Lassan már-már hagyományosnak tekinthetõ, hogy másnap nélkül veszek részt e jeles eseményen. A hagyományteremtõ jelleg mellé jubileum is volt, hiszen ha Tamás jól számolta, ez volt a huszadik alkalom, hogy így összegyûltünk.
A rendezvénynek ezúttal az esztergomi Sportcsarnok büféje adott helyet. Hangulatos hely, baráti árakkal. Nem volt ugyan teltház, ám kevesen sem voltunk. Hiányoltam pár régi arcot, de szerencsére sok ismerõs jelen volt! 🙂
Ezúttal két zenekar is fellépett a házigazda Tûzkerék xT mellett. Az egyik a TxT énekes Bálint fiának, Ricsinek, zenekara, a Válasz nélkül, és a frappáns nevû A Zenekar. Mivel mindkettõt csak hírbõl ismerem, ezért próbáltm kezdésre érkezni, ám ez természetesen ezúttal sem sikerült…
A Válasz nélkül koncertjének utolsó három számára sikerült odaérnem. Fiatalokból álló, lendületes csapat, ez azonnal lejött, ám ennél többet nem szeretnék írni róluk, hiszen három számból megítélni egy bandát nagy hiba lenne. Ígérem nekik, hogy legközelebb idõben érkezem! 😉
A Zenekar színpadra lépését egy rövid átszerelés elõzte meg. Nem tudtam róluk semmi különöset, mindössze annyit, hogy a tagok többségét legalább látásból ismerem. (Mivel jónéhány koncerten részt vettünk már közösen, így a zenei irányról voltak feltételezéseim.) A klasszikus hard-rock felállás (dob-billentyû-basszus-gitár-ének) élbõl szimpatikus volt. Beállásuk alatt tûnt fel, hogy nincs füst a teremben. Aztán leesett, hogy már 2012 van. Vagyis füstmentes kocsmák… Ez jó is, meg nem is. De ezt majd egy másik alkalommol fogom kifejteni. (Vagy nem, de az biztos!)
Deák Bill örökzöldjével, a Bill Kapitány Blues-zal nyitottak. Nagyjából fél perc után elégedetten néztünk össze Katával, hogy nem lesz itt semiféle probléma kérem. Ennek oka nem más, minthogy A Zenekar igen magas színvonalat képvisel. Sõt. A rengeteg coverband közül az egyik általam látott leginkább minõségi prroduktum. A nyitódarab után is sorjáztak az örökzöldek. A teljesség igénye nélkül: Toto, Eric Clapton, P. Mobil, Bikini… Külön érdekesség, hogy a Txt dobosa Molnár Lóhalál Gábor itt a bassszus húrjain sétáltatja ujjait. És amellett sem mennék el szó nélkül, hogy a tegnapi estén beugró dobossal léptek színpadra, ám mindebbõl kifelé semmi sem látszott/hallatszott. Szigorú szemem, és még szigorúbb fülem patikamérlegre helyezve fellépésüket sem talált hibát a koncertben. Éppen ezért (is) szeretném megragadni az alkalmat megköszönni, hogy a 2012-es év elsõ kiváló koncertélményével megajándékoztak! Remélem legközelebb már néhány saját számot is hallhatok!
A két bemelegítõ csapat után csapott a húrok közé a házigazda Txt. Sajnos még nem volt alkalmam Õket Lóhalállal látni, így kiemelt érdeklõdésel figyeltem a koncertet. Nagy meglepõdésemre a nyitány nem valamely Ramones klasszikus volt, hanem Jimi Hendrix örökzöldje, a Foxy Lady. Egyik személyes Jimi kedvencem lévén nem voltam bánatos így sem. A megszokott felépítésû program (Radics és Hendrix dalok, és saját számok) most is, mint minden alkalommal elégedett mosolyt csalt az arcomra.
Sorban jöttek a kedvenceim: Bíbor hold, Beestél a vízbe… És igencsak meglepõ módon, (vagy számomra volt az?) a Mini klasszikusa a Keresztesvitéz. Nagyon szeretem a dalt, és az Õ elõadásukban kicsit mintha más értelmet nyert volna. Vagy mégsem? Mindenesetre nagyon jó volt! Majd késõbb jött a Fûben állva. Kíváncsi voltam, megmaradt-e a régi metódus, és lesz basszus és dobszóló? Szerencsére volt! Nem is akármilyen. Tamás kitett magáért, mint mindig. Amíg élek, nem felejtem el, hogy volt rá példa, mikor ínhüvelygyulladással is lenyomta a basszusszólót! Aztán Lóhalál is megajándékozott minket egy remek dobszólóval. Hiába teljesen más a stílusa, mint Fucken' Gyurié (az elõzõ dobos), benne is megvan az a képesség, hogy úgy nyomja le a dobszólót, hogy az egy cseppet sem válik unalmassá, sõt! Számomra ezen az estén a dobszóló volt a koncertjük Zenitje! 😉
A sok klasszikus után jól is esett hazafelé a séta. Kiváló koncerteknek voltam tanúja az év elsõ estéje alkalmából. Remélem hogy jövõre is találkozunk!