Ebben a rovatban többnyire ma már nem létező/inaktív hazai underground csapatok – számunkra – meghatározó anyagait szeretnénk bemutatni, de terveink szerint terítéken lesznek még működő, akár időközben befutott előadók korai demói, lemezei is. Célunk továbbá a fősodortól távolabb eső, méltatlanul mellőzött vagy mára feledésbe merült, de mindenképpen értékes keményzenei csemegék megismertetése a nagyérdeművel. Túrjuk hát fel a lemezgyűjteményt, és poroljuk le az előásott kincseket!
A kis túlzással szupergroupnak is nevezhető Benzint 2003 végén rántotta össze kipróbált debreceni zenészekből a színtéren szintén nem ismeretlen Tóth-Laboncz Attila, aki korábban a Tankcsapda és a Replika sorait erősítette (rajtahagyva kézjegyét néhány igen jelentős, ma már klasszikusként számon tartott albumon).
A már a kezdetekben is a legnagyobb nyári fesztiválokon (Vekeri, Hegyalja, Kotta, Wan2) bizonyító zenekar az évek során jó néhány tagcserén átesett, s közben rendszeresen jelentkeztek demókkal és egyéb kiadványokkal. Már ezeken a korai anyagokon (Radiosex – 2005, Színes – 2006) is leginkább Asztalos „Paszti” Attila ezer közül felismerhető hangjára és egyedei szövegeire épített a csapat, mindamellett a karakteres hangszeres játék szintúgy részét képezte a Benzin viszonylag hamar kialakult imidzsének. Eközben persze jöttek felfelé, mint a talajvíz; koncerteztek a Tankcsapda vendégeiként, kaptak felkéréseket filmbetétdal és videójáték aláfestő zene elkészítésére, sorra forgatták a klipeket, és többször szerepeltek az akkoriban virágkorát élő zenei csatorna, a VIVA Tv műsoraiban.
A kiásott kincsünket elkészítő formáció 2009-re állt össze – ekkor érkezett a csapatba Háló Roland gitáros és Takács Richárd dobos –, az így felálló „klasszikus” tagság pedig rövid úton új szintre emelte az addig sem gyenge produkciót. A Rockinform zenei magazin 2010. szeptemberi számának mellékleteként megjelent „A 7 fő bűn” egy ereje teljében tündöklő társaság legkreatívabb időszakának lenyomata. A lemez nagyrészt a szolnoki Denevér Hangstúdióban készült, de bónuszként felkerült rá két, korábban rögzített demófelvétel is. A hangzás kiváló, a dalok még ma is hasítanak, karcolnak, ütnek, rúgnak, ahogy kell.
Kimondottan tökös, kompromisszumoktól és trendekre való kitekingetésektől mentes, egészséges rockzene ez, amit a szobában vagy a kocsiban egyedül hallgatni is ugyanolyan jó élmény, mint koncerten, társaságban bulizni rá. Maga a zeneanyag egységes, mégis változatos – a seggrázós rocknrolltól a zúzós metalig van itt minden, megidézve (de nem másolva!) a tagok korábbi együtteseinek munkásságát is.
Ugyanez a szövegekről is elmondható, azzal a kiegészítéssel, hogy jelentős hányaduk a különféle bulikellékek enyhén módosult tudatállapotában tapasztalt élményeket járja körül – vagy legalábbis valamilyen módon kapcsolódik ezekhez –, ami nem mindenki számára lehet feltétlenül szimpatikus. Ugyanakkor olyan frappánsan és találóan vannak megfogalmazva, hogy nem válik egysíkúvá a mondanivaló. Nyilván nem hátrány, ha van egyfajta befogadó (csúnyán mondva liberális) hozzáállás a hallgató részéről a téma kapcsán, de enélkül is teljes lehet az élmény.
A lemeznek vannak csúcspontjai, de egyben hallgatva sem tűnik hosszúnak, szinte végig pörög, mindig történik valami, ami miatt eszünkbe sem jut megnyomni a stop gombot. Egy-egy lazább témát rendszerint gyaluló riffek követnek, amiket meg a megadallamos refrének oldanak fel, szóval mindenből pont ott és annyi van, ahol és amennyinek lennie kell. A hangszeres játék és az ének is tanítani való, továbbra is tartom, hogy minden összeállt ezen a lemezen, ami ahhoz szükségeltetett, hogy a Benzin egy magasabb ligába lépjen és kitörjön az állandó előzenekari státuszból.
Hogy ez miért nem jött össze, arról sokat lehetne értekezni, s igen messzire vezetne ez az értekezés. Talán a „jókor jó helyen”, a csillagok kedvező állása hiányzott, talán egy évtizeddel korábban kedvezőbbek lettek volna a feltételek az országos ismertség eléréséhez… e mögül a billentyűzet mögül nyilván csak találgathatok. Mindenesetre meggyőződésem, hogy egy – a valóságban sajnos jelenleg nem létező – ideális közegben, ahol a keménynek mondható zenék is a nekik kijáró megbecsülésnek örvendenek, sikerült volna a Benzinnek az áttörés.
Az időközben Háló Rolandot váltó Farkas Gyula gitárossal, 2014-ben elkészült „Engedd be…” EP-vel szintén egy erős, vérbő rock/metal anyagot szállítottak le Labiék, a négy évvel korábbi nagylemez sikerét azonban már nem tudták megismételni. Az akkor már jó tíz éve gályázó debreceni csapat továbbra sem került az őt megillető helyre. Végül tizenöt évnyi működés után, 2018-ban repült szét a társaság, hogy aztán nem sokkal később – már az alapító basszusgitáros nélkül – Záróra néven térjenek vissza a klubok színpadaira. Labi mostanság a Master-Lab Comics képregényeivel alkot maradandót, míg a Záróra jelenleg is aktív, legutóbb 2022-ben jelentkeztek hanganyaggal.
Bárhogy is alakult, a 2010-ben kiadott „A 7 fő bűn” lemez mindenképpen érdemes a figyelemre, sőt, helye van a gyűjteményben.
Ha csak egy dalt hallgatsz meg a lemezről, ez legyen az:
A zenekar anyagai elérhetők itt is:
Benzin: A 7 fő bűn
E.Z.S. Music/Szerzői kiadás, 2010
A zenekar a következő felállásban játszott:
Asztalos „Paszti” Attila – ének
Háló Roland – gitár
Tóth-Laboncz Attila „Labi” – basszusgitár
Takács Richárd – dobok
Közreműködtek:
Zurbó „Zúzó” Zoltán – gitár
Gekko – dob
Dallista:
1. Színek
2. Ha megvan a cél
3. Mantra dal
4. Fűszer-csemege
5. Kiéhezve
6. Igazi túlélő
7. A bűn az bűn
8. Az álom elkerül
9. Legyél rocksztár
10. Nem kell a fék
11. A gép (demo)
12. Ha megvan a cél (demo)