Mikor a megjelenés elõtt megkaptam ezt a cd-t, legalább annyira vitt a kíváncsiság, amennyire féltem is a tartalomtól. Vitt, mert imádom az oldschool rap muzsikákat, hiszen én sem tegnap kezdtem ilyesmit hallgatni, '94-'95 nem tegnap volt, és féltem, mert Faktor ütemei annyira nem jöttek be sosem. És mégis, valamiért itt mûködnek. Ahogy Fletó is megmondta: Nem kicsit, nagyon!
Aki Fél Dolláron meg Eminemen szocializálódott, az nem biztos, hogy itt megtalálja a számítását. Ugyanis az oldschool shit jelzõ ezúttal valóban azt takarja, amit jelent. A lejátszás gomb megnyomása után egyfajta idõutazást kapunk, méghozzá olyan '87 és '94 közé. Ezek az alapok számomra azokat az idõket juttatják eszembe.
A bevágott Keravill reklám, vagy az emlékek klipjében látható fényképek mind-mind valóban régisulis darabok. A remekbeszabott borító szintén kuriózum számba menõ képeket villant fel, amelyek többek között azt is megmutatják, hogy Zsolti egyfajta sportcipõs seriffként már gyermekkorában is vagány srác volt! 🙂
De felesleges szaporítani a karakterszámot. Ez a lemez nem más, mint oldschool shit, oldschool arcoknak. Vagyis nekünk.
Csúcspontok: Mind. És kész! 🙂
Mélypont(ok): Zéró.
10/10