Ebben a rovatban többnyire ma már nem létező/inaktív hazai underground csapatok – számunkra – meghatározó anyagait szeretnénk bemutatni, de terveink szerint terítéken lesznek még működő, akár időközben befutott előadók korai demói, lemezei is. Célunk továbbá a fősodortól távolabb eső, méltatlanul mellőzött vagy mára feledésbe merült, de mindenképpen értékes keményzenei csemegék megismertetése a nagyérdeművel. Túrjuk hát fel a lemezgyűjteményt, és poroljuk le az előásott kincseket!
A 2000-es évek kelet-magyarországi rockzenei színterén meghatározónak számító Hopika 2001-ben alakult Záhonyban. Egy demót és a „Mindaz, ami belülről jött” című extra hosszúságú (9 dalos) EP-t követően készült el jelen visszatekintőnk tárgya, a Jégbe zárva nagylemez. Addigra kialakult a zenekar legismertebb felállása (Kovács Tamás Viktor – ének, Németh Szabolcs – gitár, Szabó Viktor – gitár/vokál, Balogh István – basszusgitár, Iván István – dob), valamint egy jelentősnek mondható követőtábor – amit akkoriban még simán csak közönségnek neveztek.
Nekem a zenekarról mindig az egykori tokaji Hegyalja Fesztiválok megismételhetetlen hangulata ugrik be, valószínűleg azért, mert ott láttam őket először élőben. Ebben az időszakban a koncerteken a saját dalok mellett játszottak feldolgozásokat is, leginkább 90-es évekbeli amerikai csapatoktól. És hát ezen előadók stílusa erősen érződik az albumon, de ezt tőlem tessék pozitívumnak venni, mert imádom a korszakot, és részben emiatt is kedveltem meg a záhonyi ötöst.
A Hopika zenéjében megtalálható a szövegelős nu metal, az ultradallamos post-grunge (nagyjából a Staind/Incubus/Godsmack vonalán mozogva) és egyéb nyugati alternatív stílusok – az így kapott összképet pedig a HC-s elemek teszik némileg tökösebbé a kor divatos rádiórockjánál.
A lemez másik erőssége az a kidolgozottság, ami az énektémákat és a vokálharmóniákat jellemzi. Kovács Tomi kissé nyers hangja elsőre szokatlan lehet a máshoz szokott hallgatónak, de olyan igényességgel építi fel a dallamait – nem beszélve a háttérszólamokról –, hogy az még manapság is megállná a helyét – sőt, ritkaságszámba menne.
Persze, mivel a 2000-es évek közepén járunk, kikerülhetetlenek az olyan hazai kortársak hatásai, mint a Depresszió, a Replika vagy a Black-Out, és pont ezek az évtizedre jellemző panelek azok, amik miatt nem tudott (vagy nem akart) egyedivé összeállni a produkció. Érthetőbben: a lemezt hallgatva inkább érezni az akkori trendekhez való igazodást, mint az eredetiségre való törekvést. Ettől persze még simán jó album a Jégbe zárva, csupán csak hordoz magán némi kiforratlanságot, útkeresést, ami miatt most – majd´ húsz év múltán – nem beszélhetünk klasszikusról.
Az anyagnak számomra három csúcspontja van: a lemezt nyitó Halott vagy, a klipesített Tél és a 100 év, amiről talán nem túlzás kijelenteni, hogy az egész (elérhető) életmű legjobb darabja. A többi sem rossz, de ezek azok, amiket ennyi év elteltével is kapásból fel tudtam idézni – abban a pillanatban, ahogy felötlött bennem a cikk megírásának ötlete –, még mielőtt meghallgattam volna az albumot.
Aztán, ahogy betettem a lejátszóba a kissé már karcos, de még lejátszható CD-t, újra ott találtam magam, abban a korban, a dicsőséges 2000-es években, amikor még megérte lemezt kiadni, volt értelme koncertezni, egymást érték a rockfesztiválok, a zenecsatornákon is szólt a keményzene, no meg én is fiatal voltam és daliás… Veszélyes dolog a nosztalgia, de ha helyén kezeljük, akkor jó is lehet, ez a lemez pedig kiválóan alkalmas arra, hogy mi, harmincasok/negyvenesek felidézzük általa a legszebb gimis/főiskolás/fesztiválos nyarak emlékét. Ha a fiatalabb korosztályhoz tartozol, akkor meg azért tegyél vele egy próbát – így szólt itthon a modern rockzene, mielőtt az emó kiherélte a világot.
A záhonyi zenészek a Jégbe zárva lemez után készítettek még néhány felvételt, köztük az angol nyelvű Hidden Reverse (2009) EP-t – rajta a zseniális Rain záródallal –, aztán csendben eltűntek a köztudatból. Kovács Tamás Viktor énekes és Németh Szabolcs gitáros később Németh-Kovács Akusztik néven alakított új formációt, manapság pedig a MEN In The Box – Tribute To Alice In Chains sorait erősítik.
Ha csak egy dalt hallgatsz meg a lemezről, akkor a 100 év legyen az – azt a refrént hallanod kell!
Hopika: Jégbe zárva
Szerzői kiadás, 2006
A zenekar a következő felállásban játszott:
Kovács Tamás Viktor – ének
Németh Szabolcs – gitár
Szabó Viktor – gitár/vokál
Balogh István – basszusgitár
Iván István – dob
Dallista:
1. Halott vagy
2. Tél
3. 10.18
4. Védj meg
5. Ne nézz hátra
6. 100 év
7. Miért?
8. Nem kár
9. Átéled újra
10. Várj
Képek: Hopika Facebook