Az 1985-ben alakult karcagi SenoR zenekar a blues-és heavy metal hatásokkal átszőtt, de még klasszikusnak mondható, Hammond-szőnyeges hazai hard rock ma is aktív képviselője. Mondhatni, jelen időben játsszák ezt a veretes muzsikát, és hogy nem csupán a nosztalgia hajtja őket, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a közelmúltban elkészült első (!) nagylemez. Az e-Music Records égisze alatt, Eposz címmel megjelent album kapcsán kérdeztem az alapító-frontember Perge Tibort.
– Az 1992-ig tartó klasszikus korszakról, illetve a 2011 és 2016 közötti második felvonásról nem kérdeznélek, a zenekar történetéről már sokan, sok helyen írtak, emellett a Facebook-oldalatokon is elérhető a biográfiátok. Ehelyett inkább a mára helyezném a hangsúlyt az interjúban. 2016-ban miért ment szét az akkori formáció? Kik alkotják ma a csapatot, és hogyan találtál rájuk?
– Több ok volt erre, ugyanis Raj Ferenc dobosunknál baba érkezett, a zenekar néhány tagja külföldi munkát vállalt, így nem tudták vállalni a további aktív munkát. Továbbá, a zenekar jövőjéről kicsit másképp gondolkodtunk mindannyian. Viszont az elmúlt 5 évbe belefektetett munkát nem akartuk feladni, így Adriánnal új társak után néztünk. A zenekar mostani tagjai: Törőcsik István (dob), Perge Adrián (billentyűs hangszerek), Lukács Imre (gitár), Perge Tibor (ének), Marosvölgyi Csaba (basszusgitár).
Lukács Imrét úgy találtuk meg, hogy jelentkezett hozzánk egy basszusgitáros, aki mondta, hogy van egy barátja, aki szólógitározik. Így jött a képbe Imi. Marosvölgyi Csabi 2012 óta a zenekar tagja, de stroke-ja miatt nem tudott velünk játszani, egészen eddig az évig. Ugyanis tagcserék miatt most basszusgitáros poszton van jelen. Márciustól egészen augusztusig minden nap gyakorolt egykézzel basszusgitározni, saját technikával játszik egy nagyon komoly cuccon. Törőcsik Pisti eleinte beugrós dobos volt, majd abban állapodtunk meg, hogy Adrián segíti az ő zenekarát, ő pedig segíti a mi zenekarunkat, így 2020 óta ő ül a dobok mögött.
– A zenekar klasszikus korszakában és az újjáalakulást követően is készültek stúdiófelvételek a saját dalokról, amik elérhetőek a YouTube-on is. Az Eposzra mégis az első nagylemezként hivatkoztok. Miért nem jelentek meg annak idején lemezeitek – hiszen „alapanyag” volt bőven.
– Nem voltunk olyan helyzetben, demó felvételeink készültek, viszont a kiadók nem láttak benne fantáziát. Nem a mostanában divatos zenét játsszuk, dalaink régebben íródtak, még régebbi, másabb, hard-rockos hangulatban, és mindenképp szerettünk volna ragaszkodni az eredeti megszólaláshoz, ehhez a rockos hangzásvilághoz.
– Mit jelent számodra együtt zenélni a fiaddal, Adriánnal? Működik köztetek a kémia zenei értelemben is? El lehet egyáltalán vonatkoztatni a próbateremben a családi kötelékektől?
– Felemelő érzés számomra, hogy már 10 éve együtt zenélünk, mindenkinek kívánom ezt az érzést. Teljes mértékben működik, már a zeneszerzésbe is besegít, együtt írjuk a dalokat.
– Régi és új dalok vegyesen találhatók az albumon. Mi alapján válogattatok ezek közül?
– A kiadóval nagyon sokat konzultáltunk mind személyesen, mind telefonon, de közös döntés volt a dalok választása. Koncepció volt, hogy 11+1 dal legyen vegyesen. Dalaink nagy része mind más hangulatú, szerettük volna minden oldaláról megmutatni a zenekart. Vannak régi nagy kedvencek, lírai dalok és persze a kihagyhatatlan slágerek. Így is maradt ki olyan dal, amit nagyon szívesen játszunk koncerten, remélhetőleg a következő albumon rajta lesz.
– Hol készültek a felvételek? Hogyan zajlott a munka?
– A felvételek házi stúdióban készültek, vegyesen régi és új dalok sávjaival. Voltak hangszercserék, pl. Hammond, gitár, dob stb. A masteringet a kiadó vállalta és a lemezhez tartozó minden egyéb dolgot, mint a gyártást és promóciót.
– Hogyan találtatok egymásra az e-Music kiadóval? Milyen az együttműködés?
– A nyár folyamán a Rockpagoda vendégei voltunk egy 2 órás riportra, majd ott az interjú végén beszélgettünk a tervekről, arról, hogy milyen lenne, ha egy kiadóval rendelkeznénk. Akkor ők beajánlottak bennünket az E-Music (ex-Proton) kiadónak. Így akkor először beszéltünk velük telefonon, hanganyagot küldtünk nekik, és mondták, hogy találkozzunk személyesen, szeretnék, ha lenne folytatása az elkezdett kapcsolatnak. Nekik nagyon tetszettek már a demó felvételek is, amiket hallottak, így eldöntöttük a zenekarral és a kiadóval együtt, hogy ezek a dalok megérdemlik azt, hogy felkerüljenek egy hanghordozóra, és ki is adjuk, hogy az egész országban/világban elérhető legyen mind fizikai, mind digitális formában. Kiváló kapcsolatban vagyunk velük, nagyon jó az együttműködés, folyamatosan beszélünk a jövőbeli tervekről.
– Vidéki zenekarként, viszonylag sokat és rendszeresen koncerteztek a fővárosban. Kialakult már arrafelé a SenoR-tábor? Illetve ide kapcsolódik, hogy kik azok a budapesti előadók és csapatok, akikkel szívesen zenéltek együtt, esetleg segítitek egymást különböző módokon?
– Szerencsére igen, kialakult már egy kisebb SenoR-tábor, mely reméljük, hogy bővül minél hamarabb. Nagyon jólesik az számunkra, hogy már több alkalommal visszatapsoltak. Elmondhatjuk, hogy sok, számunkra igen tisztelt előadóval, zenekarral játszhatunk Budapesten és vidéken is. Ebbe a sorba tartozik a Mobilmánia, a B52, a Triász, de sokszor voltunk már előzenekara a Kalapács zenekarnak is. Mindegyikőjükkel jó kapcsolatot ápolunk és ha együtt játszunk, a jó hangulat mindig garantált.
– Az otthoni lemezbemutatótok már lezajlott. Gondolkodtok hasonlóban más helyszíneken is? Mik a tervek a 2023-as évre?
– Igen, mindenképpen szeretnénk azt, ha a dalainkat sokfelé megismernék, továbbá, akik szeretnék megvenni a lemezt, azok is meg tudják ezt tenni egy koncert alkalmával. Már szervezés alatt vannak az idei koncertek, amennyiben fixálódnak a dolgok, akkor azt mindenképp ki fogjuk tenni a Facebook oldalunkra, ahol láthatja ezt a közönség. A lemezen hallható dalok közül lesz 1-2, amihez videóklip fog készülni. Egyelőre ennyit tervezünk, de még bármi várható ebben az évben.
Fotók: SenoR Facebook