Mivel minden a feloszlásról és az újjáalakulásról szólt az elmúlt fél évben, szerintem sokan azok közül is kicsit csömört kaptak Köteles Leander dolgaitól, akik amúgy szimpatizálnak a sráccal. Én valamiért sosem tudtam lelkesedni azért, amit csinált. A korai dalai jópofák és szórakoztatóak voltak, a Risinggá keresztelt zenekar első lemeze kellemes meglepetés volt, mert bár a dalok nem nekem szóltak, elég erős lemez lett a végeredmény. Azonban a folytatásról ezt már nem tudtam így kijelenteni, pár hallgatás után se nagyon találtam benne kapaszkodót. Éppen ezért érdekelt nagyon, hogy mit hoz ki Leander a Kills első lemezéből.
Sosem értettem, hogy miért lett egy időben Leander a kommentharcok központja. Egy olyan hamis kép él vele szemben, ami nekem az első pillanattól fogva egyértelmű volt, hogy nem reális. Minden találkozásunk alkalmával egy szerény, teljesen normális srác benyomását keltette, amit a múlt heti beszélgetésünk csak tovább erősített. Nagyon pozitív volt látni rajta, hogy mennyire hisz a lemezben, ugyanakkor mennyire izgul az élő debütálás miatt.
Az előzetes dalok alapján abban biztos voltam, hogy a talajvesztettség érzését keltő Öngyötrőnél lényegesen jobb lemez készült, azonban korántsem azt kaptam, amire számítottam. A 10 dalból négyet megkaptunk már a megjelenés előtt, és ott is más és más arcok villantak fel, mégsem volt képes teljesen meggyőzni. Olyan momentumokat, mint a hibátlan megszólalás, tökéletes arányok, stb. nem is említek, mert ha az ember egy profi kiadónál van és profi kiadványokat, lemezeket akar, ennek alapnak kell lennie, és az előző két esetben is így volt. Pontosan ezért nem vártam ezen a fronton visszalépést, és ez be is igazolódott, olyannyira, hogy még fejlődés is érezhető a soundban. Nem feltétlenül vagyok az ennyire letisztult dolgok híve, de ennek a zenének így kell megdörrennie.
10 dal, 37 percben, vagyis klasszikus albumhossz. A négy már publikált dal (Te leszel a párom, Szerelmetlen dal, Ketten egyedül, Híd) felvázolt egy irányt, hogy kb. mire számíthatunk, mégis a 10 dalt egyben végighallgatva van egy olyan íve a lemeznek, ami teljesen más összképet mutat. Van benne egyfajta hullámzás, hangulatingadozás, amitől az egész egyben üt igazán. A hangszeres teljesítményekre ezúttal sem lehet panasz, Köteles Úr ismét ütőképes csapatot verbuvált maga mellé. Bodor Máté szólójátékát kifejezetten kedvelem mind a Wisdomban, mind az Alestormban, ezért nem volt kétségem, hogy itt is kedvemre valókat penget majd a gityóján.
Zeneileg még úgy sem tudok fogást találni, hogy nem igazán a szívem csücske ez a műfaj. Nem mondanám, hogy metalcore, hiszen itt-ott még djent is felvillan, de valami olyasmi. Szövegileg azonban már van itt-ott fenntartásom a lemezzel, ami nem is annyira a megfogalmazásokban jön ki, hanem inkább a mondanivalóban. Azzal sincs semmi baj, szimplán csak nem nekem szól, hanem egy másik, talán kicsit fiatalabb rétegnek. Azt azért mondjuk fontos megjegyeznem, hogy nem érzem azt a túlspilázottságot és ködösödést, mint a minden szempontból félresiklott tavalyi Road lemeznél éreztem. A borító egyszerű, mégis ütős lett, illik a lemez hangulatához. Ha figyelembe vesszük a Leander Rising két lemezét is, akkor a három közül talán ez a borító lett legjobban eltalálva.
Nehéz konklúziót vonni erről a lemezről. Kicsit megvitt a lelkesedés magával, viszont nem gondolom, hogy ezt esetleg bánnom kellene. Ütős, azonnal ható dalokkal van telepakolva a Túlélő, amit ha debütalbumként értékelünk, akkor bizony nagyon elégedett lehet vele a csapat. Kíváncsi vagyok, hogy a folytatás mit tartogat majd, illetve a turné mennyire lesz sikeres. Kicsit igazságtalannak tartanám, ha a Leander Kills sikere elmaradna az elődcsapatétól, ugyanis szemernyit sem rosszabb, sőt, inkább erősebbnek érzem. Meglátjuk, élőben mennyire tudnak meggyőzni, ugyanis a csapat ma este debütál az esztergomi Sportalsóban. Én ott leszek. És Ti? (Event: https://www.facebook.com/events/416342288567472/444659189069115/)
Csúcspont(ok): Madár, Szeresd bennem, Híd, Este van
Mélypont(ok): Te leszel a párom, Fényévtávolság (Nem rosszak, de nekem kevésbé erősek, mint a másik 8.)
10/8. Köszönet a Hear Musicnak a CD-ért!