Ismerős Arcok: Csak a szöveg! (2017)

A két évvel ezelőtti Csak a zene! című lemezzel elég komoly meglepetést okozott nekem az Ismerős Arcok. Minden lemezüket másért szeretem, és bár volt olyan, ami később ért csak be, mint a Kerítést bontok, egyszer sem mondtam azt, hogy na ez most félrement volna. A Csak a zene! még ennek fényében is letaglózó erejű dalcsokor volt, így az új lemezt kiemelt lelkesedéssel vártam.

Kicsit furcsa volt belegondoljak, hogy ez már a hetedik Arcok lemez. A másik, amin először csodálkoztam, hogy csak- tíz dal szerepel a lemezen. (Viszont a játékidő csak 5 perccel rövidebb, mint a 13 dalos legutóbbi lemez esetében, szóval hiányérzet nem lesz.) Mikor januárban interjúztam Attilával, akkor mondta, hogy hamarosan elvonulnak alkotni, vagyis a Csak a zene! alkotói folyamatánál abszolút bevált jammelős módszerrel készül majd ez a lemez is. Bevallom, nagyon örültem, ugyanis még mindig azt az albumot érzem a leginkább görcsmentes és felszabadult munkájuknak. A Csak a szöveg! ennek a lemeznek egyenesági folytatása, a címnek megfelelően tartalmasabb, irodalmibb, odamondogatósabb szövegekkel. Ami viszont nagyon fontos: Nyerges Attilára jellemző módon ezek a szövegek sok esetben inkább csak gúnyos társadalomkritikák, gondolatébresztő megfogalmazások, továbbra sem lett a bandából ökölrázós-észosztós acsarkodós társaság.

Első nekifutásra nagyon meglepett a lemez. Most is azt érzem, hogy görcs nélkül készültek a dalok, rengeteg őszinte gondolattal. A nyitó Európa 2017 például egy a csapatól szokatlanul kemény tétel, markáns állásfoglalással a szövegében. Arcbavágó, erős kezdés, de mindenképpen hatásos. Ezúttal nem lett olyan könnyen emészthető a végeredmény, bizonyos daloknak sok hallgatás kell, mire közel engedik magukhoz a hallgatót. Első hallásra például nehezen tudtam megbarátkozni a Teltházzal, vagy az Andrássy úttal, de onnantól, hogy beértek, a Teltház például a lemez egyik csúcspontjává lépett elő. Ám mielőtt azt hinné bárki is, hogy ezúttal hiányoznak az instant slágerek, szólok: egyáltalán nem. az Érted jöttem, Angyal szállt fölöttem vagy a Hajnal bármelyik lemezen csúcspont lenne első hallásra is. Ezek azok, amik már első hallásra magukkal visznek, szinte biztosan ott lesznek a koncertprogramban is. Az egyik legnagyobb meglepetés mégis a lemezt záró, újrajátszott Ruszkik haza! című dal lett, ami túlzás nélkül az egyik legszebb dal az 1956-os forradalomról. Először nem értettem, miért vették fel újra, de meghallgatva teljesen egyértelmű. Igazából csak a szöveg maradt meg, az új hangszerelés teljesen más karaktert ad a dalnak, ami által sokkal jobban kidomborodik a mondanivaló.
Minden Ismerős Arcok lemezen érezni a törekvést az egyre jobb megszólalásra, ami talán most ért el arra a pontra, amikor a zenekar megtalálta a saját hangzását, minden szempontból. Práder Vili gitársoundja és szólói most a legjobbak, akárcsak Nándi basszusgitárja, ami szintén most szól a legszebben. Arról nem is beszélve, hogy a hangszerelés is olyan lett, hogy hallja az ember a nagy elődök hatását, de ugyanakkor azt is, hogy ez itt most csak olyan, mintha és nem konkrétan olyan. A saját hang, amiből kikacsint az ihlet. Szerintem ez az igazán nagy dolog.

Nem mondom, hogy a Csak a szöveg! az Ismerős Arcok legjobb lemeze, mert nem írhatom ezt minden új albumuknál, senki sem hinné el. Azt azonban írom, hogy ha tartalomra és jó szórakozásra vágysz, akkor a hazai palettán nehezen találsz idén ősszel ennél jobb lemezt. Remélem, nem csak nekem fordult meg a fejemben, hogy a Csak a zene! és a Csak a szöveg! megérdemelne egy közös kiadást és vinyl verziót is. Elvégre valahol összetartoznak. Találkozunk a lemezbemutatón!

10/10 Van még innen is feljebb vajon? Köszönet a CD-ért a GrundRecords-nak!

A zenekart itt tudod követni: https://www.facebook.com/ismerosarcok/

Ez is érdekelhet

Kövess minket!

2,844RajongókTetszik
1,731KövetőKövetés
44KövetőKövetés
64KövetőKövetés
1,348FeliratkozóFeliratkozás