Ééééééés ez is elérkezett! Megjelent az új Sledgeback lemez, a rejtélyes című 36206. Az előző lemez, a Land of the Freak (Kritika itt: https://ricsandgreen.hu/sledgebacklandofthefreak2014.rag ) az egyik legnagyobb meglepetés volt számomra tavaly, hiszen Szakácsi Gregről kvázi semmit nem tudtam, amióta elváltak útjai a C.A.F.B.-vel. Tavaly a Grungery zseniális interjúja nyomán fedeztem fel a Sledgeback-et, és azóta komolyabban is belemélyedtem a munkásságukba. Most pedig itt az új lemez, ahol Greget újra hallhatjuk az anyanyelvén dalolni!
A 36206 esetében volt kifutási ideje nálam a lemeznek, hiszen közel két hónapja bömböl a hangfalakból. Nagyon kíváncsi voltam, mi sül ki ebből a lemezből, hiszen a C.A.F.B. régi kedvencem, mostanra a Sledgeback-et is nagyon megszerettem, mégis volt bennem egy egészséges félelem, hogy vajon ennyi év után mit tud nekem Greg mondani magyar szövegekkel? (Bő 17 éve él Seattle-ben.) Azonban ahogy beszélgettem Szakácsi Úrral a felvételek közben egyre inkább világossá vált, hogy bizony van ott még közlendő bőven. Folyton azt kérdezgettem magamtól, hogy olyan lesz-e, mint a C.A.F.B.? Ugyanis néhány magyar dal nekik készült, de lepasszolták őket. Sosem fogom megérteni, hogy miért.
A 14+1 dalból 14 teljesen új, korábban egyiket sem hallhatta a közönség, mindössze a Land Of The Freak-ről mentették át az egyik legnagyobb slágert, a The Hate-et. A Sledgeback muzsikáját nagyon nehéz lenne kategorizálni. A már-már dühös, lendületes, karcos The Exploited féle daloktól (Unchosen) kezdve, a dallamosabb Green Day/The Offspring féle (Kids Of The Street, Wasted, System, Éjjeli járat, Úton, No Destination) dalokon át a klasszikus C.A.F.B., Auróra és enyhe Tankcsapdás ízig (Kirakatfeleség, Maradék élet, Múló állapot, Jól agyok) minden van itt. Viszont ez az eklektikusság határozottan jót tesz a lemeznek, mert nem érezhető rajta az útkereső jelleg, inkább egyfajta bizonyítéka annak, hogy Greg és a zenekar mindben tud maradandót alkotni.
A magyar nyelvű dalokra voltam leginkább kíváncsi, mint írtam is, és azt kell mondjam, olyannyira túlszárnyalta a várakozásaimat a végeredmény, hogy őszintén meglepődöm, ha nem durran itthon nagyot a végeredmény. Megvan bennük a C.A.F.B. fanyar íze, enyhe iróniája, ugyanakkor az a fajta zsigeri pozitív szemlélet is, ami Greg mostanában jellemzi. Nyilván ehhez szükség volt arra a pokoljárásra, amin keresztülment (Bővebben a grungery.hu interjújában: https://grungery.hu/drogok-punk-seattle-beszelgetes-szakacsi-greggel-sledgeback-es-c-a-f-b-enekesgitarosaval/ vagy az enyémben: https://ricsandgreen.hu/pillanatokalattelveszthetszmindent-szakacsigreg-sledgebackinterju20151014.rag ), Seattle-re és arra is, hogy még ennyi év után sem feledték Őt el itthon. Lényegesen felszabadultabbnak érzem a dalokat, abszolút görcsmentesnek, megfelelni akarás nélkül. Még a szerintem direkt slágertémának készült dalok (Éjjeli járat, Úton) sem fordultak giccsbe, hanem megmaradt bennük az a potenciál, amiért a korábbi Sledgeback lemezek tetszettek.
Az egyszerű és lényegre törő borító teljesen jól illeszkedik a dalokhoz, a fekete borítóhoz fehér korongfestés pedig hatalmas ötlet volt, nekem személy szerint nagyon tetszik. A hangzás kellően karcos, de úgy, ahogy szerintem csak az USA-ban lehet felvenni egy lemezt. Az arányok pár dalnál szerintem nem a legjobbak, hol Justin basszusát volt nehéz kivenni, hol Tim dobja sikkadt el egy picit, de ez inkább csak szőrszálhasogatás, mint valódi probléma, ugyanis zavarónak nem mondanám sehol. Greg gitárjai is lehetnének picit hangosabbak itt-ott, viszont rekedtes, punkos hangjára ezúttal sem lehet panasz, talán jobb, mint valaha.
Nagyon vártam a 36206-ot, éppen ezért óriási elvárásokkal ültem neki. Elég határozottan tudtam, mit szeretnék hallani rajta, és bizonyos értelemben ez be is jött, hiszen megkaptam a slágereket, amire vágytam. Másrészről viszont kaptam olyan dalokat is, amikre nem is gondoltam volna, és kellemesen meg is lepett a dolog. A lemez végighallgatása után azonban marad bennem egy aprócska hiányérzet, amit már csak egy magyar koncert tudna pótolni. Remélem ez hamarosan elmúlik…
10 pont (Jól éreztem a Land Of The Freak-nél!) Köszönet a CD-ért Orsinak, Gregnek és a Grundrecordsnak!