Az egykori Árnyak, (majd October)frontember néhány éve már a saját neve alatt viszi tovább a kultikus dark rock banda szellemiségét. Két háromszámos EP után idén júniusban megérkezett az Üvegfal címet viselő teljes lemezanyag is. Ennek apropójából kérdeztem Molnár Róbert énekest.
– Tegyünk helyre néhány dolgot a fejekben kérlek, a múltbéli történésekkel kapcsolatban. Mi vetett végett az Árnyak működésének, illetve mi vezetett az October feloszlásához?
– Az Árnyak azért ment szét, mert Pista elfáradt, nem akart zenélni. Én meg nélküle nem akartam Árnyak néven csinálni, mert az a zenekar ketten voltunk, ő a dalok és a gitár, én a szöveg és az ének. Többször cserélődött a ritmusszekció, billentyűsök körülöttünk, mi voltunk a motor. Már évek óta ő gitározik a Molnár Róbert Band- ben, szóval akár Árnyak néven is csinálhatnánk a csapatot, de ezzel már nem akartam kavarni, elég kavarás ez már így is, hogy ez a harmadik zenekar életemben, jó lett volna egyet csinálni kamasz kortól halálig, de erről már lemaradtam! (mosolyog) Az Octoberben pedig a zeneszerző- gitáros alkotótársammal akadtak nehézségek, pedig a látszat ellenére könnyen kezelhető faszi vagyok. Akkor sajnos nem sikerült megoldani kettőnk konfliktusát, ma már másként csinálnám. Biztosan ő is.
– Mikorra tehető pontosan a Molnár Róbert Band indulása? Ugyebár 2017-ben csatlakozott hozzád Papp István az egykori zenésztársad.
– Talán 2015 nyara lehetett, mikor szétment az October. Én már nem akartam új néven új bandát, hanem megkérdeztem az October tagokat, hogy van-e kedvük az én nevem alatt zenélni, Árnyak, October és új dalokat játszani. Volt. Ehhez csatlakozott később Pista. Szerintem kipihente magát. (nevet)
– Milyen elképzelésekkel vágtál bele az új kalandba? Az nem lehetett kérdés, hogy zeneileg az általad járt útról le nem térsz, a Tőled jól megszokott dark vonalat viszed tovább?
– Persze, hogy nem térek le az útról, nem is tudnék, ehhez értek, bár ehhez se nagyon. (mosolyog) Dark vagyok, engem a szomorú zenék érdekelnek, ezt játszom, ezt hallgatom, ez érint meg, a felszínesebb muzsikák untatnak. Azt szeretem, ami hatással van rám, ez pedig nem a jókedvű muzsika! (mosolyog) Érdekes, hogy az October is dark volt, de sokkal kevésbé kemény, mint az Árnyak. Az MRB pedig zúzdább, mint bármi, amit előtte csináltam. Műfajon belül azért változatos ez. Meg amire ráéneklek, abból úgyis Árnyak lesz, hiába minden! (nevet)
– A Látlak téged és a Valami álom EP-ket követően nemrég megjelent az első teljes nagylemez. Amin eddig kiadatlan két October és egy Árnyak dal is helyet kapott. Elképzelhető, hogy a jövőben akár újabb dalok kerülnek elő a múltból?
– Simán. Most is játszunk Árnyak és October dalokat koncerten. Így aztán bármelyik felkerülhet egy újabb lemezre. Jövőre 50 leszek, tervezek egy dupla albumot a három banda legjobb dalaival és egy verseskötetet, vagy inkább hívjuk szövegkönyvnek, benne az eddigi összes dalszövegemmel, ez közel 100 vers.
-A nyolc új dal teljesen közös munka gyümölcse vagy Te továbbra sem folysz bele a zeneszerzésbe?
– Nem, mert nem vagyok zenész, legalábbis dallamhangszeren nem játszom. Ütő tanszakot végeztem, dobos voltam, ám a cselgáncs/sziklamászás/dobolás túl nagy megterhelés volt a karomnak, így fel kellett adni a dobolást – ekkor váltottam éneklésre 1994 körül. Bár, ha úgy vesszük, belefolyok a zeneszerzésbe, hiszen az énekdallamokat én írom, tehát amit a közönség énekel a koncerten, az az én művem! (nevet)
– Nyilván a zene hangulata generálja ezt a fajta keserédes, szomorkás szövegvilágot. De mennyire ilyen ember valójában Molnár Róbert? Szövegeid által megismerhető a lelkivilágod?
– Teljesen. Nyilván nem a hétköznapok felszínéről írok, hanem a mélyebben érzett dolgokról, de ez mind én vagyok. Pontosabban ez vagyok én. Végtelenül untat a felszín, mindig mindennek a mélysége, gyökere, közepe, oka érdekelt. Ez nagyon izgalmas, de megterhelő, fárasztó is egyben. Nehezen tudok elnevetgélni egy társaságban, vagy semmit mondó dolgokról beszélgetni. Pedig jó lenne, de nem megy ez nekem. (mosolyog)
– A nyolcvanas években Magyarországon is megjelent underground szinten egyfajta dark/ goth szubkultúra. Majd a következő évtizedben újra népszerűvé vált a stílus, a hazai szinten megjelenő ilyen jellegű zenekarok ezt mutatták. De mi a helyzet ma? Közönség mennyire vevő erre a műfajra?
– Nemigen van ez a műfaj, nagyon kevesen műveljük. Nyilván a közönség mérete is ehhez igazodik. Amíg az F.O.System működött, sőt turnézott, míg volt Land Of Charon, Árnyak, Mask, DeFacto, Nevergreen, Garden Of Eden, Autumn Twilight, addig ez egy működő, lüktető műfaj volt klubokkal, közönséggel. És együtt sorvadt el ez. Ami nem baj. Változik a világ. Most is vannak baromi jó csapatok és klubok, ma is vannak működő, sötétebb hazai csapatok, megtalálni a jót. (mosolyog)
– Ennek fényében mikor leszel elégedett a MRB helyzetével? Meg lehet fogalmazni egyáltalán valamifajta célkitűzést?
– Két célom van és ezek teljesülnek: jó zenéket írni és eljuttatni a közönséghez. Ennyi. A koncertek, klipek, interjúk hab a tortán. Persze, vannak vágyak, öröm, ha sokan vannak, boldog vagyok minden pozitív visszajelzéstől, elégedett vagyok. Ősztől pedig elég sokat koncertezünk majd, nagyon várom, szeretek koncertezni.
– Van olyan lemez esetleg a gyűjteményedben amit szívesen hallgatsz, de bizonyára meglepné az embereket?
– Hehhhh, jó kérdés! (nevet) Van két kamasz gyerekem, feszt szól itthon a zene. A lányom altert hallgat, általa ismertem meg közelebbről a Pegazusok Léteznek zenekart, Dodi egy csoda! (mosolyog) A fiam inkább rap zenében utazik és a sokszor szóló Krúbit nagyon megszerettem, szóval ezek nem biztos, hogy szembe jöttek volna velem, ha nincsenek a kölkök. Vagy a régebbi BSW, tök jó dallamok, pompás hangszerelés, jó íve, felépítése van a nótáknak, nagyon csípem őket! (mosolyog) De pl. nem dark a Gypo Circus és óriásit tudok rá mulatni. Felszabadult, vagány, harsány, laza, pont amilyen mindig szerettem volna lenni! (nevet)
Az interjút Zabari Milán Zsolt készítette.