A 2021 áprilisában megjelenő Zártosztály albumot követően jelentette be a Hooligans Késmárki Zsolt távozását a zenekarból. Romanek Gergely személyében találták meg a megfelelő zenészt a basszusgitárosi posztra. Bemutatkozásra kértem fel az új huligánt!
– Az év elején érkeztél a Hooligans-be. Mesélj nekem kérlek a zenei előéletedről, mit érdemes tudnunk Rólad?
– A zene gyakorlatilag 7 éves korom óta van jelen az életemben, ekkor kaptam édesapámtól az első hangszeremet. 11 évig tanultam klasszikus gitározást, mellette hegedültem, zongoráztam is, illetve ezekkel párhuzamosan 9 éves korom óta zenélek zenekarokban. A zene szeretete tehát édesapámtól jön, aki professzionális hangszerkészítő, ahogyan az ő édesapja is már az volt. Így minden támogatást megkaptam a pályához, amiért végtelenül hálás vagyok neki. A zenekarozást a 90-es években az ország legfiatalabb gyermek zenekarában kezdtem, sokszor szerepeltünk különböző tévéműsorokban is. Aztán jöttek a gimis bandák, az első komolyabb ügy a testvéreimmel alapított Romanek Airlines volt, amely 2 nagylemezt, néhány klipet tudhat magáénak, amelyek közül egyet még az MTV is játszott kiemelt rotációban, illetve körbeturnéztuk az országot, megjártuk a fesztiválokat. Ezt követően a Mamazonas nevű formációt alapítottam meg Mohai Győzővel és Jámbor Bélával. Sajnos Győző tragikus korai halála miatt végül lezárult ez a korszak is. 7 dalt és néhány klipet készítettünk.
– De nem adtad fel! Következett egy még ma is működő tribute formáció…
– Ezután kerültem be az ACid/DC fedőnevet viselő AC/DC tribute zenekarba. Tudni kell, hogy nem nagyon kultiválom a tribute zenekarokat, de az AC/DC a gyengém, illetve olyan zenészek voltak a zenekarban, amire nem lehetett nemet mondani. Mostanra egy igazi supergroup lett a csapatból, hiszen mindenki már nagy előadók mellett, mögött is dolgozik, éppen ezért már ritkábban is játszunk együtt. Nagy fesztiválok, városi rendezvények színpadait jártuk meg. Aztán egyszer csak jött egy felkérés egy magasabb ligából, így kerültem az Intim Torna Illegál zenekarba. A búcsúturnéjukon én voltam a basszusgitáros, imádtam az egészet, a mai napig rendkívül jó érzésekkel tölt el, ha erre az időszakra gondolok. Nekik kissé nehezebb volt az elválás miatt ez a dolog, de ahhoz képest azt hiszem, hogy remek időt töltöttünk együtt, jó kapcsolat alakult ki közöttünk, ami a mai napig tart.
– Majd egy szólóprojectet is létrehoztál…
– Valóban. Nemrégiben egy új zenekarba is belevágtam Romanek fedőnévvel. A szerzői énem ebben tudom megvalósítani. Győző fiával Mohai Szabival és egy másik tehetséges barátommal, Szilágyi Lacival karöltve alkotunk. Eddig 4 dal látott napvilágot, aztán ahogy majd időm engedi, foglalkozom a dologgal.
– Hogyan kerültél a Hooligans-be? Milyen volt a zenekari meghallgatás?
– Nem telt el olyan sok idő az Intim Torna Illegálos kaland után és egyszer csak kaptam egy sms-t Zsoldos Dávid barátomtól, hogy a Hooligans managere szeretne velem beszélni. Éppen a gyerekemet altattam, már félálomban voltam és hát eléggé felment a pulzusom, meg is ittam gyorsan egy sört. 🙂 Másnap beszéltem Maszival, a zenekar managerével és leegyeztettük a meghallgatás részleteit. 2 hét alatt felkészültem egy elég változatos műsorból, amit aztán sikeresen abszolváltam a próbahelyszínen. Amint a mellékelt ábra is mutatja, a srácoknak nem volt ellenére, amit produkáltam. Még egy hangot nem játszottam le, de szerintem mindannyian éreztük, hogy ez tök jó lesz és az is lett, imádunk együtt játszani! Valahogy ez volt megírva mindnyájunknak, ezt hívják win-win helyzetnek. Egyébként az ACid/DC-nek is köszönhetem mindezt, hiszen velük játszottam tavaly nyáron a Hooligans előtt, akkor jegyzett meg magának Tibi és egyből engem kerestek, amikor Késmárki Zsolti bejelentette a távozását.
– Mennyire követted korábban a zenekar munkásságát? Szeretted, ismerted a srácok lemezeit?
– Igazság szerint már 90-es évektől kezdve képben vagyok a Hooligans-szel. A mai napig emlékszem arra, amikor bementem a Vörösmarty téren lévő hanglemezboltba és kazettán megvásároltam az első két sorlemezt, amiket rongyosra hallgattam. A későbbi dolgaikból már csak a slágerek jutottak el hozzám, de mivel ezekből sok van, így azért elmondhatom, hogy jól ismerem a zenekar életművét, főleg most, hogy a velejét már játszom is nagy szeretettel. Szeretem ezeket a dalokat, magam is nagyon hasonló zenei világot képviseltem mindig, szeretem a dallamos, feszes alapokon nyugvó rockzenét. Ennek Tóth Tibi a mestere.
– A Zártosztály című tavalyi albumotokon még nem a Te játékod hallható, viszont a zenekar sok rockrajongó örömére a rockosabb, metalosabb arcát mutatja… Ennyi év alatt már kialakult egy hatalmas, lojális rajongótábora a csapatnak, mégis érkezhetnek akár új rajongók is?
– Úgy néz ki, hogy kifejezetten jót tett a zenekarnak egy újabb szín beemelése az eddigi palettára. A régebbi dalok és a morcosabb, metálosabb alapú dolgok kiválóan egészítik ki egymást a koncerteken, kifejezetten jól esik zenészként is a színpadon többféle stílus között mozogni. Mégis egységesnek érzem az egészet, az ének mindig összefogja végül a dolgokat, illetve nyilván a dallamosság, mint vezérelv továbbra is a Hooligans erényei közé tartozik. Természetesen érkezhetnek, érkeznek is új rajongók, amire a zenekarnak nagy szüksége is van, hogyha még sokáig nagy közönség előtt szeretne koncertezni. Nyilván most elért egy olyan közeget is a Hooligans, akik eddig más vonalon mozogtak, kellemes meglepetésként érhette őket ez az új anyag. Igyekszünk továbbra is aktuálisak maradni, de az önazonosság követelményeinek megfelelve.
– Köztudottan Tóth Tibi gitáros a fő dalszerző nálatok. Elképzelhető a jövőben, hogy Te is aktívan részt vállalsz ezen a téren?
– Igen, a zenekar eddigi fennállása alatt Tibi feladata volt mindig a dalszerzés, külsős szövegírókkal kiegészülve. Úgy gondolom, hogy ez a recept eddig maximálisan bevált. Magam is dalszerző, illetve szövegíró is vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy mindenáron bele kell nyúlnom egy jól működő receptbe. Ha a helyzet vagy Tibor úgy kívánja a legnagyobb örömmel állok a zenekar szolgálatára ebben is, megtisztelő lenne. Azt adom, amire szükség van, ha ez a professzionális hangszeres tudásban és a stabil színpadi jelenlétben áll meg, akkor is minden szuper!
– A Hooligans eléggé „kivarrt társaság”. Te kivétel vagy e téren , egyelőre…
– Én vagyok a fehér bárány a csapatban. Nincs ezzel gond, valahogy sosem éreztem indíttatást a tetoválásra. Nincs vele semmi bajom, nincsenek előítéleteim sem ezzel kapcsolatban, csak valahogy nem éreztem sohasem ingert rá. Ettől függetlenül nincs kizárva, hogy valaha lesz, de az nem a zenekari image miatt fog történni. A szívem van kivarrva, tudod! (nevet)
– Meg tudnál nevezni néhány olyan albumot, ami jellemez téged, illetve a basszusgitár játékodat? Ami leginkább hatással volt Rád…
– Nehéz kérdés mindig az ilyen. Nagyon szeretem a pregnáns basszusgitározást a zenében, amikor nem csak töltelék a basszusgitár, hanem keményen beleáll a hangképbe. Alapvetően a preckós megnyilvánulásokat kedvelem. A kedvenc basszerosom egyébként a Simple Plan zenekar ex-basszusgitárosa David Desrosiers. Elkeni rendesen a száját a hangszernek, király a soundja és mindemellett remekül is vokálozik. Egyébként vokálozás tekintetében még tőlem is várható aktivitás a Hooligans-ben. Albumot azért nem neveznék meg, mert nem a basszusgitározás miatt szoktam egy lemezt meghallgatni, hanem azért, mert egyben minden működik.
– Július 23-án lesz az éves nagy koncertetek a Barba Negra- ban! Készültök valamilyen különlegességgel?
– Beemelünk néhány régebb óta nem játszott dalt a műsorba, de a magja a mostani setlist lesz a műsornak. Nagyon sok szeretettel várunk mindenkit, jegyeket elővételben is tudtok még vásárolni! Kegyetlenül odavágunk, gyertek, kiváló este lesz! Nagyon köszönöm a megkeresést és a lehetőséget az interjúra!
Az interjút Zabari Milán Zsolt készítette!