Kész, eddig bírtam a dolgot. Nem kell megijednie senkinek, nem szólítok fel én senkit sem tüntetésre, sem az ellenkezőjére, ez az oldal továbbra sem lát el semmilyen politikai funkciót, vagy állásfoglalást. Akkor miből van mégis elegem? Egy nagyon érdekes dologból, az elégedetlenkedőkből!
Nos, ideje egy kicsit konkretizáljam a dolgot, úgy érzem. Aki esetleg nem tudná, és elég sokan vannak ilyenek valószínűleg, én vagyok a Sportalsó koncertszervezője. (Ezért itt nagyon fontos megjegyeznem: az itt leírtak az én véleményemet tükrözik, és nem a klub álláspontját!) Ezt azért fontos megjegyeznem, mert így kicsit érthetőbb lesz eme kirohanásom. Amikor az őszi/téli idényt elkezdtem januárban összerakni, akkor igyekeztem az előző ősz/tél hibáiból, tapasztalataiból erőt meríteni, és a közönség igényeire támaszkodva egy kellőképpen változatos, minden zenei ízlésre kiterjedő programot összerakni, és úgy érzem, sikerült is. Rengetegen kerestek meg az elmúlt 5-6 hónapban, hogy de jó lenne, ha ez-az-amaz fellépne a Sportalsóban. Akikre kellőképpen nagy érdeklődés mutatkozott, azokat meg is találjátok a programban, nyilván a hely adottságait és lehetőségeit figyelembe véve. Úgy érzem, minden zenei szegmens megkapta nálunk a maga terét eddig is, és ezután ebben a szellemben szeretnénk továbbmenni. Viszont van egy olyan dolog, ami most igenis szót érdemel. Ez pedig az, amikor valaki, valakik sírnak-rínak egy adott zenekarért, majd nem jönnek le a koncertre, hanem a koncert után pár nappal kitalálják, hogy Ők arról nem is tudtak, hívjuk meg őket újra, drága a belépő, hascsikarása volt a tengeri malacának, viszketett a macskája talpa, nem volt pénze, légy szellentett a hóna alá, és még ezt sorolhatnánk.
Ezzel összességében nem lenne semmi problémám, ugyanis bármikor közbejöhet olyan dolog, esemény, ami keresztülhúzza az ember számításait. Viszont: amikor a közösségi oldalon kifejti, hogy márpedig én inkább felmegyek Pestre, mert ott játszik a JóskaPistaBand (akik szintén megtalálhatóak a mi programunkban is, jelzem), meg jajj, inkább otthon maradok kekszet kapálni és tarhonyát metszeni, vagy pedig kitalálja, hogy neki nem ér annyit egy adott zenekar, semmi nincs ebben a –kurva- városban, vagy még sorolhatnám, akkor azért kicsit kinyílik a bicska a zsebemben. Eddig tűrtem, nem tettem szóvá, hiszen nem a közönség van értünk, ahogy az emberek szokták mondani, hanem mi vagyunk értük. Való igaz. Ahogy azzal sem lehet vitatkozni, hogy ezek a dolgok nem állják meg a helyüket érvként. Természetesen senki sem tartozik nekem beszámolóval, és nem is kérek számon senkit, csak néhány apróságot ajánlanék az emberek figyelmébe:
-Első számú kedvenc: HA egyáltalán veszi a fáradtságot, hogy lejöjjön, akkor alkudozik a belépőből, ami szerintem vidéki viszonylatban nálunk elég baráti. Teszi ezt úgy, hogy az általa állítólag kedvelt zenekartól sajnálja a pénzt, nem tőlünk.
-Kettes számú kedvenc: Soha semmi nem jó. Drága a jegy. Miért X? Miért nem Y? Drága a sör. Most komolyan. Szerveznénk egy Metallicát, akkor azt mondanák az emberek: nem rossz, de miért nem a Maiden gyerekek?
-Hármas számú kedvenc: Ő biztosan jobban csinálná. A lehetőség adott. (Szoktunk teret adni külsős szervezésű buliknak, illetve nem csak mi csinálunk koncerteket a városban. Erről később bővebben.)
-Négyes számú kedvenc: Ő a zenekarral van, csak tévedésből nincs a vendéglistán. Természetesen. Ilyen tévedések gyakran előfordulnak. Lacifa barátom után szabadon: én meg eperfa, és most virágzom.
Ha felülemelkedünk ezeken a dolgokon, majd félretesszük a kifogásokat, akkor még mindig marad egy gondolat, amit Bozsó tavaly zseniálisan kifejtett a Facebookon, és most én is kísérletet teszek rá. Ez pedig az a kijelentés, amit jómagam alkottam meg anno: Esztergom az Silent Hill, a halott város. (Ezt a kijelentést én ugyan bizonyos Hölgyhöz kötöttem, de mindegy, még mindig előkerül, csak már ok nélkül.) Annyi különbséggel, hogy manapság már inkább annyival intézik ezt el, hogy nincs ebben a városban, vagy a környéken semmi szórakozási lehetőség. Valóban? Tényleg? Biztos vagy ebben a kapitális baromságban, amikor leírod, kimondod? Ott van a város határában a Club Stone annak, aki elektronikus zenére vágyik, szezonálisan pedig az Ice Beach. Néha a Kaleidoszkóp Házban is vannak ilyen jellegű rendezvények, illetve más jellegű koncertek, kiállítások, előadói estek. Ne kanyarodjunk a Sportalsóhoz még mindig. Természetesen minden szentnek maga felé hajlik a keze, de ez most nem egy öncélú reklám. Van a városban, és a környéken rajtam kívül több koncertszervező, de még szezonális koncerthely is. Se nem fontossági, se nem ábécé sorrendben:
Ott van a Kacsa Dorogon, májustól szeptemberig. Sokan sok helyen félreértették már bizonyos megnyilvánulásaimat a helyről, de az, hogy én személy szerint nem látogatom, semmit nem von le az értékéből. Nyáron itt könnyen találhat magának mindenki pár koncertet, amire szívesen elmegy, már hosszú évek óta, és reméljük még jó sokáig.
Szervezőkből ott a PPUE, vagyis a PopPunkUnityEsztergom, akik már jópár éve kezelik a nevükben is jelzett műfajt. Mind Takinak, mind Radó Petinek sokat köszönhet a Sportalsó, és környék zenei élete is. Remélem, még sokáig örülhetünk a Trick Or Treatnek, és a többi rendezvényüknek, koncertjüknek is.
Mindenképpen fontosnak tartom megemlíteni a kisebb, egyéni szervezőkből Bríszt, azaz Schiszler Ádámot, és Czifra Zoltán barátomat is, akik ugyan nem szerveznek sok bulit, ám annál jobbakat. Ők is sokat tettek a környék zenei életéért.
Ott van a Rugby Club Hotel és Piroska Krisztián, akik idén már a harmadik nyári koncertsorozattal örvendeztették meg a várost, jobbnál jobb fellépőkkel, és jó forrásokból tudom, hogy már gőzerővel készülnek a 2015-ös évre. Nagyon helyes, ott (is) találkozunk!
Ott van a Moriani Consulting, és több, az Ő nevükkel fémjelzett rendezvénysorozat: Bor-Híd-Ünnep, Szent istván-napok, Pünkösdi Vásár, Comedium Corso, stb. Szerintem azért tavaly és idén Ők is eléggé minőségi programokkal látták el a várost.
Végül, de nem utolsó sorban, jöjjön a Sportalsó. Nemrégiben egy szakmai listán bekerültünk, rangsorolás nélkül az ország 20 legjobb klubjába, elég illusztris nevek mellett. Ezért hatalmas köszönet a közönségünknek, a visszajáró, vagy elsőként fellépő, vagy csak nemsokára érkező zenekaroknak! Nagyon jó érzés. Az elmúlt három és fél évben rengeteg remekül sikerült koncerten vagyunk túl, nagyon sok pozitív élménnyel. Nem akarok ömlengeni, de voltak bulik, amik nekem nagyon sokat jelentettek, és jó érzés volt megcsinálni. (Nem, nem a Madballra gondolok, ezt most főleg a kisszámú ellendrukkerre gondolok, ugyanis azt nem mi szerveztük, csak a helyet adtuk hozzá, és némi segítséget. A szervezőnek pedig üzenem: Kösz Haver, hatalmas élmény volt! Még sok ilyet!) Lesz még sok meglepetés, csak győzzétek kivárni, és figyelni!
Remélem nem hagytam ki így nagy hirtelen senkit és semmit. Szerintem ha minden városban csak ennyire nem lenne semmi, akkor baromi jól működne a rendezvényszervezés itthon. Ez egy közös érdem, hiszen együtt, egymásra tekintettel teszünk le programokat az asztalra. (Egy alkalom kivételével, amikor teret adtam egy koncertnek, nem véve figyelembe egy másikat, amit utólag megbántam, és még egyszer elnézést kérek érte, bár a miénk sült el szarul, hehe.) Maradjon is ez így még jó sokáig! És ezek után nyavalygást ne halljak senkitől, hogy nincs hová menni bulizni!