A Másnaposok Bulija egy közel húsz éves hagyomány, amin én is már tíz éve tiszteletemet teszem. Soha, semmi pénzért nem hagynám ki. A társaság, a buli mindig remek. Egy alkalommal volt mindössze, hogy hamar leléptem, de erről írtam már korábban. Az ideit is nagyon vártam, hiszen mindig remek évindító! 🙂
Idén még előzenekar is volt, a The Vaporizers. Remek bulit bazseváltak az epöli permetezők. Nem győztem kapkodni az államat rajtuk. A tagok nagyon jó cimborák, imádom Őket egytől-egyig. Arról nem is beszélve, hogy a zenéjüket is baszottul szeretem.
A koncert letaglózott. Mocskos jól szóltak, a program változatos volt, remek arányérzékkel váltogatva saját számok és feldolgozások. Remélem minél hamarabb újra megleshetem Őket valahol! 🙂
A házigazda Tűzkerék xT mindig érdekes, hiszen sosem voltam még két egyforma bulijukon. Annak ellenére, hogy a programjukban túl sok változtatást nem eszközölnek, esetükben erre szükség sem nagyon van. Az év első estélyén ismét rengeteg mosolyt sikerült a közönség arcára csalniuk.
Már a nyitónótával Csodálatos utazásra hívtak minket, és az összes kedvencemet megszólaltatták a programban. Kicsit meglepett ugyan, hogy nem a Blitzkrieg Bop-al nyitottak, de később pótoltak a dalt. A saját dalok mellett ezúttal is helyet kaptak Hendrix és Radics Béla örökzöldek, a Mini Keresztesvitéze, de még Elvis Jailhouse Rock-ja is.
A saját dalok közül rendre minden kedvencem előkerült: Fűben állva, az elmaradhatatlan basszusszólóval, Az Élet olyan, mint a R n R, a Beestél a vízbe, és még sorolhatnám sokáig. A Radics Béla szerzemények sorából is megszólalt minden, ami a kedves a fülemnek. A Megátkozott ember, a Tovább, a Lazítás…
Az pedig külön kiemelendő, hogy az ex-Stáció dobos Petrás Attila milyen remek teljesítményt nyújtott a Voodoo Chile-ban, pedig Attila már régen aktív zenész. (Később, az utolsó számnál, Zsoltika, a hangtechnikus is tiszteletét tette a dobok mögött egy fél szám erejéig!)
A program sem rövid, sem hosszú nem volt, szerintem bírtuk volna még hallgatni őket! 🙂
Bár Tűzkerékből xT-ből sosem elég. Fucken Gyuri dobjátéka nálam már erősen élményszámba megy, hiszen nézni is remek. Bálint és Tamás zene iránti alázata pedig csak úgy süt a játékukból és színpadi jelenlétükből.
A záróakkordként előadott A Bika jegyében gitárszólója újra és újra képes meglepni. Bálint sosem játssza kétszer ugyanúgy, de mégis hasonló az íze minden alkalommal.
A TxT egy ideje már négyesben lép a deszkákra, ugyanis Bálint fia, Ricsi állandó vendégként szerepel. Ezen az estén is remekül kiegészítette a három rockveteránt a friss vér, mindössze a gitárját éreztem picit halknak néha. Ám minden összegezve azt kell mondjam, a Tóth Tamás Béla-Anda Bálint-Geletey György-Anda Richárd négyes roppant ütős és látványos kooperáció. Remélem sokáig így maradnak! 🙂
Remélem találkozunk mindenkivel jövőre, az év első napján! Ennél jobb évindító sosem kell!!! 🙂