Az előző, Mi van Veled, semmi?! lemez nem igazán lett a kedvenc korongom a Junkie-któl, így volt bennem egy kis drukk, hogy mit is várjak a Félelem és reszketéstől, bár a címben említett két állapot azért elkerült. Úgy voltam vele, hogy a szerintem szintén gyenge Szép Új Világ után is jött egy Degeneráció, így talán most is ez lesz, egy gyengébb után egy jobb.
A nyitó Hóbort azonnal széles mosolyt hoz, ugyanis ez az a zene, amiben itthon Ők baromi erősek, ékes anyanyelvünkön talán Ők művelik ezt a legjobban. Tipikus Barbaró szöveg, velős, erős nóta, remek indítás. Aztán jönnek a dallamosabb, kevésbé punkos tételek, mint például a Hagyjatok, ami szintén egy elég korrekt nóta, de valamiért csak sokadik hallgatásra üt be. A harmadikként érkező Hidegháború volt az, aminél egy kicsit felszisszentem, hogy ez most komoly? Ugye nem… Aztán érdekes módon, mikor koncerten elővették, akkor meglepő módon annyira megtetszett, hogy utána azt dúdolgattam két napig, és azóta is előfordul a Replay gomb megnyomása.
Az elsőként klipesített Hazudni muszáj egy újkori Junkies-ra (és Andris egyéb zenei tevékenységére) jellemző indie-pop vonalas jó értelemben vett sláger, ráadásul nagyon jó szöveggel. Az Édes élet szövegénél a közösségi oldal emlegetése, illetve az egész modern irányba elvitele is olyan volt, amihez idő kellett, mire ráállt a fülem, és ugyanez igaz, az Áldozatra is. (Pedig talán ez emlékeztet a lemezen a leginkább a korai lemezekre.) A Diófa már-már metálos riffelése baromi ütős, azonnal ható, bólogatós darab, aminél nagyon sajnálom, hogy nem sikerült egy ütősebb refrént írni hozzá. Simán lehetett volna a lemez legjobbja.
A menetrend szerinti Riki Church dal, az On and On vastagon a korong legjobb tétele. Benne aztán tényleg nem kell csalódni soha. Igazi punk and roll, ala garage rock fűszerkeverék! A baromira hosszú című Szerelmes fiatalember e feleslegesen túlnyújtott megnevezés ellenére is egy tipikus darab, méghozzá szintén a jobbik fajtából, amit a Pesti sanzon kellemes dallamai vezetnek le, és el is értünk az album végére.
Azt mindenképpen ki kell emelni, hogy a megszólalás is nagyon el lett találva ezúttal, kellően karcos, ugyanakkor mégis minden kivehető, ahogy kell. (Bár nekem nagyon féloldalasan szól az egész valamiért…) A borító, kívül belül jópofa, ebben is túltesz elődjén! A Junkies-fanoknak jó éve van, hiszen Andris remekül sikerült szólólemeze után még egy jó korongot kaptak.
Némiképp azt hozza a Félelem és reszketés, amit elvártam tőle. Egy megbízható, korrekt, 10 dalos lemezt, amelyről naiv gondolat lenne azt hinni, hogy a mesterhármas (Nihil, Tabu, SX7) közelébe ér, viszont azt is badarság lenne kijelenteni, hogy egy 20 éves zenekartól 12-13 évvel ezelőtti dalokat akarunk újra hallani, csak más szöveggel. Szó sincs erről. Ez a lemez több, mint jó. Bátran odarakható a korábbi lemezek mellé a polcra, és büszke is lehet rá a csapat. Sose rosszabbat, Srácok! 7-8 pont között vacilláltam, viszont a kib….tt jó koncertek miatt lett belőle egy kövér nyolcas! 20 év útán is van Junkie a nap alatt!
Csúcspont(ok): Hóbort, Hidegháború, Hazudni muszáj
Mélypont(ok): —
10/8. Várom a folytatást! Remélem hamarosan jön is!