A 2011-es év öszén megjelent Zsoltinak az a lemeze, amit elsõre nem tudtam a helyén kezelni. Érnie kellett. Hiába vannak rajta az azonnal ható slágerek, de ezt ellenpontozzák a mélyebb gondolatokat tartalmazó track-ek, amik csak sokadszorra ütnek be.
Sajnálom, hogy éppen ez a lemez lett az, amelyik ebben a kartontokos változatban látott napvilágot. Az igaz, hogy a borító koncepciójához remekül illeszkedik, ám én jobban örültem volna a hagyományos formátumnak, pláne egy digipacknak.
A lemez introja és a skitek a Halálos közellenség címû pazar gengsztermoziból kerültek a korongra. Nem egy lélekemelõ film, de a világ sem az. A második video-interjúban kifejtésre kerül az indok, miért éppen ez a film.
A dalok zseniálisak. Mint mindig. Az alapok egytõl egyig kiváló munkák. Ami külön figyelmet érdemel, azok a szövegek. Egyre jobban érik be Zsolti költészete, ha szabad így fogalmaznom. Kiváló munka!
Csúcspont(ok): Ha egyet kívánhatnék, Putri blues (zseniális gondolat!!!), Darálós, Mé' hiszed azt?, Az idõ dönti el
Mélypont(ok): Azok szerencsére régóta hiányoznak a Mr. Busta lemezekrõl…
10/10 Vastagon.