Amikor megkaptam eme nemes feladatot, miszerint az SOIA lemez recenzióát is én aposztrofálhatom Nektek, (Ez a lemezkritika korábban megjelent a HammerWorld magazinban is.) nagyon örültem a jó sorsomnak. Egy éven belül harmadik alkalommal landolt nálam hardcore világklasszis lemez (Pro-Pain és Madball után ugyebár), az előző kettőt tekintve pedig baromi magasan volt a léc. Még akkor is, ha felesleges ezeket összehasonlítanunk. Az előző Sick Of lemezt nem mondanám, hogy rojtosra hallgattam, de arra emlékszem, hogy tetszett. A beszédes című The Last Act Of Defiance azért birizgálta a fantáziámat.
A nyitó Sound the Alarm még nem is csinál igazából semmit, csak hozza a kötelezőt, ami ettől a csapattól már önmagában magas szint. Aztán jönnek a jobbnál jobb dalok, mintha egy Best of korongot hallgatnánk. Becsúszik néhány tétel, ami elsőre nem a legfogósabb, mint például az első szám, ám kb. a harmadik hallgatásra már minden a helyére kerül. A megjelenés előtt kicsepegtetett három nóta (Get Bronx, DNC, Road Less Traveled) is három különböző jellegű tétel, azonnal ható slágerek, klasszikus értelemben vett kedvcsinálók az albumhoz. A legnagyobb favorit számomra egyértelműen az Outgunned, ami már elsőre is hatalmába kerítette a Replay gombot, elég erőteljesen. Hibátlan dalcsokor, még úgy is, hogy egyik-másik picit nehezebben ért meg. Alapból is picit furcsa számomra, hogy inkább a lemez második felében helyezkednek el a ténylegesen erős nóták, bár van egyfajta homogenitása is az albumnak.
A hangzás kellőképpen ütős, annyira koszos, amennyire a dalok megkívánják, és éppen annyira tiszta, amennyire a korszellem igényli. A borító is jól passzol a hangulathoz, már most tudom, hogy a cd mellé kötelezően be kell szerezzem a vinyl verziót is.
Egy szó, mint száz: a The Last Act Of Defiance számomra az év egyik legkellemesebb meglepetése. minél többet hallgatom, annál inkább érzem hibátlannak. A pofátlan slágeressége és a tökös odamondogatása egyszerre váltja ki azt az érzést, hogy az amúgy erős nyolcasnak induló pontszám gond nélkül felhízott tízre, és csak egy hétre száműztem a fülembe, de igazából az első naptól ott ragadt magától. Ahogy most érzem, fog is egy darabig. Brutális, erős, fogós, hibátlan. Magyar bulit újra, azonnal.(Lesz is, április 25, A38 Event itt: https://www.facebook.com/events/1596783620544908/?fref=ts)
Csúcspont(ok): 2061, Road Less Traveled, Outgunned, DNC
Mélypont(ok): Beltway Tageway
10/10! Sose rosszabbat!!!