Goldie Hawn lánya 2000-ben tette fel magát a térképre, amikor Cameron Crowe önéletrajzi ihletésű filmjében, a Majdnem Híresben magára öltötte a vezér-groupie, Penny Lane szerepét. Majd 24 év után gyakorlatilag újrázott egyet, a muzsika szárnyain repülve. Elfogult lemezkritikánk.
Szerintem az Almost Famous a világ legjobb filmje, így nehéz elfogultság nélkül írni erről, de az objektivitás talaján lavírozva azért kezelhetjük tényként, hogy nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel: a mozi kapott egy Oscart a legjobb forgatókönyvért, de az akkor alig 20 éves Kate Hudson is jelölve lett a Legjobb Női Mellékszereplő szerepében, és a legrangosabb film-díj előszobájának tekinthető Golden Globe-ot el is nyerte ugyanebben a kategóriában. Az anyagi és kritikai siker pedig egyértelmű volt, mind a szakma, mind a közönség részéről.
Elég hatásos belépő volt ez, a színésznő máig tartó sikeres karrierjének remekül megágyazott – igaz, ezt a magasságot azóta sem sikerült túlszárnyalnia.
De hogyan tudott egy kvázi pályakezdő színésznő egy sajátos hangulatú rock’n’roll road movieban ekkorát alakítani- egy, egyébként baromi nehéz, mondhatjuk drámai szerepben? A kulcsszó az önazonosság.
Penny Lane szerepében egy kicsapongó életet élő, de egy nála idősebb rockzenész iránt reménytelen szerelmet tápláló szexistennőt ismerhettünk meg.
Nagyjából a film bemutatója környékén kezdek amerikai bulvárlapok arról írni, hogy a The Black Crowes énekese, Chris Robinson , és Kate egy pár -sokan véltek egyfajta párhuzamot felfedezni a mozi és a valós élet történései közt. A pár még ugyanabban az évben házasságot kötött, 2004-ben fiuk született, de 2006-ban már külön költöztek. Az azonban nem volt kérdés ezután, hogy Kate Hudson a magánéletében is vonzódik a zenéhez, és a zenészekhez…
Nem véletlen, hogy második gyermeke Matt Bellamy-tól, a Muse frontemberétől született, akivel szintén hosszabb ideig alkottak egy párt…de egy időben Nick Jones énekessel is randizott, és a jelenlegi párja pedig a Chiefs alapítója, Danny Fujikawa.
Ilyen párkapcsolati „anamnézis” mellett szinte természetes, hogy a színésznő a zenei életben is próbálkozik – a kérdés csak az, hogy miért csak most?
Volt ennek előjele: a 2009-es Cinema Italiano című dal, majd 2021-ben a Music című betétdal eléneklése az azonos című alkotásban – az igazi nagy dobás azonban a most megjelent EP, a Gonna Find Out.
Három dal, ami visszarepíti az embert a zene hőskorába, a ’70-es évekbe, és ezzel akarva/akaratlanul megidézi Kate Hudson karrier indulását.
A címadó Gonna Find Out egy dögös rockhimnusz, simán oda lehet tenni egy Free, vagy akár egy mai Dorothy mellé is.
A Live Forever egy akusztikus ballada, a legszebb szerelmes dalok egyike evör.
A Talk About Love pedig már inkább a ’80-as évek popját idézi meg, ez kicsit le is lóg a az anyagról emiatt, de remek darab egyébként a maga kategóriájában.
A „lemezbemutató” egyébként a közelmúltban történt meg a Howard Stern showban, ahol a saját dalok mellett még Stone Temple Pilots klasszikus is hangzott el – az idén 45 éves művésznő valószínűleg ugyanúgy rajongta ezeket a zenekarokat tiniként, mint kevésbé híressé vált kortársai.
Az anyagot hallgatva szinte biztos vagyok benne, hogy Kate Hudson nem is a pasikba, hanem a zenébe szerelmes…amikor a Majdnem Hírest láttam, tudtam, hogy Penny Lane karaktere és szelleme örökké belém égett…és lám-lám a zenét szerető lány végül dalra is fakadt.
Maga a szám, és az egész sztori 10/10, csak rövid, nagyon remélem, hogy lesz még folytatás…