Mikor kijött a Powertrip bemutatkozó EP-je, nem igazán tudtam, hogy mire is számítsak vele kapcsolatban, mert mindösszesen Máté Évit és munkásságát ismerem a négyesfogatból, Ő pedig már elég sok különböző muzsikát varázsolt elő gitárjából. A sludge/dirty metal, southern rock cimkre mostanában rengeteg zenekarnál előkerül idehaza, és világszerte, ám ez a zene könnyen lehet lelketlen, üres, de akár baromi feelinges és azonnali szerelem is.
A szimpatikus borítókép megszemlélése után elindítottam a négy dalt, és vártam ezúttal melyik eset következik be. A nyitóként berobbanó First egy jófajta, déliesen húzós riffel indít, és lendületes refrénjével nálam azonnal ütött is. Remek indítás. A másodikként érkező Patience elsőre nem fogott meg annyira, ám sokadik hallgatásra viszont beérett, sikeresen ragadva magával. Ebben barátkoztam meg legnehezebben az énektémákkal. A Fuck You! szájharmónikás percei számomra abszolút az anyag legjobb pillanatai közé tartoznak. Ez a nóta nekem magasan veri a többit, viszont ez sokkal inkább southern rock, mint sludge metal. Igazi déli nóta, pofátlanul slágeres refrénnel, kicsit Lynyrd Skynyrd módra. A záró A Story Without Happy End?! egy lassabb, hömpölygő riffel indít, majd erős középtempóra vált, és vezet végig a dalon ebben a tempóban. A kiabálós felvezetés a dallamos refrénhez nagyon jó ötlet volt bele, ettől lesz a nóta igazán jó.
Nehéz konklúziót írni a Goddamn Soul-hoz. Baromi jó ez a négy dal, és a szövegek is tetszenek, amin a legtöbb hasonló zenekar elvérzik. Ami miatt mégis nehézzé válik, hogy ennyiből nehéz megmondanom, mennyire jó ez a formáció. A Lynyrd Skynyrd, Down, Texas Hippie Coalition, vagy akár a Hellyeah fanok simán arathatnak egy új kedvencet. Bivalyerős bemutatkozás. Mihamarabb kérek egy nagylemezt, hogy oda már tudjak valami okosságot írni a végére!
A lemezt itt tudod végighallgatni és letölteni (az összegnél nullát kell megadni, és már jön is lefelé!):
https://powertripmusic.bandcamp.com/album/goddamn-soul
9 pont
Ric$