CYBERNETIC DOMINATION TOUR 2026
2026.09.23.
Budapest, Barba Negra
Fear Factory, Crystal Lake, Hate, The Nocturnal Affair
Kezdjük egy őszinte és sajnos mélyen szomorú beismeréssel, a The Nocturnal Affair és a Hate műsoráról sikerült kompletten lemaradnom. Utólag is óriási bocsánat jár mindkét csapatnak, de a háttérben a koncertjárók két legádázabb ellensége szövetkezett ellenem: a munkaidő és Magyarország földrajza. A déli végekről felvergődni a fővárosba egy csúcsforgalmi hétköznap délután felér egy brutális túlélőtúrával. Mire az ember leteszi a lantot a melóban, átverekszi magát a végeláthatatlan dugókon és átszel egy fél országot, a számláló kíméletlenül lepörög. Így amíg a srácok valószínűleg tisztességgel szétkapták a színpadot, én fizikailag a kocsiban, de lélekben moshpitelve próbáltam meggyőzni az órát, hogy járjon egy kicsit lassabban. Nem jött össze.
Szerencsére a japán Crystal Lake kezdésére már sikerült bevennem a Barba Negra küzdőterét. Őszintén megvallva, amikor a koncert előtt belehallgattam a srácok idén januárban megjelent friss lemezébe, nem győztek meg. Kicsit sablonos, „ilyen-olyan core” muzsikának tűnt, bár az hallatszott, hogy a hangszeres aprítás egész jó benne. Na de ezek a távol-keleti urak a színpadon valami olyat tettek le, amire kevesen számítottak! Nagyjából három szám kellett nekik, és megvettek kilóra – pedig nem vagyok éppen pihesúlyú figura. Vérprofi, lehengerlő színpadi jelenlétet hoztak, és olyan energiákat szabadítottak el, ami még ebben a műfajban is ritka, mint a deathcore breakdown nélkül. Ráadásul azok a dalok, amik első fülelésre sablonosnak tűntek a felvételen, az élő megszólalásban azonnal a helyükre kerültek és megsemmisítő erővel csaptak le. Sőt, a buli közben az is leesett, hogy a japán srácok zenei világa egyáltalán nem áll messze a Fear Factory univerzumától. A színpadról áradó feszes energiában és a precíz, könyörtelen kiállásokban bőven ott lüktetett az a futurisztikus, gépies mechanizmus is, ami stílusban tökéletes felvezetéssé tette őket az este főzenekarához. Egyre ritkább az, hogy egy zenekar kifejezetten az élő teljesítményével állítson maga mellé egy szkeptikusabb hallgatót, de a Crystal Lakenek ez a bravúr maximálisan sikerült. Srácok, legközelebb is találkozunk!
Aztán elérkezett az este betetőzése: színpadra lépett a fő attrakció, az ipari fémóriás, a Fear Factory!
A zenekar az elmúlt években, Milo Silvestro frontember csatlakozása óta sokadik virágzását éli. Mióta az új énekes a fedélzeten van, masszívan jelen vannak a színpadokon, gyakorlatilag folyamatosan turnéznak, és ez a rengeteg rutin meg is látszik: az egész produkció egyetlen tökéletes gépezetként működött együtt. A Cybernetic Domination Tour elnevezés valóban nem árult zsákbamacskát. Az intró után különösebb faxni nélkül csaptak bele a Digimortal lemez egyik legjobb dalába, az Acres of Skin-be. Itt ismét meg kell jegyeznem, mennyire jól szólt a Barba Negra! Már a Crystal Lake alatt is rendben volt minden, de a Fear Factory gyakorlatilag letaglózó lemezminőségben dörrent meg. Kellett is ez a kristálytiszta hangzás ahhoz a tömény „Best of” műsorhoz, amit a nyakunkba kaptunk. Külön öröm volt számomra, hogy a kedvenc Félelemgyár-lemezemről, a Digimortal-ról rögtön négy nótát is előkaptak. És milyen jól tették! Ezek a némileg szellősebb, slágeresebb témák, lásd például a Linchpin-t, elképesztően jól működnek élőben a folyamatos durvulatok között. De a Crystall Lake frontemberével Kinosita Rjóval megerősített Edgecrusher is különösen űtös volt. Persze természetesen nem tudtam nem vigyorogni az olyan ős-darálások alatt sem, mint a Martyr vagy az Arise Above Oppression. Aztán a ráadásban jöttek sorban a Demanufacture örökérvényű klasszikusai, hogy a maradék szuszt is kíméletlenül kipréseljék a tisztelt nagyérdeműből. Zárásként pedig megérkezett az Obsolete elszállós, zseniális dala, a Resurrection. Milo ezen a ponton végérvényesen mindenkit meggyőzött arról, amit az egész buli alatt bizonyított: nemcsak kiváló énekes, de abszolút tökéletes, megkérdőjelezhetetlen helye van a Fear Factoryban.
Bár útközben még mardosott a búbánat a korai kezdés és a lekésett fellépők miatt, a nap végén egy felejthetetlen, vérbeli félelemgyár élménnyel gazdagodva indultam vissza a déli végekre. A jelenlegi AI apokalipszis para korában a Fear Facktory aktuálisabb, mint valaha.
