Tíz évvel ezelőtt a Hollywood Rose zenekar akkori tagsága elkészítette első saját dalos nagylemezét, a HR néven kiadott Minimal Design-t. Ma este ennek kapcsán csinálnak egy megemlékező bulit egy speciális felállásban, így adta magát az apropó, hogy kicsit beszélgessünk Dénes Viktor gitárossal.
– Még elég jól emlékszem, mikor előjöttetek ezzel a lemezzel. Milyen koncepció mentén írt egy Guns tributezenekar saját dalok, amit ráadásul nem is Gunsosak?
– Semmilyen koncepció mentén. Végképp nem olyan módon, hogy ez most gunsos vagy nem gunsos. Egyszerűen egy zenészben benne van, hogy csináljon valami kreatív dolgot. Gondolom, óhatatlanul benne van a pakliban egy tribute zenekar esetében, hogy megpróbálják hasonlítgatni jelen esetben a Gunshoz. Ha megengedsz egy pár szót, most már úgy tudom mondani, hogy semmiféle következménye nincs: Magyarországon egyszerűen még mindig semmi kultúrája nincs a tribute műfajnak. A –szak-emberek nem tudnak vele mit kezdeni. Sokan lenézik, és azt mondják, hogy a tribute zenekaroknak könnyű. Mindig azt mondtuk, hogy akkor menj fel és csináld meg úgy, hogy 6 ember is szórakozzon vagy akár 6000 is. Minden nagyképűség nélkül, annyit játszottunk külföldön (ahol ennek már egy magasabb kultúrája van), hogy azt is megértem, hogy egy rétegnek ez nyomja a csőrét. Háromszor játszottam Prattelnben a Z7-ben a Hollywood Rose tagjaként. (Aki nem tudja, csak írja be a google-be). Nem magyaroknak. Nem béreltük a helyet… Sőt… És bátran állíthatom, hogy nem csak a Gunsnak szólt az, hogy a külföldi koncertek sikeresek. Mondjuk 90%-10%, de akkor is! (nevet) Ettől ez még nem egy lenézendő műfaj! Mi ezt az utat választottuk, ebben tettük le a maximumot, de itthon folyamatosan azt kaptuk, hogy, oké oké, de ti csak egy tribute zenekar vagytok! És ezen semmi sem tud változtatni. Évről évre egy-egy születésnapi koncertre odapakolsz minden látványt, próbálod a legjobbat adni, majd azt mondják, hogy az URH-s miksi bérleti díja 9000 Ft. Kilenc… Nem tíz, kilenc, de egyébként csak egy dobozból kell kivenni. A side fill-t (a színpadon oldalsó monitorozás) nem használhatod, bár ott van a színpadon, csak be kell kapcsolni. Nem lehet, hiszen te csak egy tribute zenekar vagy!
Ezt csak azért tartom fontosnak elmondani, mert ha egy tribute zenekar ír egy saját lemezt, akkor a –szak-emberek egyből megjelennek. Gunsos… Nem is gunsos… De jó, hogy van saját gondolatuk… Minek csinál egy tribute zenekar saját számokat? Jaaaa, de meghallgatni még nem hallgattam meg.
Tehát nincs ebben semmi megfejtés ugyanúgy születtek a dalok, mint bármely más, nem tribute zenekar esetében: sokat jártunk a próbaterembe, piáltunk, ökörködtünk és számokat írtunk. Mindenféle koncepciótól mentesen. Egyszerűen saját szórakoztatásra, aztán ez megjelent egy lemezen. (nevet)
– Jól érzem, hogy dühös vagy, ha ez a téma előkerül? Miből fakad szerinted ez az ellentét a tribute csapatok felé?
– Nem, azt nem mondanám, hogy dühös vagyok. Most meg, hogy nem vagyok már aktív részese, végképp nem. Inkább csalódottság az, amit éreztem. De nem a Hollywood Rose miatt vagy, hogy tribute zenekar… Hogy is lehetne, hiszen mindent ennek a zenekarnak köszönhetek? És a Gunsnak! (nevet) Inkább csak a hazai helyzet szomorít el, de ebbe komolyabban nem is érdemes belemenni, hiszen nem ez az interjú célja.
– Emlékszel még, milyen reakciók voltak anno a lemezre?
– Arra például tisztán emlékszem, hogy a Hammer lemezkritika is ezen a gunsos, nem gunsos vonalon indult, aztán kihozta, hogy nem is gunsos, inkább Rómeós vagy Sex Action-ös. (nevet) Nekünk az volt a fontos, hogy a közönségnek tetsszen! A lemezbemutatón full ház volt a Rocktogonban, ahova akkoriban akár 250 embert is leengedtek, de ezt nem én mondtam! (nagy nevetés) Azóta rengeteg tetoválást láttunk, hogy valaki magára varratta valamelyik dalszöveget. Nekünk ennél több nem kellett.
– Ha meghallhatod manapság, milyennek gondolod azt a korongot?
– Ütős, nyers. Hallatszik benne az, szerintem, amit leírtam fentebb, hogy 6 barát, mindenféle világmegváltó gondolatok nélkül, egyszerűen csinált egy Rock N Roll albumot és szívét lelkét beleadta. Legalábbis én tudom, hogy így volt! Na jó, lehet, hogy voltak világmegváltó gondolatok is! (nevet)
– Számodra melyik a kedvenc dal a Minimal Designról és miért?
– Ez egy nagyon nehéz kérdés. Mindegyik számhoz kötődik valamilyen élmény. Mondhatnám a Jég c. számot vagy akár az Addig jót, de az Adrenalint is nagyon szeretem játszani. Talán az iker-szóló miatt, nem tudom. De talán, ha ki kéne emelnem egy nem olyan –slágeres- számot, akkor az a Csak ennyi lenne.
– A második saját dalos korong már sokkal letisztultabb lett, mint a Minimal Design. Hozzád a csapat melyik arca áll közelebb?
– Lehet, hogy rossz embernek teszed fel a kérdést, mert én nem érzem a különbséget, de mások is mondták már! (nevet) Az biztos, hogy egy picit már máshogy íródott a Piknik a holdon lemez. Az egy másfajta -kaland- volt. Más volt a stúdiózás metodikája, próbatermet váltottuk, más hatások értek minket valószínűleg.
Tehát én nem érzek több arcot, ahogy kérdezted. Azért sem tudok különbséget tenni, mert a háttér munkában is ugyanúgy részt vettem mindkét cd esetében. A borítótól kezdve a kiadón át a weboldalig. Nekem mind a kettő ugyanolyan fontos. Mind a kettőhöz szép emlékeim kötődnek, talán ezért nem úgy hallgatom őket, mint más. (mosolyog)
– A Piknik a Holdonról és a harmadik, Szétfeszít az élet címmel megjelent lemezről is vannak kedvenceid?
– Meglepő lehet, de a második lemezről a Playboy a balkánról című szám a kedvencem, mégpedig azért mert poén is, de a többszöri meghallgatás után talán mégsem annyira poén a szövege… Illetve az Idő! Ott a Vilkó annyira eltalálta a szöveget, hogy tényleg összeszorult a gyomrunk, amikor olvastuk. Nagyon erős/hatásos képek vannak benne. Ja igen, persze a Szedjetek szét is! (nevet)
A Szétfeszít az életről nem igazán tudnék kiemelni egyet sem, de legyen a Szelfibot, ott is a poén miatt! (nevet)
– A koncerten a teljes lemezt eljátsszátok majd?
– Ilyen kérdésekre általában kitérő választ adnak az interjú alanyok. Én is ezt teszem! (nevet) Aki ott lesz, megtudja!
– Ugyan még korai erről beszélni, de ha jól sikerül ez a buli, akár egy HR-reunion is lehet? Mármint oké, hogy a zenekar közben működik, de úgy értem, várható szerinted a közeljövőben a teljes, lemezes felállás egy színpadon?
– Bármi ilyen dolog nem azon múlik, hogy ez a buli hogy sikerül. Nem azért más a basszus gitáros és a dobos, mert működik a Hollywood Rose, hanem mert nincs kommunikáció köztünk, ami természetesen mindannyiunk hibája.
Ettől függetlenül azt gondolom, hogy soha ne mondd, hogy soha. Mi négyen rendezni tudtunk mindent, persze nem gondolom, hogy nagyon komoly dolgok lettek volna, és ahogy látod, a jelenlegi HR tagok is rendezni tudtak olyan dolgokat, ami… De ez mindegy is, hagyjuk inkább. A lényeg, hogy nagyon élvezzük, hogy újra együtt játszhatjuk ezeket a számokat! (nevet)
Az eseményről bővebb infót itt találtok:
https://www.facebook.com/events/319554818998602