Ozsváth Évi vagyok, ismerősöknek - és olykor ismeretleneknek is - Buksi. Infantilis, nyelvtannáci, "lánymetálos". Világéletemben muzikális emberként tartottak számon, zenetagozatos általános iskolásként tagja voltam még a helyi kórusnak is, de lévén, hogy hallásom van, ellenben hangom annál kevesebb, így velem is csak többen voltak, de nem jobban. Viszont szépen zongoráztam, amit összes létező ünnepségen ki is használtak. A szüleim már egész korán felfedezték, hogy a rádióban játszott összes dal szövegét kívülről fújom...de hooogy? Nos, ez azóta sem változott. A zenei ízlésem elég eklektikus, de mondhatjuk, hogy a power- és a "hegyimetál" a nagy szerelmem, a maga hínárhajú - sárkányölő - királylánymegmentő és teátrális kórusokkal tarkított mindenségével együtt. Igyekszem minél több ilyen jellegű, hajrázós koncerten "aláírni a jelenlétit", sőt régebben egy kedves pajtásom biztatására még egy-két beszámolót is papírra vetettem ezen eseményekről. Nem vagyok következetes, álmából felkeltve, minden lemezt a kiadás éve szerint felsoroló rajongója egyik zenekarnak sem, viszont nyitott vagyok az újdonságokra, sokszor stílustól függetlenül. Ha megszáll az ihlet, akkor szeretek és állítólag jól tudok írni, de főleg lektorálás az én terepem. Jajj nektek szóismétlések!
Én vagyok az, aki minden volt már az életben, csak akasztott ember nem. A teljeség igénye nélkül voltam már földmérő, szociális munkás, startup tulajdonos-és szakértő, vendéglátós, pénzügyi tanácsadó és gyógymasszőr is. Egy folyamatosan bolyongó, kereső, újrakezdő személyiség vagyok. Szinte az egyetlen állandó dolog az életemben a ZENE. Gitárosként műveltem is, de abban nem tartottam magam annyira tehetségesnek. Viszont mindennél többet jelent nekem, és ezirányú érzéseimet, gondolataimat előszeretettel osztom meg az emberekkel. Ezért, bármivel is kerestem a kenyeremet, mindig foglalkoztam a zenével: muzsikusként, bloggerként, podcasterként, vagy néha koncertszervezőként is. Számos fórumon megnyilvánultam az elmúlt év(tized)ekben , ezek felsorolásába bele sem akarok kezdeni. Aki beüti a nevemet a gugliba, az úgyis megleli a digitális lábnyomaimat. Szénégető Ricsi barátommal is a zene révén ismerkedtünk össze, és óriási megtiszteltetés, hogy az ő felületein is megnyilvánulhatok időnként. De én bármennyit is írtam a zenéről, a magyar rocksajtó történetének legjobb cikkét sosem tudtam (és sosem fogom tudni) überelni: a cikk címe az, hogy Rajongjál már, baszd meg! Itt a Ric$ & Green blogon megtaláljátok, minden benne van arról, amit a zenéről gondolok. Persze, azért remélem, a többi cikket is elolvassátok majd azért, ha már idetévedtetek.
1992-ben születtem a rockzene kiskoromtól végig kísér. Eleinte a Piramis, P.Mobil, Lord kapott el, nyilván szülői behatásra aztán ahogy teltek az évek jött sorban a „kötelező” bandák: Ossian, Pokolgép, Moby Dick, Metallica, Helloween, Kiss és társaik. 2002-től tudtam résztvenni, édesapámnak köszönhetően, kisebb-nagyobb zenei eseményeken. A világot az Iron Maiden 2008-as Szigetes fellépése nyitotta meg, hogy bizony vannak nagyobb kaliberű dolgok is annál, mint amihez én hozzászoktam az évek alatt mind látványban, mind minőségben.
Zeneileg metal vonalon mondhatni mindenevő vagyok, a klasszikus heavy-től a death-ig gyakorlatilag bármi jöhet, ha megtalálom benne a hozzám vezető utat. Kedvenc előadóim: Saxon, Skull Fist, Iron Maiden, Hammerfall, Behemoth, Pokolgép, Stress, Rotor, Ossian, Moby Dick.
Azt a szűk réteget képviselem, aki hónapról-hónapra vadássza az újat, áldoz a fizikai kiadványokra, keresi az exkluzív termékeket és a zenekarok által forgalmazott különlegességeket.
Rendszeresen járok fesztiválokra és koncertekre, sőt, ha kell a kedvenceimért repülőre is pattanok, majd a bulikon előszeretettel vadászom a pengetőket, dobverőket, setlisteket.
A jövőben koncertbeszámolókra, album ismertetőkre számíthattok tőlem.
Egy beszélgetés során merült fel Ricsi barátommal, hogyha már ennyi felé megyek, ennyire hallgatom az új dolgokat, próbáljam meg olvasható formában is megőrizni az élményeket…
Tegyünk egy próbát, meglátjuk mi sül ki belőle... 😉
Minden azzal kezdődött, amikor egy barátom gyerekkoromban a kezembe adta az Iron Maiden The Number of the Beast bakelit lemezét, azzal a mondattal, hogy „Ezt hallgasd meg!” Innentől kezdve szenvedélyes érdeklődést mutattam a zene és a koncertek iránt. Rengeteg barátom kezdett zenélni abban az időszakban, így a koncertek az életem részévé váltak. Később az amatőr, baráti rockfesztiválokat felváltották a nagyobb koncertek. Az első ilyen a Monsters of Rock volt 1991 augusztusában. Addigra már kicsit színesedett a zenei ízlésem és élvezettel barangoltam a ’90-es évek Rock zenéi között csakúgy, mint a Heavy Metal műfajában. Lelkesedésem azóta is töretlen és szívesen hallgatok meg olyan gyöngyszemeket is, amiért nem rajonganak milliók. Lassan megismertem mi folyik a kulisszák mögött, ami még érdekesebbé, vonzóbbá tette számomra ezt a szakmát. Újságírást Egerben tanultam, de aktívan csak néhány éve kezdtem el írni, majd két megyei szintű újság főszerkesztője lettem, bár ezek nem érintenek zenei témákat, de feltalálom magam a divat és az egészség világában. Egy nap Szénégető Ricsi barátom megkért, írjak egy lemezkritikát, majd készítsek egy interjút....
1987-ben születtem, Esztergomban, és egészen fiatal korom óta két nagy álom volt: a zenei újságírás és a zeneipar. Akkor még nem tudtam, hogy mindkettő megvalósul majd, többszörösen is. Bár a rendezvényszervezésből egy időre visszavonultam, mégis utolért a "sötét oldal", így nem csak betűszaporítóként, de rendezvényszervezőként is jelen vagyok a hazai palettán. Green (Sztrakay Bence) barátommal 2009 év végén álmodtuk meg ezt az oldalt, amit 2010 elején el is indítottunk, majd kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan csinálgattunk, csinálgattam is. 2021 nyarán jött az elhatározás, hogy kiépítek egy szerkesztőséget és újraszervezem az oldalt. Jelenleg úgy fest, sikerült is.
Jelenleg a Ric$ & Green mellett tagja vagyok a HammerWorld és H-Music magazin csapatának, illetve a Grungery.hu és vdrome.hu oldalak szerkesztőségének, plusz a GrundRecords sajtóügyeit is én viszem, illetve közel négy éve az ország első zenei interjúpodcastját, a Ric$Cast-ot is viszem.