A Thomas Harpo név elsőre lehet, hogy nem mond semmit egy átlag zenehallgatónak, ám minden bizonnyal a blues kedvelők körében egyre jobban cseng. Ez a fiatalember és zenésztársai olyan érzéssel nyúlnak a műfajhoz, ahogy csak az igazi nagy öregek teszik. Miért lesz valaki ilyen fiatalon blues muzsikus? Nemsokára megtudjátok!
– Derült égből villámcsapásként ért, mikor felfedeztem a muzsikádat nemrégiben. Miért lesz egy ilyen fiatal srácból blues-zenész? Miért éppen a blues?
– Talán azért, mert a blues számomra nem csak egyszerű zene, hanem érzelmileg többet is jelent. Ahogy Deák Bill Gyula énekli: a blues egy hűséges asszony, akit nem szabad elhagynom, Aki oda vonz magához, Aki szeret, sohase ártott. Bár zenésznek nem tartom magam, mert szerintem ahhoz még sokat kell fejlődnöm. Csak egy magányos betegnek tartom magam, aki játssza a bluest a holdra tekintve.
– Egyértelmű volt számodra a harmonika? Azonnal tudtad, hogy ez a hangszered?
– Nem. Először gitároztam, de valahogy mindig hamar zsibbadtak a kezeim. Emiatt nem tudtam sokáig gitározni. Meg rájöttem arra, hogy valahogy igazából nem nekem való hangszer. Lelkileg nem könnyit a bánatomon. Majd jött a furulya és a dob. De azok sem az igazi hangszerek voltak számomra. Emiatt abba is hagytam a zenét rövid ideig. Majd volt egy Nyári feszt hol meghallottam a szájharmonikát, akkor végig rázott a hideg a testemen. Azt mondtam: igen, ez kell nekem! Így találkoztam Erich Bobos Procházkával, ki nagyon jó barátom. Megmutatta az alap dolgokat és így elkezdtem tanulni harmonikázni. Ez 2006-ban volt, azóta otthon gyakorolok, próbálok fejlődni. Párszor, mikor úgy érzem, hogy útbaigazitás kell. Akkor elmegyek szájharmonika mesterekhez tanácsot kérni. Így találkoztam Pribojszki Mátyással és Szabó Tamással meg persze több mesterrel is.
– Említetted nekem korábban a betegségedet, és hogy a bluesnak gyógyító ereje van. Mesélnél nekünk erről? Egyfajta terápia Nálad a muzsikálás?
– Igen, Születésem óta vese problémáim vannak, dialízisre járok. Jó formán egész életemben küzdök a betegséggel, ami miatt egyre gyengébbnek érzem magam. Az ember elfárad egy idő után, ha folyton harcol valami ellen. Valahogy mindig oly dolgot kerestem, amitől esetleg erőre kapok, vagy valami hasonlót. Kb 5 éve várok ismét új vesére és sokszor már annyira elfáraszt, hogy inkább otthon maradok bluest hallgatva, játszva. Dialízis miatt sokszor vagyok kábulatban, alacsony vérnyomásom, gyengeséget, hát és láb fájást érzek, ropogó csontok, kéz és láb zsibbadás és néha görcs is van az állkapocsban. Emiatt nehéz a kommunikáció is sokszor, és ezt nekem valahogy túl kell élnem. Persze a fáradtság mindig megmarad, nem tudom elégé ki piheni magam, de mikor felmegyek a színpadra, akkor minden elmúlik, minden pehely könnyű. Valami olyat csinál velem a blues, amit nem tudok elmagyarázni. Mert annyira jó dolog bluest játszani. Nálam nem hiszem, hogy terápia lenne a zene, hanem sokkal több. Minden érzelmi dolgaimat a bluesba rakom, amitől könnyebb lesz a szívem.
– Mennyire jár fájdalmakkal a színpadi jelenlét?
– Ahogy Pfeiffer Gábor és Rakovits István külön – külön éneklik dalaikban: A blues meggyógyít
– Kicsit visszatérve konkrétan a muzsikálásra. Kik hatottak Rád szerinted leginkább?
– Szerintem leginkább Erich Bobos Procházka, Pribojszki Mátyás és Takáts Tamás. Bár rengeteg kedvencem van. Úgy ahogy dalok között is nagyon sok kedvenc van.
– Melyik az a dal, amelyik bárhol, bármikor azonnal jobb kedvre derít? Ha nem tudsz csak egyet kiemelni, akkor természetesen jöhet több is!
– Pld magyar blues: Pocsolyába léptem, Laza Kapcsolat, megöl a vágy, Közép-európai hobo blues 1-2, Édes Otthon, Kõbánya blues, 3:20 blues, Rolling Stones blues, Férfibánat, Hű asszony blues, Szer vagy szerelem, Péntek esti blues, Kéne egy üveg bor. Angol blues: You gotta move, Got My Mojo Working, Hoochie Choochie Man, My Baby, Walter blues, Red House, Smokestacks Lightnin, Boom Boom, Help Me, Little Red Rooster, rock me baby, Bye Bye Bird és még tudnám sorolni. Igazából, ha egy gitáros vagy egy banda eljátssza a bluest szívszorítóan, akkor én már ott ugrálok a zenekar előtt. Otthon is azt csinálom, egy jó blues lemezt hallgatva: táncolok, ami baromira jó esik sokszor.
– Melyik dalokat szereted a legjobban játszani?
– A legjobban, amit szeretek játszani pld Mystery Train, My Baby, Sweet Home Chicago, Rollin and Tumblin, Help me, Smokestacks Lightnin, Mannich Boy, Got My Mojo Working, Rock me Baby Csak szájharmonikán, illetve amit nagyon szeretek játszani az a Bye Bye Bird. Saját verzióban
– Mekkora repertoárral rendelkezik a Blue Friends műsora? Hogyan építitek fel a műsorotokat?
– A Blue Friends műsora alapból Chicago blues, egy kicsit megfűszerezve jazz, funky és boogie woogie stilben. A műsorunk általában 3×45 perces, amit mindig a koncerten rakunk össze. Mivel sajna alkalmilag működik a Blue Friends, ezért utoljára 2012-ben próbált a zenekar, a tagok egyéb elfoglaltságai miatt. Suba Attila szokta általában összerakni a műsor nagyobb részét, de természetesen mindenki mond pár jó blues dalt, így sohasem egyforma a koncertünk. Mindig friss műsorral érkezünk a helyszínre. Az utóbbi időben járunk Trióban koncertezni, akkor Suitcase Eddie, Pfeiffer Ákos és én rakjuk össze műsort. Ebben a felállásban már játszunk Chicago bluest, Mississippi bluest, Rock bluest és talán rythms and bluest is. Mekkora a teljes repertoár? Igazából egyikünk sem tudja, de lehet kb 45-50 dal.
– A soundcloud-on hallgattam a minap a Sweet Home Chicago című dalt a Ti előadásotokban, és talán a legjobb feldolgozás lett, amit hallottam. A Blues Brothers filmeket is szereted?
– Köszönjük szépen. Mindig igyekszünk a saját ízlésünk szerint bemutatni, eljátszani a bluest. Igen, nagyon szeretem Blues Brothers zenekart, nem csak a filmet. Sokszor a Blues Brothers filmek adják a legtöbb inspirációt nekem. Egyébként nagy vágyam, hogy egyszer jammelhessek Elwood Blues-zal, mivel nagyon imádom Őt.
– Miből meríted az ihletet dalírás közben?
– Sajna eddig csak egy dalt irtunk Suitcase Eddievel. Mivel, hogy igazából már akkor boldog vagyok mikor fújom a hangszerem. De valószínű, hogy még lesz több is valamikor. Én alapból verseket írok otthon. A tapasztalataimból és az érzelmeimből merítve.
– Mi az 5 kedvenc:
Film: Cadillac Records, Black snake moan (A lánc), Blues brothers, O testvér, merre visz utad?, Lázadók ökle, Szelíd motorosok, Bud Spencer és Terence Hill filmek.
Zenekar: Hobo Blues Band, Takats Tamás Blues Band, Rolling Stones, Led Zeppelin, Pribojszki Mátyás Band, Mojo Workings, Sitra Achra, Duro and Blues Club,
Előadó: Muddy Waters, Howlin Wolf, Little Walter, James Cotton, Big Walter Horton, Sonny Boy Williamson, Sonny Terry, Elwood Blues, James Belushi, John Belushi, Junior Wells, Big Mama Thothorn, John Popper
Könyv: József Attila versei, A blues népe, Az első magyar blues könyv, Félelem és reszketés Las Vegasban, Úton.
– Üzensz valamit az Olvasóinknak?
– Testvér, merj nagyot álmodni és azt valóra váltani.
A Banda:
https://www.facebook.com/thomasharpoandbluefriends
Koncertszervezés:
https://www.facebook.com/thomas.herfli
Hallgatnivaló:
https://soundcloud.com/thomas-harpo-friends