Mikor nemrég Bozsó megkeresett, hogy a R&G és a Sportalsó kooperálhatnánk egymással, nagyon örültem az ötletnek. Szimpatikus a hely, a törzsközönség, meg a hozzáállásuk is. A Depi tavalyi lemeze nagyon tetszett, ezért szerettem volna lemenni a koncertjükre, Alvinékat is régen láttam már, a Niksonékkal régóta tervben volt az interjú, koncertbeszámoló, ezért most hármat egy csapásra gondoltam, és Dáviddal lementünk a Sportcsarnokba.
A bejutás kicsit nehezen ment, hiszen a Pallai Produkció nem igazán ismeri azt a szót, hogy újságíró, és nem túl finoman jegyet akartak velem vetetni… Így ezúton is szeretném megköszönni mégegyszer Bozsónak és a Sportalsó legénységének a segítséget! 😉
Mikor végre bejutottunk velkámdrink gyanánt megittunk egy korsó sört, és beszélgettünk, a koncertek előtt. Mikor hallottam, hogy a Nikson már nyomatja odafenn, felslisszoltam, és megállapítottam, hogy bármennyire nem fekszik nekem az a happy-USA-punk vonal, iszonyat feelingesen tolták, hatalmas energiával, a csekély számú közönség ellenére. Nem zavarta Őket, hogy nincsenek rajtuk valami sokan. A tavasszal megjelent magyar nyelvű EP dalai valahogy jobban megmozgatták a közönséget, és szerintem is határozottan jól áll Nekik a magyar nyelv, de az angol dalaik sütnek. (valószínűleg nem véletlenül vannak angol kiadónál!) A koncert után diktafonvégre is kaptam a gityóst! Hamarosan jön is az interjú belőle! 😉
A szünetben becsavartunk még egy sört, és visszamentünk, hogy megnézzük a Depit. Nagyon régen nem láttam már őket élőben, és újfent leírom, hogy a remekül sikerült Vízválasztó lemez után kíváncsi voltam, mennyit javult az élő teljesítményük, ami régen szerintem nem volt a legjobb. A hangzás ezúttal sem volt valami király. A dobok korrektül dörrentek meg, de a többi sajnos elég kásás volt. A samplerek elvesztek, és sok régi dalnál egyáltalán nem lehetett hallani Őket, pedig szemmel láthatóan nyomkodva volt a kütyü. 😀
Az új dalok élőben is rettenetesen sütnek. Még a gyengében sikerült darabok is, mint pl. az Álom az álomban, remekül működött nálam, bár a közönségen azt vettem észre, a korai dalokat jobban szeretik. A terem olyan „sovány félig” megtelt, de a hangulat remek volt. Feri jól kommunikált a közönséggel, és a rajongók szemmel láthatóan élvezték a koncertet. A program is korrektül volt összeválogatva, bár én személy szerint szívesen hallottam volna a komplett új korongot élőben. De remélem ilyen is lesz valamikor! 🙂
Mivel a turnén állomásonként váltogatják, ki legyen a főzenekar, ezen az estén Alvink nyerték meg-e megtisztelő posztot. Jó rég nem láttam őket, és a mostani lemezeik nem igazán győztek meg, ám az ez új egész korrektül sikerült, ezért vártam a bulit. Aztán meg kellett állapítanom, hogy remekül élnek a színpadon! A hangzás itt sem sokat javult a Depihez képest, de talán egy árnyalatnyival jobb volt.
A program itt is vegyesen volt összerakva, klasszikusok, újabb dalok, de remek arányérzékkel. Az aktuális sorlemez ugyan csak két dallal szerepelt, de a közönség reakcióból ítélve lesz ez még több is! 🙂 A hangulatot remekül fokozták, és Ők is pazar formában voltak. A másik, amit meg kellett állapítsunk Dáviddal: Viki még mindig nagyon dögös! 😀 Sütött róluk, hogy szeretik, amit csinálnak, és ez jó! 😉
A koncert után még legurítottunk egy korsó sört a srácokkal, aztán hazaballagtunk Dáviddal. Az igazat megvallva szeretem az ilyen bulikat. Megérte elmenni, mert a koncertek is rendben voltak összességében, a három interjú meg pláne! 😀 Hamarosan kapjátok azokat is!!! 🙂
Köszi mégegyszer a segítséget Sportalsóóóóó!!! 😀