Ebben a rovatban többnyire ma már nem létező/inaktív hazai underground csapatok – számunkra – meghatározó anyagait szeretnénk bemutatni, de terveink szerint terítéken lesznek még működő, akár időközben befutott előadók korai demói, lemezei is. Célunk továbbá a fősodortól távolabb eső, méltatlanul mellőzött vagy mára feledésbe merült, de mindenképpen értékes keményzenei csemegék megismertetése a nagyérdeművel. Túrjuk hát fel a lemezgyűjteményt, és poroljuk le az előásott kincseket!
Idén már tízéves a remekmű, ami, ha csak rövid időre is, de kicsit Seattle-rajongóvá tette a hazai zenei szakmát, és sikerrel rehabilitálta az addig igencsak mostohán megítélt magyar grunge-ot. Mert hiszen, a 2010-es években másodvirágzását élő stonerrel ellentétben, ennek a szomorkás stílusnak bizony addig nem volt Magyarországon igazi reneszánsza, csupáncsak kikacsintások, hatások szintjén emelték be műveikbe az igényességre és komplexitásra törekvő muzsikusok (elég csak az Angertea dolgaiba vagy mondjuk az Apey and the Pea korai lemezeibe belefülelni).
A stílus újbóli népszerűvé válásában – a Grungery Magazin 2015-ös indulása mellett – elvitathatatlan szerepe van ennek a lemeznek, amely nem szájbarágósan, viszont tisztelettel és hitelesen épít a grunge alappilléreire, miközben a kor követelményeinek maximálisan eleget téve vezeti azt elő.
A kulcsszó tehát egyrészt a tisztelet. Tisztelet a nagy elődök, a 90-es éveket felforgató mozgalom iránt, s egyúttal a ma nemzedéke, a jelenkori hallgatóság iránt is, akik már máson nevelkedtek, másban szocializálódtak, más mélységeket és magasságokat éltek meg, mint az X-generáció. Másrészt pedig kulcsszó a hitelesség, hiszen egyértelműen nem a pénz és a mainstream sikerek motiválták ezeket a sokat látott underground hősöket az alkotásban.
A nagyjából hét évig létező, de csupán két (meglehetősen rövid ideig tartó) aktív etapban alkotó Bálnalovast csak részben tekinthetjük hagyományos értelemben vett zenekarnak – félig-meddig ugyanis Polonkai Tamás (Polly Is Dead, Napok Romjai) gitáros/dalszerző projektjeként működött a formáció. A túlzás nélkül zseniként jellemezhető multiinstrumentalistához 2010-ben csatlakozott a VL45 ritmusszekciója, azaz Apró Antal dobos és Mészáros-Komáromy Dénes basszusgitáros, valamint Kleinheincz Zoltán szólógitáros (Doomsday Funk), így megkezdődhettek a majdani lemez munkálatai.
Kezdetben olyan albumban gondolkodott a gárda, ahol minden számban egy-egy vendégénekes szerepel, ennek a korai verziónak a lenyomatai a 2012-ben megjelent – majd később a lemezre is felkerült – single felvételek, jelesül az Egyedi Péter (Óriás) közreműködésével készült „Pont mint én” és az Áron Andrissal felvett „Spiritual Clone”. Anno megjelent a YouTube-on egy Polonkai Tomi által felénekelt Szabó Lőrinc versfeldolgozás, a zseniális videóval megtámogatott „Semmiért egészen” is, de ez így ebben a formájában végül nem került rá az albumra.
Ezután jött a képbe Máris Viktor „Nárcisz” (Dereng), akinek köszönhetően egységes vokális megszólalást kaphattak a dalok.
A Holdraforgó 2013. április 17-én jelent meg, és – ahogy arra már a mondandóm elején is utaltam – új színt hozott a tökegyforma metalcore csapatok és a gombamód szaporodó újgenerációs stoner/sludge/doom bandák uralta underground rock/metal színtér állóvizébe (nem elvitatva ezen együttesek jelentőségét, színtérre gyakorolt hatását; néhányuk egészen biztosan szerepelni fog e rovatban a későbbiek folyamán – P.N.). Azért itt sem beszélhetünk vegytiszta grunge-ról – már ha létezik ilyen –, az anyagon felbukkannak különböző hatások, stíluselemek a 90-es évekből ugyanúgy, mint későbbről. Aki képben van Tamás korábbi munkásságával, az nem lepődik meg például a stoner felé billenő megoldások (Együtt, Török), a Tool-féle kattantság (Árnyékfejtő) és az akusztikus-spirituális, meditatív jellegű megközelítés (Ha felszáll a Köd, Hazafelé, Otthon) hallatán sem. Természetesen – egyfajta szilárd alapként – a Polly Is Dead esszenciája is képviselteti magát a Holdraforgón (még a régi harcostárs, a hangzásért felelős Sohajda Péter is énekel, illetve gitározik egy-egy dalban), de a döbbenetesen eltalált, változatos, mégis összetartozó énektémák és szövegek olyan szintű hangulati többletet biztosítanak a daloknak, ami nem csak a nagy átlagból emeli ki a produkciót, de a Polonkai-életműben is a felső polcon biztosít számára helyet.
Ezzel a körmondattal azt akartam hangsúlyozni, hogy ez egy nagyon-nagyon jó lemez, olyan teljesítmény, jelzőfény, hivatkozási pont, ami tényleg csak 10 évente születhet. Akkor is hallgasd meg, ha egyébként nem vagy oda a műfajért.
Bálnalovas név alatt ezután már csak egy dal, a szintén lenyűgöző „Nap arcodhoz” látott napvilágot. 2016-ban arról szóltak a hírek, hogy Perutek „Peru” János személyében új énekessel tér vissza a csapat, de végül mégis tetszhalott állapotban maradt a projekt. Tamásunk mindeközben aktív maradt, 2014-ben „Apokrif”, 2020-ban „Sarasvati Devi´s Grace” címmel jelentetett meg szólólemezt, a kettő között pedig összehozta a Pearls Of Long Loved Years névre hallgató formációt, melynek első albuma, a „The 47th Parallel North” 2018-ban jelent meg a Grungery Media Records égisze alatt. A központi figura mellett meg kell említenünk a többieket is; a VL45-ből időközben Slowmesh lett, idén már a harmadik albumukkal jelentkeztek, míg Kleinheincz Zoltán és Máris Viktor elvontabb vizekre evezett, ők 2017 óta a nís sorait erősítik.
A Holdraforgó szabadon letölthető a Bálnalovas bandcamp oldaláról.
Bálnalovas: Holdraforgó
Szerzői kiadás, 2013
A zenekar a következő felállásban játszott:
Polonkai Tamás – gitár
Máris Viktor „Nárcisz” – ének
Mészáros-Komáromy Dénes – basszusgitár
Kleinheincz Zoltán – szólógitár
Apró Antal – dobok
Közreműködtek:
Sohajda Péter – ének, gitár
Áron András – ének
Egyedi Péter – ének
Simon Ádám – hegedű
Pap Dávid – ütőhangszerek
Dallista:
1. Árnyékfejtő
2. Ébredés
3. Együtt
4. Török
5. Úton
6. Apály
7. Felszállt a Köd
8. Hazafelé
9. Spiritual Clone
10. Pont mint én
11. Otthon
Bálnalovas Facebook
Bálnalovas YouTube