtelen közönségnek. Számomra a szövegírás valamilyen szinten költészet, a “költőnek- pedig nem feladata a tömegigényhez való alkalmazkodás, bár nyilván nagyobb mozgásteret eredményzne. De ennyi erővel eladhatóbb műfajra is válthatnánk, ami szintén nem cél.
– Honnan meríted az ihletet a szövegeidhez?
– Nem könnyű ezt kifejteni. Általában hallok, vagy olvasok valamit, ami megragad bennem és késztetést érzek, hogy a magam groteszk stílusában reagáljak rá. De mondhatok konkrét példákat. Egy feminista csoportosulásnak volt egy felvetése, hogy a nők számára jogilag nem csak az abortuszt, hanem a nem kívánt újszülött elpusztítását is lehetővé kell tenni. Ebből született a -Tagjetosz Kemping-. A vendéglátásban eltöltött éveim ihlették az -Utolsó menü- című opuszt, ami úgy született, hogy gitáros-zeneszerzőnk, Márk írt egy lakodalmas hangzású számot, amire nekem szöveget kellett írnom. Többszöri meghallgatás után az lett a koncepcióm, hogy a költői stílust ötvözöm a zámbódzsimis suttyósággal. Meggyőző lett a végeredmény. Szintén a pult mögött tanúja voltam egy beszélgetésnek, melyben egy történelemszakos lány kifejtette, hogy a jelenlegi tömegdemokráciánál még nem találtak ki jobbat és ez így Unióstul a lehető legfaszább világ. Ebből született a “Demokrata romantika-. Ezek pamflet szerű szösszenetek, ha megvan egy gondolatmenet, zsigerből kicsúsznak, nem sokat gondolkodom rajta. Ellenben ha leülök, hogy most én szöveget fogok írni, természetesen nem történik semmi.
– Vannak olyan verseid, amikből nem lesz dalszöveg? Simán el tudnék képzelni egy Ambrózy György kötetet.
– Előbb-utóbb mindegyikből dalszöveg lesz, mert ezzel a céllal írom. Olyan elképzelésem már volt, hogy össze lehetne hozni egy szövegkönyvet, amit grafikusunk, Oravecz Gergő illusztrálna, így akár egy érdekesebb, tartalmasabb kiadvány is születhetne. Szóval nem kizárt, hogy lesz ilyesmi. Volt olyan tervem is, hogy minden dalszöveget -kibontok- novella formába, de mióta az elsőnek a kezdeménye elszállt a merevlemezzel együtt, szüneteltetem a dolgot.
Fotó: Kékes Szaffi
– A Gutting Revue megalakulása előtt a Yellow Spots tagja voltál, ahonnan elég viharos körülmények között távoztál. Mikor és miért jöttél el onnan? Nekem nem teljesen tiszta ez a sztori.
– Kilenc évig csináltuk a vércirkuszt, ami nem kevés idő. Közben mindvégig megvolt nagyjából a konszenzus köztem és a zenekarvezető Schleki között, de mikor kiadót találtunk, jöttek az ellentétek, már nemigen értettünk egyet a koncepciót és a zenekar működését illetően. Schleki ragaszkodott az infantilis imázshoz, meg a régebbi, kezdetlegesebb számok lemezre vételéhez, ami nekem egyre kellemetlenebb lett, miközben magát a zenekart is személyes projektjeként kezdte kezelni. Már nem tudtam azonosulni az egésszel, de mielőtt kiléptem volna, kiderült, hogy a többieknek is hasonló fenntartásaik vannak, tehát Schleki -utánam küldte- az egész zenekart, így alakult meg a Gutting Revue. Ha meghallgatod a jelenleg Yellow Spots néven futó formációt és a Guttingot, egyértelművé válik, mi volt a szakadás oka.
– Jövőre lesz 20 éves az Érdekfeszület lemez. Ennek apropóján tervezel esetleg egy nosztalgia-koncertet?
– A nosztalgiának a nótatévén a helye. Amit csináltunk, akkor volt aktuális, meg aztán ifjúkori énemmel sem tudnék könnyen azonosulni, hiteltelen lenne ilyet összehozni. Basszusgitárosunk, Szöszi gyakran rágta a fülemet ezzel, amibe a sokadik sör után néha majdnem bele is mentem, de Ő azóta már nem él, tehát biztosan nem lesz ilyen esemény.
– Gondolom a régi szövegek és éneddel való nem-azonosulás olyan daloknak szól, mint a Csók és könny Zsíros hajú kultúra című dala. Esetleg meg is bántál azok közül néhányat?
– Dehogy, az akkor jó poén volt. Egy haverom ki akart dobni egy stóc Metal Hammert, de én elvittem olvasgatni és megdöbbenve tapasztaltam, hogy olyan a nyelvezete, mint a bulvárnak. Basszusgitárosunk, Tonyó ötlete volt, hogy a Black Sabbath Paranoidja legyen az aláfestés. Nem mindenki díjazta persze, de ezt betudom az illetők pocsék humorérzékének. Egyébként alapból él bennem az a naiv elképzelés, hogy a rockzene még mindig valamiféle nonkonfomista önkifejezési forma, persze ez régen nincs így. De visszatérve az Érdekfeszület szövegekre, nem arról van szó, hogy bármit megbántam volna, csak azokat tizenévesen írtam, most pedig harmincnyolc vagyok.
– Üzensz valamit az Olvasóknak?
– Cigaretták csikkje égjen testhajlatokban!
