A Motörhead 10 évvel Lemmy halála után is definiál mindent, ami rock and roll. A mester valószínűleg egy felhő szélén csücsül, whiskyt szürcsöl és magasztosan ránk köp, hogy nesztek, van még ott ahonnan a többi jött… derült égből 11 Motörhead dal, a Three Amigos felállás időszakából. Garage és punk, sörbüfögésszag, semmi flanc.
Egy ’76-os „elveszett” stúdióalbum most előkerült, és június végén jelent meg. A klasszikus Lemmy-felállás első felvételeit tartalmazza. Ez a „lost album” a trió (Lemmy, “Fast” Eddie Clarke, Phil “Philthy Animal” Taylor) első, 1976-os stúdiófelvételről származik, amelyet az ELP Manticore Stúdiójában készítettek -innen a cím. Az elmúlt szűk két hétben megjelent visszajelzések szerint teljesnek hat, a garázs-rock és proto-metal hangzás új életre kel -ami nem csoda. Az eredeti szalagokat Cameron Webb restaurálta, az Andrew Alekel által végzett mastering garantálja a megszólalás frissességét.
Közismert tény, hogy Lemmy pályafutása elején Jimi Hendrix roadja volt. Saját korai zenekara, a Hawkwind pedig legalább annyira volt pszichedelikus blues, mint punk.
Az 1976-os „átmeneti” időszak első Motörhead felállásban rögzített lemez pedig ennek a kornak a tökéletes lenyomata. Olyannyira, hogy például a The Watcher egy Hawkwind-nóta korai verziója, amelyben a pszichedelikus, „trippes” hangulat összeér Lemmy későbbi epikussá vált súlyos stílusával.
Nagyon messze vagyunk még a később védjegyszerűvé vált Motörhead „darálástól” -szellős bluesos, jammelős dalok, sokszor percekig tartó gitárszólók, dinamikák, és persze időnként beköszönő punkos lendület. A The Manticore Tapes nem csupán egy archív kiadás: gyakorlatilag egy élő stúdiósession, pezsgő időutazás a Motörhead formálódó korszakába. A nyers stúdióhatás – néhol hiányos keverés mellett –, a három legenda kimagasló játékossága és a letisztult restaurálás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy értékes rocktörténelmi dokumentum és egy szórakoztató, energiával teli album váljon belőle.
Őserővel teli, „garage” intenzitás, a felvételek robbanásszerű energiája – felidézi korai, MC5-hatású proto-metal hangzásukat –, ugyanakkor a projekten dolgozók intelligensen és alázatosan megtartották a keverés letisztultságát. Lemmy köztes dumái, stúdiós hangulatjegyek „live in studio” hatást keltenek – a felvétel életszagú valósága abszolút hallatszik .
Nagyon kellemes kis meglepetés volt itt a nyár közepén ez a kis cucc. 10/10, és köszi mindenkinek, aki benne volt abban, hogy ez megjelenhessen.