Mikor az oldalt megalapítottuk Green – nel, az volt az első alapszabályunk, a Ric$ & Green politikától mentes marad, attól függetlenül, hogy nekünk is van nézetünk, meggyőződésünk. A több, mint 5 év alatt ezt egyetlen poszt kivételével sikeresen teljesítettük is (az is csak nyomokban tartalmazott politikát, kicsit megcsipkedve az egyik helyi szennysite-ot, akik mindig oda fordulnak, ahonnan a nap süt), és ez a poszt sem az lesz, aminek elsőre gondolhatná bárki is.
Mostanában néha trükkös fiú vagyok, és az egyik fülemből kihúzom a fülhallgatót, mikor látom egy-egy beszélgetés hangvételének a heves irányba változását a buszon és vonaton. Azt már többször, több helyen leírtam, hogy Magyarország a tízmillió politikus és politológus országa, főleg választások és nemzetközi konfliktusok idején. Mivel jelenleg is dübörög a menekültek ügyének kérdése újra fellángoltak az indulatok és felhangzottak az üvöltések reggelente. Mindenkinek megvannak a pro és kontra érvei, nyilván, különben nem lenne vita, csak bólogatnánk egymásnak. Bár ilyenkor mindig rájövök, hogy itthonról a vitakultúra éppen úgy hiányzik, mint a zenei. Nekemvanigazamakurvaanyád mentalitás pedig kívülről hiába vicces egy darabig, inkább elkeserítő mennyire képesek vagyunk ölni egymást egy-egy eltérő vélemény miatt. Amikor a nyakamra tetováltattam a Véres Gyémánt című filmben elhangzó I. H. A. azaz Ilyen Hely Afrika rövidítést, sokan nézték rám, ezt most miért? Minek? A válasz egyszerűbb, mint bárki hinné: A filmben tökéletesen bemutatják, ahogy az afrikaiak ölik egymást azért, hogy ki tudja inkább kiárulni a hazáját egy olyan magasabb hatalomnak, aki teljes mértékben leszarja, mi lesz velük ezután. Nálunk is ez megy. Kicsiben és nagyban. Hagyjuk magunkat a politikának, majd összeugrunk, évtizedes barátságok mennek tönkre, családok esnek szét, és lassan már ölni is fogjuk egymást. Én erre mondok azt, hogy I. H. A. Ideje lenne ezen kicsit elgondolkodni, és határt szabni az őrületnek.
A címben elhangzó mondat is mindössze egy reggel hallott részlet.Azon ment a mérgelődés roppant aktívan, hogy elvették a rokkant nyugdíját, és amikor írt egy levelet a NYUFI-nak, hogy miért, akkor Orbán Viktor írt Neki egy levelet, természetesen kézzel, amiben az állt, hogy mivel annak idején nemet mondott a KISZ-táborban az apjának, ez a bosszú. Nem vicc, ez szó szerint így hangzott el. Aztán napi szinten találkozom ilyen, és ehhez hasonló sztorikkal, és mindkét oldalról. Elvakult fanatikusok (mert ezeket már nem tudom szimplán szavazópolgárnak hívni) perlekednek egymással, nyálfröcsögésig acsarkodva, néha már-már lökdösődve olyan dolgokon, amiknek pusztán azért van jelentősége, mert Ők azzal ruházzák fel és beszélnek róla.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy is lehetne nem beszélni és nem tudomást venni ezekről, hiszen ezek irányítják az életünket! Ilyenkor mindig elmosolyodom: Ó, dehogy is… Azért vannak ezek a dolgok, mert mi tartalommal és jelentőséggel ruházzuk fel őket. Azon sírunk évtizedek óta, hogy milyen rossz nekünk, pedig ha kitörnénk ebből a gondolatkörből, és változtatnánk a dolgokon, ahelyett, hogy újra és újra ugyanoda tegyünk ikszet, inkább azt fogjuk fel végre: a változás jó. Csak jó dolgot hozhat. Ahelyett, hogy a politikán és társain mérgelődünk, inkább dőljünk hátra egy csésze kávéval, teával, egy pohár vízzel, borral, sörrel, ami tetszik és élvezzük a pillanatot. A múlt már mindegy, a jövő még nem fontos, ragadd meg a jelent és élj benne, még ha elsőre nehéz is. Parlamenti közvetítés helyett pedig inkább ajánlok egy filmet, tessék ezt megnézni: