Az utóbbi években egyre nagyobb teret kap a steampunk műfaj, stílus mindenhol. Nemrégiben, mikor újra meghallgattam a kettes Elfsong lemezt, úgy éreztem, itt az ideje, hogy Fecával leüljünk egy eszmecserére, hiszen felfedeztem itt is némi steampunk vonást. Ha lehetek kicsit nagyképű, akkor azt mondom: szerintem mi ketten hasonlítunk abban, hogy képesek vagyunk olyan vidám dolgokat alkotni, amik másoknak is boldog perceket okoznak. Feca nyilván többet, hiszen én csak egy firkász vagyok, viszont úgy érzem, ez az interjú pontosan ilyen. Remélem Nektek is annyira tetszeni fog, mint nekem. Tehát, Feca válaszolt a kérdéseimre, amiket nem csak az Elfsong, de a Cross Borns rajongóknak is érdemes elolvasniuk! 🙂
– Az Elfsong egy különleges zenei kaland, egészen üde színfolt a hazai palettán. Milyen koncepció volt a fejedben, amikor életre hívtad a zenekart?
– Nos, elég régen történt már, egészen 2009-ig nyúlik vissza az idő. Nagyrészt már készen állt a Csodák Könyve regény, és az évek folyamán a könyv mellett folyamatosan születtek a történéseket elmesélő, aláfestő zenei betétek. Fantasyt akartam írni és az ahhoz illő zenét hallottam a fejemben. Azt hiszem, hogy én örökre szerepjátékos maradok, méghozzá a régimódi, térkép mellett hadonászós, kockadobálós fajta. Valahogy az évek során csak megfertőztem vele a fiamat is, aki remek gitárossá cseperedett és a dolog innen már ment magától. Elkezdtünk együtt gitározni, zenéket írni és ez valami egészen nagy varázslat. A kettőnk játéka mögé pedig mindössze a fantasy koncepció került, beleértve azt is, hogy igyekszünk a zenekari fotók helyett jó kis festményeket készíttetni Pozsgay Gyuszi grafikus mesterrel.
– A borítókat nézegetve és a dalokat hallgatva nekem Van egy erős steampunk utánérzésem. Jól látom? Ez mennyire tudatos? Idehaza ilyet még senki sem csinált. Amennyiben nem értesz egyet a steampunk hasonlattal, kérlek mutasd be Te a csapat világát!
– Tökéletesen ráéreztél erre a bizonyos kettősségre. Egyrészt a már korábban is említett klasszikus fantasy világra, illetve a steampunk zseniális, minden korlátot áthágó csodájára. Rendkívülinek találom ezt a világot a maga technokrata megközelítésével, ami mögött persze ott húzódik az emberi leleményesség és zsenialitás. A steampunk megközelítés egyébként hihetetlenül szélesre tárja a kapukat. Olyan alternatív világot teremt, ami mind könyvben, mind zenében, mind szerepjátékban, vagy akár számítógépes játékban remekül megvalósítható. Izgalmas dolog, no és persze remekül példázza a mi magunk hozzáállását is a világhoz. Nem akarjuk túlságosan komolyra venni a dolgainkat. Arra ott a hétköznapi életünk. Ezért nem foglalkozunk politikával, a vélt igazságok hangoztatásával. Nem foglalunk állást vallási, vagy éppen ideológiai kérdésekben. A zene határtalan. Mindenkinek ott a lehetősége, hogy felfedezze magának. Mi pedig bátran kalandozunk benne a magunk és persze remélhetőleg mások örömére is.
– Gőzerővel készül az Elfsong új stúdiólemeze, mely szeptemberben fog megjelenni. Mit kell tudjunk előzetesben az anyagról?
– Huh… Muszáj azt mondanom, hogy nagyon jó kis anyag lett. Remeknek, erősnek, Elfsongosnak tartom. És még csak most jön a java, amikor a Denevér stúdióban megkapja a végleges hangképet, keverést, mastert. Alig várom, hogy fizikálisan is a kezemben tarthassam a CD-t. Igazi epikus dalokat akartunk készíteni, de nem született most amolyan hosszú nótánk. Ezek most mind rövidebbek, de rengeteg minden történik bennük. És a rengeteg mindent, most ne úgy értsd, hogy mint az őrültek halmozzuk benne a témákat, hanem most a hangulatokra, a meglepő és magával ragadó pillanatokra gondolj. Ezen az albumon megkezdtünk egy történetet, ami a Lámpások népének regéje. Ezt a szakaszt három dal alkotja ezen az albumon, elindítva a történeti szálat. Az emberek elveszítik a Fényt és nem először az életükben. Olyan, mint ha nem lenne fontos számukra. Lemondanak róla és csak akkor döbbennek rá, hogy mennyire szükségük van rá, amikor annak a hiányával szembesülnek. Ez a történeti szál, amit hasonló formában akarunk folytatni később, tehát ilyen két-három dalos blokkokra osztva nem másról szól, mint a Lámpások népének, a Fény keresésére indított különleges utazásáról, kalandjáról. A többi dal nem kapcsolódik így egymáshoz, ugyanakkor nagyon-nagyon jó témákat és hangulatokat sikerült elcsípnünk. Szerintem maga az album egy fantasztikus utazáshoz hasonlítható.
– Ez már a harmadik nagylemezetek lesz a sorban. Mai fejjel visszanézve mit gondolsz az első kettőről?
– Boldog vagyok, hogy elkészíthettem őket. Hatalmas ajándék ez az élettől, no és persze óriási tanulás is rejlik mögötte. Emberi kapcsolatokat kellet felépítenem, átgondolnom, rendeznem. Zenei kötelékek és hatalmas barátságok szövődtek itt a háttérben, és mindezt a legnagyobb bizalom övezte. A munka csodálatos volt. Együtt dolgozni a remek énekesekkel, zenészekkel… kiválasztani a karaktereket, meghangszerelni és megírni a szimfonikus komplett dalokat, álmodozni, jókat beszélgetni, lazulni, iszogatni… Igen. Ez a legjobb kifejezés erre. Boldog vagyok, hogy elkészíthettem ezeket az albumokat, úgy ahogy azt tettük. Csak így lehetett, másképp nem. És hiszem, hogy nagyon erős albumok születtek. Meghatározták az Elfsong zeneiségét, az útját. Nem is kérhettem volna ettől többet.
– A második lemezen már nem Te, hanem Szöllősi Dániel énekelt, aki azóta is a csapat oszlopos tagja. Miért gondoltad úgy, hogy átengeded a frontember szerepét? Mennyire volt ez nehéz döntés?
– Az igazság az, hogy az első pillanattól kezdve azt gondoltam, hogy ebben a zenekarban maximum valamilyen szereplőt fogok alakítani, énekelni, aztán úgy alakult, hogy a második album már nem is nagyon igényelte ezt a kiosztást, de a jövőben bármikor előfordulhat, hogy megint lesz ilyen jellegű koncepció. Azon pedig egyetlen percet sem gondolkodtam, hogy Danit kérem fel a zenekar énekesének. Hatalmas tehetségnek tartom és nagyon jó embernek, nagyszerű és igaz barátnak. Ráadásul remek ötletei vannak, a hangja pedig igazán mesélős. Hát most mond meg! Nem a tökéletes énekes az Elfsong számára! 🙂
– Mennyivel lesz másabb az új anyag, mint mondjuk az első, vagy az előző album? Melyikhez áll közelebb, esetleg teljesen más?
– Érdekes kérdés, ám nem készítettem még ilyen jellegű összehasonlítást. Annyiban biztos, hogy másabb, mint az elődei, hogy újabb eseményeket, történeteket mesélünk el a dalokban, amelyek jó része azokból az élményekből táplálkozik, amelyeket az előző album óta megéltünk, megtapasztaltunk. Zeneileg pedig igazán Elfsongos. Akik eddig szerették a zenekart, azok fülig érő szájjal fogják hallgatni a dalokat, ám bízunk benne, hogy mások is rátalálnak az ízére.
– Az első lemezetek, a Csodák könyve mellé egy regény is megjelent a Delta Vision kiadó gondozásában. Várható Tőled esetleg ennek a folytatása, vagy újabb regény?
– Igen, méghozzá egy háromrészes regényciklusról van szó, amelynek a második része, annak a megjelentetéséről folyó egyeztetések már igen csak előre haladott állapotban vannak. Készülnek majd úgynevezett előzmény könyvek is, amelyek egy-egy szereplőre fókuszálnak ebből a világból és remélem, hogy nem hangzik túl elbizakodottan, vagy nagyképűen, de nagyon jó kis történetek vannak előkészítve, lejegyzetelve. Biztos vagyok benne, hogy a könyvek eljutnak azokhoz, akiknek erre van szükségük és boldogabbá, színesebbé varázsolják az életüket.
– Mennyire tekinthető az Elfsong teljes értékű zenekarnak? Abszolút csapatként működik, vagy inkább amolyan projekt jelleggel?
– Az Elfsong teljes értékű csapat, mégpedig olyan varázslatos módon, hogy mindenkinek megvan a teljes szabadsága. Mit is értek ez alatt? Amikor összejövünk, akkor óriási a hangulat. Nagy sztorizások mennek, óriási poénokon dőlünk a nevetéstől és mindent az határoz meg, hogy remekül érezzük magunkat egymás társaságában. Nincs görcsölés. De ezt most tényleg úgy kell érteni, hogy nincsenek hangos szavak, hőbörgések, nyafogások. Figyelünk egymásra és az első az ember. Az, hogy barátként, emberként képesek legyünk segíteni egymást, képesek legyünk óriási élményeket megélni. A zenekar ez után következik. A zene ez után következik. Az Elfsong az emberi értékekre, kapcsolatokra épül.
– Mik a tervek a lemezmegjelenés utánra? Turné, lemezbemutató?
– Mindenképpen szeretnénk fellépéseket, de ahogy az már megszokott ennél a csapatnál, nem fogunk azért kuncsorogni, hogy felléphessünk valahol. Vannak nagyszerű emberek, akik remek módon képesek megszervezni egy-egy bulit, akik odafigyelnek azokra a zenekarokra, akik fellépnek náluk, és az a minimum, hogy tisztességes színpadon, tisztességes körülmények között játszhatunk. Az elmúlt időszakban kiváló csapatokkal játszhattunk együtt, legyenek azok külföldi, vagy akár magyar zenekarok, mindegyikkel megtiszteltetés volt együtt koncertezni és tudod, mit? Én azt mondom, hogy egyikünk sem bánta azt, hogy ragaszkodtunk a normális körülményekhez. Ilyen például az, amikor mi szervezzük a bulit Tatabányán. Akit mi oda hívunk az Elfsong mellé, az ugyan olyan teljes értékű előadója az estének, mint mi magunk. És igen is méltó körülményeket biztosítunk. Na, mi ilyen helyekre megyünk el koncertezni, de nem azért, mert az Elfsong ilyen háklis csapat, hanem azért, mert az, aki eljön megnézni a csapatot, a lehető legjobbat kell, hogy kapja, amit az adott körülmények között csak nyújtani tudunk.
– Mennyivel másabbak a zenei hatásaid most, mint mondjuk 10-15-20 évvel ezelőtt?
– Hmm… Érdekes kérdés. A régi kedvenceket a mai napig imádom és ez a skála bizony nagyon széles. A klasszikus metaltól az epikus black vagy éppen death metálig, a jó punk zenén át a szimfonikus filmzenéig minden jöhet, amiben van érzelem. Ami mögött van igazi zenei tudás, ami beindít bennem valamit. Akadnak aztán újabb csapatok is, akik mellet lehorgonyzok és ki is tartok, így aztán idővel ők is a régi nagy kedvenc státuszt kapják. Nincs is olyan zene a gyűjteményemben, és itt most valóban fizikális hanghordozóra gondolok, amelyet ne hallgatnék szívesen.
– Ha Rólad van szó, a Cross Borns kérdés megkerülhetetlen! Felkerült a csapat Facebook oldalára egy kép és azon a 2016-os évszám. Csaknem újra aktív lesz a zenekar?
– Az igazság az, hogy még nem egyeztettünk a többiekkel, így aztán nem is mondhatok nagyon semmi infót erről. Annyit azonban elmondhatok, hogy a 2016 valóban egy beszédes dátum és valóban a zenekar aktivitására utal. Akik szeretik a Cross Bornst azok elégedetten dörzsölhetik a tenyerüket.
– Terveztek új lemezt is esetleg?
– Nos, egy különleges kaland körvonalazódik a fejünkben, mind a sztorit, mind pedig a lehetséges zenei megoldásokat figyelembe véve. A Cross Borns esetében azt kell tudni, hogy az ottani munka mindig is az erős együtthatáson alapult. Egy-egy dal, vagy album csak is úgy képzelhető el, ha a dalok kialakításakor mindenki elégedetten bólogat, hogy: igen. Ez az. Szóval a 2016-os év tartogathat igazán nagy dolgokat is. Az igazán nagy dolgot most nyilván egy új album elkészítésére és kiadására értem. Mindenesetre szeptemberben megkezdjük a közös munkát a Cross Borns 2016-os terveinek a megvalósításán.
– Idén már úgymond középiskolás korba lép a Kalandozás Középföldén – A Gyűrűk Ura című lemezetek. Gondoltad volna 2001-ben, hogy egy kultikussá való művet sikerült letennetek az asztalra? Mesélnek kicsit az ötletről, a felvételekről, az eredeti szereposztásról, illetve hogy milyen érzés volt, hogy az Európa kiadó nem adta meg az engedélyt a versbetétek használatára? Várható esetleg a jövőre esedékes 15 éves jubileumra egy nagyobb volumenű előadása, vagy a régóta esedékes DVD kiadása?
– Nagyon büszkék vagyunk a Kalandozások Középföldén albumra. Azt nyilván nem gondolhattuk előre, hogy egyfajta klasszikus albumot készítünk, de ahogy mondani szokták a mágia ott volt. Képzelj el egy nagy erős csapatot, ahol mindenki egy irányba tolja a szekeret! Képzeld el, hogy nincs olyan ötlet, amit a sutba kell dobni, mert olyan zenei összhang van a bandán belül, hogy minden apró részlet a helyére kerül! Képzelj el egy stúdiót, ahova szabályosan hazajárunk és egy kiváló hangmérnököt, aki egyben a barátunk is, aki tökéletesen tisztában van a képességeinkkel, azzal, hogy mit is akarunk és az ötleteivel, a tanácsaival a megfelelő támogatást tudja adni a zenekarnak. No, és akkor képzeld el, hogy az énekesek elsőre igent mondanak. Hogy jönnek és odateszik magukat. De úgy ám, hogy a keverő szobában mindenki talpon van és csupa libabőr. És csak csodáljuk azt, ami kikerekedik ebből a dologból. Talán nem is voltunk tisztában azzal, hogy mit készítünk, és valószínűleg a jogi bonyodalmak is ebből adódtak, amelyek aztán a lehető legcsodálatosabb módon oldódtak meg. Hála az égnek az idő beváltotta a vágyainkat és döbbenetesen jó érzés az, amikor ma példaként emlegetik azt az albumot. A szimfonikus koncertről készült anyag DVD formátumú megjelenése szerintem csak akkor képzelhető el, ha egyfajta kor dokumentumként hozzá kerül a Kalandozások Középföldén album egyfajta jubileumi, díszkiadásához. Én ezt nagyon szeretném, de nyilván nem ez mozgatja a jövőbeni terveinket. A 2016-os dátum jelzése mást takar.
– A lemezeket már régen a saját stúdiódban (is) rögzítitek. Mit érdemes tudnunk a OneRing stúdióról?
– A ONERING stúdió egy egészen jól felszerelt zenei kuckó. Nyilván folyamatosan törekszünk arra, hogy sikerüljön lépést tartanunk a technikai fejlődéssel, de azért nálunk többnyire hagyományos módon készülnek a felvételek. Kimikrofonozott dob, kimikrofonozott gitárok, stb. A szimfonikusokat billentyűvel és a hozzá kapcsolódó samplerekkel készítjük. Szerintem a stúdió remekül alkalmas az ilyen jellegű munkák elkészítésére, de azért önzők vagyunk, mert többnyire magunknak tartogatjuk a hely lehetőségeit. 🙂
– Mit csinál Somlói Feca, amikor nem zenél? Van valamilyen hobbi esetleg?
– Nagyon sok mindent. Valahogy jó pár dolog belefér az életembe és szerencsére mindet nagyon szeretem és nagyon is élvezem. Például könyvet írok, ami óriási élmény. Vetekedik magával az olvasással. Zenét hallgatok és filmeket nézek. Kertészkedek, ami nagyon fel tud tölteni és ott van még a sajt manufaktúra is, a Rustic Moments, ahol elképesztően finom sajtokat és joghurtokat készítünk kecske és tehéntejből. Ezek igazi csemegék. 🙂
– Kimaradt valami, amit hozzátennél?
– Azt hiszem, hogy jó sok mindenről beszéltünk és most nem is tudom megmondani, hogy mi az, amit kihagytunk volna. Szeptemberben az Elfsong új albumának a megjelenése után nyilván tele leszek újra mondanivalóval, hiszen addigra már túl leszünk a stúdiózáson, a nyomdán és megjelenik a Lámpások Népének Regéje.
– Üzensz valamit az Olvasónknak?
– Hmm… Nem akarok nagy szavakat használni, de talán azt, hogy a mai őrült világban mindenképpen higgyenek magukban. Higgyék el, hogy képesek változtatni az életükön, hogy képesek felül emelkedni minden nehézségen. Keressék azokat az értékeket, amelyek tiszták és időt állók. Ott vannak a kiváló zenékben és a zseniális könyvekben. Hálásan köszönöm a lehetőséget az interjúra.