Nincs bennem harag, nem akarok bántani senkit – Mentes Norbert interjú

Mentes Norbert, a Moby Dick alapító tagja, 40 év után elhagyta a zenekart. A banda nélküle is megy tovább, de ő is dolgozik a projektjein, többek között a hamarosan megjelenő életrajzi könyvén. – Szántai Zsolt interjúja.

– Könyv? Mi vitt rá erre?
– Nézd, 2018–ban rendeztük meg a „Mentes 50 – Körhinta 25” című koncertet, vagyis ki tudod számolni, hogy most, 2021-ben hány éves vagyok. Úgy érzem, ennyi idősen van mire visszaemlékezni, főleg úgy, hogy már több, mint negyven éve zenélek.

– Tehát ez a könyv egy visszatekintés, egy pályafutás összefoglalása, vagy azért van valami más oka is annak, hogy éppen most írtad meg?
– Visszatekintés? Igen. Összefoglalás? Az is. Idén, 2021-ben negyven éve annak, hogy megalapítottuk a Moby Dicket. Szerettem volna az évfordulóra megjelentetni ezt a könyvet.

– Tehát az évforduló az oka annak, hogy létrejött ez a könyv? Semmi más?
– Jó, beismerem, ki akartam kerülni a kérdésnek ezt a részét, de rendben. Válaszolok erre is. Röviden, ha nem gond…

– Röviden?
– A hosszabb válasz benne van a könyvben. Szóval, röviden… A Moby Dick életében voltak hullámhegyek, hullámvölgyek. Ez így természetes. Valójában a hullámvölgyek sem jelentenek gondot, ha az ember képes arra, hogy kimásszon belőlük. Vannak, akiket doppingolnak ezek a csendesebb időszakok, és vannak olyanok is, akik kikészülnek ezektől. Az ilyen helyzetekben minden ember másképpen reagál. Ez is normális. Ha viszont nem egyetlen emberről, hanem egy kisebb vagy nagyobb csoportról van szó, mondjuk egy zenekarról, akkor nem az számít, hogy az egyik vagy a másik tag hogyan reagál, hanem az, hogy a tagok reakcióinak mi lesz a közös eredője… Ezt most úgy értem, hogy ha mondjuk egy négyfős zenekarból az egyik tag pozitívan reagál egy közös hullámvölgyre, a másik pedig abszolút negatívan, akkor a két szándék kioltja egymást. Ekkor belép a képbe, hogy mit szeretne a másik kettő. Ha az ő szándékaik is kioltják egymást, akkor a csoport, a banda elkezd stagnálni, semerre se jut. Ha valamelyik, bármelyik tag szándékai eltolják a bandát valamelyik irányba, akkor a csapat arra fog továbbhaladni. Vagy még lejjebb, vagy esetleg felfelé, kifelé a hullámvölgyből…

– Érdekes elmélet.
– Nem elmélet, gyakorlat. Vagyis: Egy olyan gyakorlat, ami akkor érvényesül, ha a csapat tagjai egyenrangúnak tekintik egymást. Mert ha mondjuk, az egyik tag jobban tudja érvényesíteni az akaratát, mint a többiek, ha ő a hangadó és most teljesen mindegy, hogy mi vezetett el idáig, tehát ha ő a hangadó, akkor a többiek szándéka nem számít: a csapat arra tart, amerre a vezéregyéniség viszi. Felfelé vagy lefelé. Az újabb siker vagy a széthullás felé.

– A Moby Dickben van ilyen vezéregyéniség?
– Igazság szerint már nincs jelentősége. Az biztos, hogy ha volt is, van is, akkor az sosem én voltam.

– Ezek szerint te voltál az, aki ment a másik által kijelölt irányba?
– Nem. Én voltam az, akinek mindig megvolt a saját elképzelése a közös irányról, de ezt többnyire nem tudtam érvényre juttatni.

– Miért nem?
– Talán azért, mert én többnyire a bandát, a csapatot, az egészet tartottam szem előtt. Fontosabb volt számomra a Moby Dick, mint az, hogy valaki, bárki meg tudja valósítani a saját szempontjából pozitív, de a zenekar egésze számára esetleg negatív törekvéseit… Ez a gyakorlatban úgy mutatkozott meg, hogy félretettem a saját szándékaimat, és inkább bevállaltam a villámhárító szerepét. A békítőét.

– És miközben te villámhárító voltál, a többiek mit csináltak?
– Hosszú, nagyon hosszú ideig, ha nehezen is, de sikerült megtalálnunk a közös utat. Azt, amit nagyjából valamennyien képesek voltunk elfogadni.

– Múlt időt használsz…
– Igen. Mert ennek a korszaknak vége. A többiek elhatározták, hogy az aktuális hullámvölgyből hogyan másznak ki, és merre indulnak tovább. De a jelek szerint ehhez már nincs szükségük rám.

– Kitettek a zenekarból?
– Úgy alakult, hogy már nem vagyok a Moby Dick tagja. De mondom: a könyvben ez is benne van. Aki kíváncsi a részletekre, abban megtalálja.

– Tehát már nem vagy benne a zenekarban.
– Már nem.

– Pótoltak? Tudtak pótolni?
– Minden ember pótolható, csak az a kérdés, hogy mennyi idő alatt, hány másik emberrel. Azután meg az a kérdés, hogy az új ember azonos, vagy magasabb szinten van-e a produkció szempontjából, mint a régi. Ha igen: a csapat nyert. Ha nem…

– Hullámvölgy?
– Pontosan.

– Amiből ezután ennek a csapatnak már nélküled kell kimásznia?
– Senki sem tudja, mit hoz a jövő. Bármi lehetséges, és még annak az ellenkezője is. Mindig vannak okok, helyzetek, az emberek változnak. Ez a mi szakmánkban hatványozottan igaz. De jelenleg… Most azt mondom: a történtek után egyelőre nem szeretnék részt venni a zenekar életében.

– A történtek után? Mi történt?
– Már mondtam…

– Tudom, tudom. Benne van a könyvben.
– Pontosan. Amúgy nem hiszem, hogy a Moby Dick bármelyik, jelenlegi tagja visszahívna. A közeljövőben erre nem kerül sor. Talán a távolabbiban sem. Nem tudom. Én megyek tovább a saját utamon. Őszintén szólva a jelenlegi pandémiás időszak nem csak számomra, de sok zenész számára gondot okoz, kissé kiüresedett a rock ’n’ roll…. Picit visszavonultam erőt gyűjteni, lelkileg feltöltődni! Ettől függetlenül próbálok a zene területén mozogni, játszom a Hungaricában, vannak egyéb elképzeléseim, ötleteim. Sőt, némelyik projekt már túllépett az ötletszinten.

– Milyen érzés, hogy 40 év után nem vagy tagja annak a csapatnak, aminek alapító tagja voltál? Ami nélküled nem is létezne, nem jutott volna el arra a szintre, ahol van?
– Őszintén? Megkönnyebbülést érzek. Nincs bennem harag, nem akarok bántani senkit. A könyvben is a tényeket írtam le. Igaz, szubjektíven, de semmit sem ferdítettem el. Nem ragadtak el az indulataim, bár voltak bennem. Ez a könyvben nem érzékelhető… Igen. Megkönnyebbülés van bennem, mert úgy érzem, hogy azokat az energiákat, amiket a Moby Dickben a „villámhárítóskodásra” kellett pazarolnom, most másra fordíthatom. Valami konstruktívabb, kreatívabb dologra.

– Egyszerűbben ez hogy hangzik?
– Nézd, ha nem azzal töltöm a napomat, ha nem azzal fárasztom magam, hogy megpróbálom elsimítani a zenekaron belüli ellentéteket, hogy megpróbálok lelket verni abba, aki már inkább mással foglalkozna, vagy, és ilyen is volt már, megpróbálom rábeszélni a kilépni készülő, a zenekar feloszlatását szorgalmazó tagokat, hogy maradjunk együtt… Tudod te, mennyi időm, energiám marad arra, hogy azzal foglalkozzam, ami érdekel?

– Ami? Micsoda?
– A zene. Ilyen egyszerű az egész.

Mentes Norbit az alábbi Facebook oldalon tudjátok követni:
https://www.facebook.com/mentesnorbertmobydickhungarica

A könyvet pedig innen tudjátok megrendelni:
https://bit.ly/Mentes_40_ev_Moby_Dick_konyv_rendeles

Ez is érdekelhet

Kövess minket!

2,844RajongókTetszik
1,731KövetőKövetés
44KövetőKövetés
47KövetőKövetés
1,348FeliratkozóFeliratkozás