Ismét egy kis múltba révedés, illetve ismét egy számomra klasszikus darab, amit anno nagy félelemmel vettem a kezembe. Ugyebár Vanilla Ice barátunkról szerintem mindenkinek az Ice Ice Baby címû „klasszikus” ugrik be, illetve az egyik vezetõ Ice Tea egyik régebbi reklámja, mikor egy hûvös lehelettõl a zsaru odafagy a forró aszfaltra. Legalábbis nekem eddig terjedtek a hozzá kapcsolódó ismereteim.
De aztán egyszer csak a kezembe akadt a Hard To Swallow, aminek már a borítóján kiakadtam, mert bár nagyon jó, de nem illik hõsünkhöz. Legalábbis ekkor még ezt hittem. Miért is? Vanília fagyi még mindig szõke, még mindig szépfiú, és hát Ice Ice Baby… Ám itt a tracklistre pillantva semmi csöpögõsség nincs, még a címekben sem.
Ez a zene nem sikamlós funky-rap, mint annak idején. Ez bizony kõkemény metal, még hozzá a jobbik fajtából. Valami ilyesmi zenét játszana a Korn is, ha nem ilyen Davis forma kukoricázna ott éneklés helyett. Mit kapunk, ha elindul a korong? Seggig hangolt gitárokat, durva, obszcén szöveget, társadalomkritikát, vagyis mindent, ami régen nem volt. Mûködik? Teljesen. Soha rosszabbat. (Mondjuk a borítóból hiányolom a szövegeket, de ennyi negatívum belefér.) Külön meglepetés volt számomra Amen énekes Casey Chaos csatasorba állítása, hiszen mindig is karakteres, hiteles metal arcnak tartottam, és itt sem okoz csalódást.
Valószínûleg nem lehetett sikeres a korong, mivel tudtommal nem készült folytatás, amit nagyon bánok. Apró hibái ellenére egy szerethetõ lemez, nekem legalábbis. (Lehet volt, akinek tényleg túl kemény volt ahhoz, hogy lenyelje…)
Csúcspont(ok): Scars, Fuck Me, Too Cold (ki ismer rá az eredetire?:D ), Zig Zag Stories, Stompin' Through the Bayou, S.N.A.R.Y. (durva jó skreccselés!)
Mélypont(ok): A gyenge átvezetõk, és The Horny Song
10/9