Egy évtized telt el azóta, hogy a trap, mint zenei stílus megjelent a popzene palettáján. Ez egy olyan diadalmenetet eredményezett, hogy lassan már pop zenéről nem is beszélhetünk: a trap egyeduralkodó lett. Atlanta az őshaza, és a mai napig viszonyítási pont ebben a viszonylatban – a déli város azonban korábban is a fekete zene egyik fellegvára volt, számos blues, jazz és gospel előadó indult ki innen, de az se volt ritka, hogy az itteni stúdiókhoz és producerekhez zarándokoltak máshonnan, a muzikális „megváltást” keresve. De mi történik akkor, ha három atlantai jóbarát a klasszikus jazz és a gettókból eredő trap stílust vegyíti. Nos, ez a TrapJazz, ami egyrészt egy forradalmi zenei formáció, másrészt egy róluk szóló dokumentumfilm, amelyet a Hulu (itthon a Disney+) vett a szárnyai alá minden szempontból.
A blues, jazz, funky, soul, rap, mint zenei stílusok mind az amerikai fekete közösségből indultak, és mindegyik beszivárgott a mainstreambe. Ezeknek a stílusoknak az előadói szinte mind úgy kezdte a saját háttértörénetét: sokat jártunk templomba, és a gospel volt az inspirációs forrásunk. Ez Aretha Franklintől Beyonce-ig bezárólag így van. Így talán nem meglepő, hogy a TrapJazz nevű atlantai formáció alapítói is ugyanezt mondhatják el magukról. Egy gyülekezeti közösség fiai, ahol az apák lelkészek, kántorok, és templomi orgonisták voltak. Ebből nőtt ki a három srác, akik a TrapJazz-t, mint fúziós formációt megálmodták. Chris Moten billentyűs, a projekt zenei atyja olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Justin Beaber, Mary J. Blidge, Faith Evans -csak hogy a legismertebbeket említsük. E mellett egyházi zenei projektekben és filmzenékben is közreműködött – nem is fiatal, de nem is rutintalan muzsikusról megszélünk. Devon Stixx Taylor dobos – és gyerekkori barát -aki hasonló karrierutat járt be, Cassius Jay pedig ismert hip-hop/trap producer. Nem mai csirke egyikük se – megvannak a világszintű mérföldkövek, de nincs önmegvalósítás. Ebből az ellentmondásból születik meg a TrapJazz, amelynek célja, hogy az alapvetően populáris és primitív zenei formulát, a trappet és az elitista komplex jazzt vegyítsék.
A Hulu/Disney+ egy másfél órás dokumentumfilm keretében mutatja be a rendhagyó zenei vállalkozást: a tagok zenei és társadalmi szocializációja, gyermekkori traumái, kapcsolatrendszere is részletesen bemutatásra kerül – de az emberi oldalon túl megjelenik egy erős vízió is: a TrapJazz nemcsak egy formáció, hanem a régi és új zene találkozása, amely a legnagyobb durranás lesz pár éven belül a zeneiparban.
Kevés olyan együttes van, amelyik ilyen konkrét célokkal alakul meg, de az atlantai trió – és a köréjük gyűlt további session közreműködők – konkrétan ezt fogalmazták meg maguknak.
2022 óta alkotnak közösen, a róluk szóló dokumentumfilm pedig pont egy éves -amit már csak azért is érdemes megnézni, mert nem csak egy rendhagyó zenekar életútját mutatja be, hanem a jazzt egy kicsit történeti kontextusba is helyezi, és ugyanakkor a zenészeken keresztül egy emberi arcot is kap az egész dolog.
A filmélményen túl érdemes kicsit megvizsgálni azt is, hogy milyen a TrapJazz, mint zenekar: egy név nélküli hét dalos minialbummal tették fel magukat a világtérképre, ez azonban annyira sokszínű, és sűrű, hogy nyugodtan kijelenthetjük: az általuk megfogalmazott forradalmian új vízió maximálisan megvalósul.
A jazz talán a legszabadabb zenei stílus, amely határtalan lehetőségeket biztosít a zenészeknek az improvizatív és sokszínű játékra: a TrapJazz zenészei pedig maximálisan éltek is ezzel a lehetőséggel.
Alapvetően minden daluk egy nagyon alapvetőnek tűnő, mondhatni közhelyes és unalmas trap alapra épül -ezeket Cassius szállítja. Az ütős szekcióban Stixx ezt olyan váratlan dobolással színezi ki, hogy az ember észre sem veszi, hogy ez trap. A dallamok terén pedig a főkolompos Chris Moten játszik az akkordokkal és a hangszínekkel: a klasszikus zongorától az orgonán át a szintetizátor hangzásokig minden megjelenik. Az agresszív ritmikus motívumoktól a lágy dallamokig minden megjelenik – sokszor egymást kiegészítve, egymásba folyva, vagy egymást váltva. Egy alapra a zenekar sokszor 5-6 különböző témát is rájátszik, megmutatva, hogy az adott trap „ciripelésre” bármi rájátszható, ha jazzesen fogja fel az ember.
Aki szereti a klasszikus jazzt, az is imádni fogja ezt, de aki innovatív és újszerű zenei tartalomra vágyik, az is nyugodtan ismerkedjen meg a TrapJazz zenéjével – a róluk készült film segíthet az elmélyülésben, de simán a zene is elég ehhez, ahogy ez az alábbi videóból látszik is: