Joe Hill és Gabriel Rodriguez: Locke & Key luxuskiadás 1. – Kulcs a zárját (Fumax kiadó, 2018)

A Fumax valami eszméletlen tempót diktál az utóbbi időben, ami nem csak a jobbnál jobb regényeik megjelenésében nyilvánul meg, hanem a Fumax Képregényzóna kis túlzással naponta bővülő kínálatában is. Mindenek előtt az újdonságok (na jó, újabbnak mondhatóak) közül a Locke & Key első kötete kerül górcső alá, ami hívogató Luxuskiadás jelzővel jelent meg.

Bevallom, nekem eleddig kimaradt a Locke & Key, csak amikor a kiadó előrendelhető státuszba tette, akkor néztem kicsit utána, mi is akar ez lenni tulajdonképpen. Nos, nem túlzok, ha azt mondom: ez a képregény egy ékes példája annak, hogy mennyire nem szabad lesajnálni ezt a műfajt. (Nem akarom ezt a gondolatot bővebben kibontani, mert a hamarosan debütáló egyik podcastemben lesz erről bőven szó.) Ez a kötet, pontosabban a tartalma, egyszerre mutatja meg, hogy milyen könnyen lehet valami horror, dark fantasy, thriller, misztikus, borzongató, izgalmas és mégis brutálisan olvasmányos egyszerre.
A hivatalos tartalomismertető azt mondja a kiadó oldalán:
A Locke-család egy iszonyatos tragédia után kénytelen hazaköltözni felmenőik ódon birtokára a massachusettsi Lovecraftba. Kulcsház azonban nem egy mindennapi otthon: a kastélyszerű, öreg házban hemzsegnek a különös erővel bíró kulcsok és a hozzájuk tartozó ősi kapuk. A vakmerőt, aki átlép rajtuk, a küszöbön túl a teljesen ismeretlen és egy hétköznapi ésszel felfoghatatlan másfajta valóság várja.
Miközben a három testvér, Bode, Tyler és Kinsey a maga módján próbálja feldolgozni a közelmúlt rettenetes eseményeit, felfedezi Kulcsház titkait is. A legsötétebb rejtély azonban még várat magára: a ház alatt, a mélyben egy gyűlölettel teli, kíméletlen lény lakozik, s nem nyughat, amíg szélesre nem tárja a legfélelmetesebb ajtó szárnyait…
Nos, ez egy olyan leírás, ami elég pontos, de szerencsére egy cseppet sem spoileres. Igyekszem is kerülni én is a sztori felfedését. Hogy mégis milyen a Locke & Key? Nehezen tudom megfogalmazni, egy dolog azonban biztos: kicsit talán mindenből van benne, amit szeretek. Joe Hill első komolyabb sikere volt ez a képregény, utána pedig jött neki még elismerés bőven. (Ráadásul teljesen megérdemelten.) Nagyon szimpatikus Joe-ben, hogy nem elsősorban Édesapja, a horrorkirály, Stephen King, hírnevéből szeretne megélni, hanem próbál saját stílusjegyeket is csempészni műveibe, szerencsére sikerrel. Minden alkalommal jelen van azért a legendás előd hatása, mégis érezhetően modernebb formában. Jelen műnél bőven ott van még egy nagy adag Lovecraft-hatás, némi Rose Red feelinggel, de az egész mégis olyan, mintha a nagy turmixot valami extra pörgetővel innánk meg és hagynánk, hogy beszippantson magába az egész. Az szerintem mindent elmond, hogy a 320 oldalt mindössze két nekifutásra letudtam. Mindössze csak azért nem egyre, mert szerettem volna egy kicsit tovább élvezni a sztorit. Megemelem kalapomat az alkotók előtt!
A Luxuskiadás jelző jelen esetben nem egy ügyes marketingfogás, ugyanis a Fumaxtól megszokott (és emiatt elvárt) minőségen felül is kiemelkedően jó minőségű papírra lettek nyomva a szürreálisan csodás rajzok. Egyik-másik képkocka olyan, hogy szinte a fülembe súgja: van még rajtad szabad hely, gyerünk, tetováltass fel… A keménytáblás, díszkötéses változat tényleg egy igazi csoda, ami ár-érték arányban is megérdemli a maximum pontszámot. Kétszer hat füzet, vagyis összesen 12 képregény került bele.
Nem is nagyon akarom szaporítani a karaktereket, mert semmi értelme. A kiadó webshopjában van lehetőségünk beleolvasni a kötetbe, ami után a megrendelés szerintem garantált. Nagyon régen babonázott meg ennyire képregény, őszintén remélem, hogy a hamarosan érkező második kötet tartani fogja a színvonalat.
10/10. Vastagon!

Ez is érdekelhet

Kövess minket!

2,844RajongókTetszik
1,731KövetőKövetés
44KövetőKövetés
64KövetőKövetés
1,348FeliratkozóFeliratkozás