A WMD egy komplex, súlyos metalt játszó brigád, bár szerintem régen túl vannak már azon, hogy be kelljen mutatni Õket. Több külföldi banda elõtt melegítették már be a közönséget, és ha jól számolom, idén léptek tízedik életévükbe. Az anno a Pepsi Sztárcsinálót is megjárt csapat basszeros/zenekarvezetõjét, Eszenyi Imit kaptam el néhány kérdés erejéig a WMD turnébuszban.
– Köszönöm, hogy vállaltad a felkérést! Bemelegítõ kérdés: Mi újság most a Watch My Dying-gal?
– Tartott egy rövid, téli pihenõt, amit így utólag is azt mondom, hogy nagyon jól tettünk, mert tök jó volt, hogy mínusz 15-ben nem kellett koncertre menni… (nevetés) Nagyon ráfért a zenekarra, mert az utóbbi négy évben gyakorlatilag folyamatosan koncerteztünk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a Watch My Dying-ban nem volt turnéidõszak, lemezíróidõszak, vagy ilyesmi, hanem volt évi negyven koncert körülbelül. Tavaly pont 42 egyébként, tök véletlenül. Lényeg, hogy az utóbbi négy évben ez ment folyamatosan, és úgy éreztük, hogy kicsit nem ártana szusszanni. Most egészen a fesztiválszezonig azt mondtuk, hogy csak „lájtosan” koncertezünk. Idén volt két koncert, most tavaszra sikerült pár külföldi állomást beüzemelni, ami azt jelenti, hogy lesz Erdély, három állomással, Németország és Anglia. Ezeket már nagyon vártam, hogy ilyen helyekre is eljussunk. Tehát a pihenõidõszak vége felé vagyunk.
– A Moebiusnak milyen volt a fogadtatása?
– Ugyan olyan, mint minden WMD lemeznek. Attól függetlenül, vagyis tök mindegy, milyen lesz a lemez, van, akinek marhára, egybõl tetszik, van, akinek marhára nem, van, akinek egy év után tetszik meg, és minden lemezre igaz, hogy akár milyen volt az elõzõ, „Ú, bezzeg az elõzõ, az ilyen, meg olyan volt”. Ez mindig elõjön. Fényérzékenynél a Klausztrofónia volt az etalon, most a Fényérzékeny, amit akkor ezren lefikáztak, most az etalon. Szerintem minden lemezünkre igaz, hogy vagy bejön egybõl, vagy nem, de mindenképpen érdemes érni hagyni. Ezeknek idõ kell.
– Van publikus szám, hogy mennyi ment el belõle?
– Egyfelõl fontos, hogy a kézzel fogható lemezeladás nem mond semmit. Ha konkrét számot akarsz, akkor ötszáz darabot gyártottunk, és még van belõle pár darab. Egész pontosat nem tudok.
– A Moebiusnak terveztek angol nyelvû verziót?
– Nem.
– Abszolút nem is gondolkodtok már külföldi piacban?
– Ilyen szempontból nem. Elmegyünk külföldre koncertezgetni, de egyelõre magyarul. Igazából játszottunk már Bécsben full magyarul, úgy, hogy utána vették a cd-t ezerrel. Volt, aki egybõl megvette az összes cd-t. Ugye nem Magyarországról beszélünk, ott megvettek egybõl négy cd-t, és tudták, hogy magyar. Ha elmegyünk most Németországba, vagy Angliába, és angolul kezd el énekelni a Gábor, ugyanúgy nem fogják érteni a szövegeket, az az igazság. A koncerteken persze. A WMD-nek mindig megvolt az az elõnye Magyarországon, hogy a Gábor olyan szövegeket ír, meg olyan szófordulatokat használ, amit nem nagyon lehet lefordítani. Vagy sikerülne, vagy nem. Ez nem biztos, hogy ugyanúgy ütne angolul is.
– Eddig minden lemezetek szerzõi kiadásban jött ki. Ez marad továbbra is?
– Az utóbbi két lemeznél ez teljesen tudatos, és szándékos volt, és nem is kerestünk kiadót, fõleg Magyarországon. Ez bevált nekünk. Ennél többet szerintem kiadóval sem tudnánk elérni. A mai magyar kiadói felhozatalt, ha megnézzük, nem találunk olyat, amire azt mondjam: Hú, ez nagyon kéne nekünk, és ezért érdemes lenne meghozni azokat a kompromisszumokat, amelyeket egy kiadóval meg kell. Amit mi magunknak el tudunk érni, az teljesen jó, szerintem. Ez most így mûködõképes dolog.
– Mikorra tervezitek a következõ lemezt?
– Olyan 2012-2013. Körülbelül. Nem szoktuk ezt elkapkodni. Van tervben, igaz ez tervben van már körülbelül négy éve (nevet), hogy felvesszük az elsõ két demo anyagát egy mai hangzással, most már ugye gépekkel, zajokkal, satöbbivel, jó minõségben, és azt kiadjuk egy lemez gyanánt. Ezt valahova be fogjuk szúrni. Elvileg ez a következõ produkció. Utána fog csak következni egy lemez. Ez az egyik elõnye a kiadótlanságnak, hogy nincs semmi féle határidõ, nem rugdos senki. Nem fogunk elkövetni olyan hibát, hogy itt a határidõ, és eddigre muszáj valamit összehozni, ami olyan lesz, amilyen, csak azért, hogy határidõre elkészüljön. A WMD csak olyan lemezt fog kiadni, amire úgy érezzük: Na, itt az ideje, jólesik, megcsináljuk, jó is, kész.
– Neked, személy szerint melyik a kedvenc WMD lemezed, ha van ilyen?
– Nincs. Nincs kedvenc WMD lemezem. Ehhez hozzá kell tenni, hogy én nem nagyon hallgatok WMD-t, viszont majdnem minden héten játszunk. Legalábbis az utóbbi négy évben. Néha meghallgatok egy-egy régi lemezt. Mikor elõvettük a Rendszerhibás nótákat, akkor meghallgattam, és nagyon tetszett, aztán meghallgattam a Húsmágnest, az is. Mindegyik tetszik. De mondom, nem viszem túlzásba a hallgatásukat.
– A zenekarra, vagy Rád kik/mik voltak nagy hatással? Mely zenekarok, bandák?
– A Meshuggah-t mindig felsorolják, az a WMD-nek ilyen elválaszthatatlan kötelék… Ez úgy igaz is, hogy az elején szerintem egyértelmû volt, most már a lemezekkel inkább a saját útját járja a WMD, amiben benne van az, hogy azon a vonalon mozog. Olyan zenét szeretünk, de úgy, hogy nem is emlékszem, mikor hallgattam Meshuggah-t utoljára. (nevet) Itt jön be az állandó fórumtéma, a Korntól „lopott” Fényérzékeny nóta. Ez az, amit sokan nem is hisznek el. Sanyi, aki a nótát írta, konkrétan nagyon kevés metalt hallgat. Tehát a Fényérzékeny nóta után mutattuk meg Neki a Korn zenekart. Ezt sokan nem hiszik el! (nevet) De soha életében nem ismerte! Azt mondta: „Mi az a Korn?” Nem hallgatta soha! Õ még régen hallgatott anno ilyen Morbid Angelt, meg ilyesmit, de az utóbbi idõben nem. Ha a saját projectjeit meghallgatod, Innersight, stb., teljesen más világban él otthon is. Kertészkedik, egyebek. Fogalma sem volt a Kornról. Ebbõl a szempontból vannak ilyen elkerülhetetlen együttállások. De nem egyszerû most olyan zenét csinálni, amire bárki azt mondja: „Ó, ez aztán tényleg semmihez sem hasonlít!”
– A -1 Ep-nek terveztek fizikális kiadást?
– Tervezünk, igen. De ez is WMD-sen halad, tervezzük már körülbelül két hónapja, és lehet, hogy még nyárra lesz is belõle valami! (nevet) Egyébként egy nagyon egyszerû, egy lemez, egy borítós, csak azért, hogy be lehessen tenni a polcra azoknak, akiknek ez még számít. Szerintem ez elég nagy érték, mármint értékrendi szempontból. Az, hogy tök jól néznek ki egymás mellett a cd-k a polcon, és az úgy kell oda. Az ember maga sem tudja miért, de az kell oda. És van egy pár ember, aki jelezte igényét, hogy szeretne egy kézzel fogható -1 Ep-t. (Itt Ricsike is csendben jelentkezik. :)) Amúgy ez tök jó! Itt jelentkezik az, hogy érdemes még cd-t csinálni.
– Igen, én még ebbe az állatfajba tartozom, akik vesznek, nem letöltenek! (nevetek) – Gábornak honnan jött a Bhagavad-gíta idézet az elsõ számban?
– Passz. Errõl Õt kérdezd meg! (nevetés)
– Mennyire vagy elégedett a jelenlegi felállással?
– Ú, ez nagyon jó kérdés! Én most teljesen! Tíz év zenélés után már úgy van vele az ember, hogy legyen kerek! Nem akarok még egy gitárt, csak azért, hogy két gitár legyen, hanem csak egy olyan felállást, ami úgy jó, ahogy van, és ez most az. Elégedettek vagyunk vele! Mindenkinek megvan a maga helye, funkciója, tudja a dolgát, nem akar egyéb dolgot csinálni, és most ezt lekopogom. (Kop-kop-kop… :)) Mindezt persze úgy, hogy Sanyi csinálja a projectjét, Dávid dobolgat a régi zenekarában, tehát mûködnek a dolgok, összeáll a puzzle! Most azt mondom, és ezért volt jó a pihenõ is, nem erõltetjük már túl a dolgot, csak kényelmesen, ahogy mindenkinek jólesik!
– Minden korábbi zenekartaggal jó a viszony?
– Nekem biztos, hogy nem! (nevet) A rövid válasz: nem.
– Nem sok helyen kérdezik meg, pedig biztos nem csak engem érdekel, függetlenül attól, hogy tudom a választ a kérdés bizonyos részeire: Amikor nem zenéltek, mivel foglalkoztok?
– Mindenki dolgozik, csinálja a hétköznapi életét. Én, a szamár elöl hozzáállással, volt az MTV-n ez a mûsor, Másodállás címmel, ami azt hiszem letölthetõ még mindig a honlapjáról, ott bemutatom a munkámat. Alumíniumöntéssel foglalkozom, teljesen metál, 666 fokos alumínium, ezzel babrálgatok én hétköznap, öntöm szét magam rendszeresen. Gáborról a legutolsó információ talán az volt, hogy fogyatékosok intézetében dolgozik, azóta viszont átváltott ilyen piercing-tetováló stúdióra. Tehát ott dogozik, a La Magra Tattoo nevû helyen Pesten, ez itt a reklám helye, bár eddig is reklámoztuk, hiszen ingyen tetoválták a Gáborunkat, azaz ilyen lelkesedésbõl. Most sikerült ide bekerülnie, itt piercingel és tetovál ezerrel. Sándor tervezõ, vagy építész? Nem is tudom, mi a helyes megfogalmazás. Ez amúgy látszik a zenekari munkásságában is, a precizitás, amivel egy plázát megterveznek, Õ így írja a nótákat is. Õ egészben látja a dolgokat, és minden kis részletet tud, és kitalál, és megtervez. Dávidunk, Õ hivatásos dobos, mármint dobolásból él, dobot oktat. Dobol szabadidejében, munkaidejében és esténként velünk! (nevet) ja! Ha valaki jár a 3D-s moziban a Lovarda helyén, a nagy marha plázában, annak a belterét például Sanyi tervezte. Aki arra jár, látja a sokcikcakkos neont. Mi ennek a terveit már láttuk jó régen. Ennek a sokcikcakkos neonnak volt egy elõzõ dizájnterve, amibe bele volt tervezve egy WMD logó titokban… (nevet) Csak aztán megváltoztatták a tervet, de nem a logó miatt, mert azt nem is tudta senki! De majdnem bekerült egy nagy WMD logó neonból ebbe a plázába! Ez nagyon vicces lett volna! (nevet) Szétröhögtük magunkat, de aztán ez megváltozott.
– Van egy ilyen formakérdésünk, amire nem kötelezõ válaszolni, ha nem akarsz, vagy nem akartok. Nem érdekel, hogy kire, de Te/Ti eljártok szavazni?
– Persze! Most attól függetlenül, hogy kire szavaz az ember, a lényeg az az, hogy tudja, hogy mit akar! És ezt nyilvánítsa ki! Ez egy fontos dolog. Nem az a fontos, persze az is, hogy kire szavazol, de tudd, hogy mit akarsz, és tegyél érte! Ez alap.
– Vannak olyan magyar/külföldi zenekarok, akikkel jó viszonyt ápoltok, és meg is említenéd Õket?
– Persze! Van egy rakás. Nem is tudom, szerintem felsorolhatnám a fél magyarországi felhozatalt. Nem is emelek ki senkit, inkább úgy mondom, hogy az öregebb generációs zenekarokat annyira nem ismerjük, mert nem szoktunk együtt játszani. Például Pokolgép, vagy Omen, akiknek anno még rajongóik is voltunk. A mostani zenekarok közül szinte mindenkivel köszönõviszonyban vagyunk! (nevet) Külföldiek közül, pedig akikkel összefutunk: Escore, a franciák közül, akikkel elvoltunk, Opeth-ék. Ezek nem olyan zenekarok, akikkel rendszeresen levelezgetünk, vagy ilyesmi, csak van, akikkel együtt játszottunk, italoztunk ilyesmi.
– Van esetleg olyan tervetek a közeljövõre a WMD-vel kapcsolatban, amit nem érintettünk?
– Van még egy olyan, hogy ugye rendszeresen megrendezzük a D-Days nevû projectünket, amit idén nem. Úgyhogy ne gyertek el, mert nem lesz! (nevet)
– Hogyhogy?
– A D-Days az mindig is ilyen öncélú rendezvény volt, ami arról szól, hogy mi ott ellazulunk, meg bulizgatunk, meg ilyenek a közeli rajongótáborral úgymond, tehát abszolút nonprofit. Egyértelmûen mondva több volt a leves, mint a hús, majdnem mindig. De most olyan együttállás jött ki, hogy most úgy éreztük, nem lesz energiánk megcsinálni. Több baba is születik a WMD családban, meg egyébként is egyre nehezebb koncertet szervezni, meg pláne fesztivált. Iszonyatos dömping van. Most úgy állnak össze a dolgok, hogy ez idén elmarad. Lehet, hogy csinálunk valamilyen pótló-koncertet ez idõ tájt, valami egy szál koncertet, valamelyik tóparton, vagy ilyesmi, de ez még alakul. Ez még csak felmerült ötletként.
– Kimaradt valami az interjúból, amit esetleg hozzátennél?
– Most nem ugrik be semmi. Biztos van amúgy, mert mindig van még valami, amit el kéne mondani, de most nem ugrik be. Ja, még a Gábor munkájával, a tetoválással kapcsolatban mondok egy vicces sztorit! Készül egy klip az Õ munkahelyén, ugye a Fényérzékenyre forgattunk az enyémen, most az Övén forgattunk, de ez inkább maradjon meglepetés, és hogy mire, az is maradjon meglepetés! Hamarosan elérhetõ lesz szerintem. Ez kapásból egy régi klip lesz, tehát nem új számra forgattuk, nem Moebiusosra, hanem egy régire! Ez is ilyen WMD-s megoldás, hogy nem az új, aktuális sláger nótát fogjuk hajtani, hanem azt, amire úgy alakult, hogy forgatnunk kellett. Ha meglátjátok a klipet egyértelmûen ki fog derülni, hogy ezt meg kellett csinálni!
– Végül: Üzensz valamit az Olvasóinknak?
– Persze! Viszlát, és kösz a Halakat! (nevetés)
– Köszönöm az interjút!
– Én köszönöm!