(Botcsinálta) koncertszervezőként, zeneipari szereplőként számtalanszor jött velem szemben az „írjál már fel a vendéglistára” típusú kérés. Évekkel, évtizedekkel ezelőtt is volt ezzel egy kis bibi, mivel az, aki „csak úgy” felíratja magát, az konkrétan a promoter, és/vagy a zenekar zsebéből veszi ki a pénzt. Sajnos, az a helyzet, hogy a rajongást muszáj monetizálni, különben megszűnik a zenekar, vagy bezár a klub. Aki „fel van írva”, az vélhetően valamit csinál a koncerten, sofőr, road, fotós, sajtós, satöbbi. Esetleg valamelyik zenész párja, hozzátartozója, közeli barátja. Jelenleg a hazai zeneipar szereplői döntő többségben ijesztő zuhanást mutatnak be nézőszámokat illetően – főleg a vidéki koncerthelyszíneken. Azért fontos, hogy egy átlagos zenerajongó picit a kulisszák mögé lásson, és belássa, hogy a koncertjegy, merch, hanghordozó megvásárlásával tudja az elkötelezettségét kifejezni. Kemény adatok jönnek, edukatív céllal.
A ’90-es évek intenzív klubélete már rég a múlté. Korábban közepes méretű városokban is releváns módon tudtak működni koncertezésre alkalmas helyszínek – ezeknek mára már nyoma sincs. Jelenleg a (vár)megyeszékhelyeken van működő, megfelelő szórakoztatóipari infrastruktúra – ez Budapestet leszámítva 18 települést jelent. Van olyan nagyváros, ahol egy ilyen sincs… és persze vannak szerencsésebbek, ahol esetleg több is van (például Pécs vagy Debrecen). Vannak üdítő kisvárosi kivételek is, mint például a szoboszlói Rock Café, vagy a szarvasi Zebra Klub – ezeket vélhetően a tulajdonosok kultúrmissziós fanatizmusa tartja életben.
Összegezve: hazánkban egy aktívan koncertező zenekar számára vidéken nagyjából 30 potenciális helyszín jöhet szóba klub szinten Ezeknek a befogadóképessége átlagosan 100-600 fő közt van (persze vannak fesztiválok, művházak is, de ezek főként a nyári főszezon idején játszanak szerepet).
Ezekre a helyekre kell egy produkciónak megfelelő mennyiségű embert beterelnie. És itt az első matematikai kihívás: egy zenekar, ami eltölt 60-90 percet a színpadon, bármennyire színvonalas is, egyszerűen nem elég arra, hogy egyedül kitöltsön egy egész estét. Ezért általában egy élőzenei rendezvényen két, vagy három banda szokott egymást követően a színpadra állni. Egy élőzenei formáció általában négy-öt főből áll. Nem nehéz kiszámolni, hogy így 10-15 embert, plusz a stábjukat (ez nagyjából ugyanannyi ember) és a felszerelésüket kell mozgatni, ez pedig a mai üzemanyagárak mellett önmagában több tízezres tétel – de erre később még kitérünk.
SONYA/Nagyerdei Víztorony
A közelmúltban voltam egy koncerten egy debreceni helyszínen, ahol egy helyi és egy budapesti banda játszott. Az a szerencsés eset állt elő, hogy ez a buli már napokkal előtte SOLD OUT lett. Ezt a hangsúlyozottan mázlista eseménynek a keretszámait használom most arra, hogy bemutassam azt, mennyi (háttér)munka szükséges egy ilyen eseményhez, és milyen anyagi vonzatai vannak. Ebben az esetben egy 190 fő befogadására képes klub 2990 forintos early bird (20 db), és 3999 forintos sima jegyárral (170 db) dolgozott, így a befolyt összeg 59.800 plusz 678.300, tehát summa 738.100 ft.
Helyszín és időpont
A helyszín kiválasztása, a lineup összerakása és egyeztetése önmagában sok telefonálgatás, és emailezés: a zenészek jelentős többsége bír valamilyen civil munkával, ezért egy-egy más városba való elutazás, ott tartózkodás, koncert, hazautazás és ennek a kipihenése elvisz egy komplett hétvégét. Akkor is, ha te az adott embert/bandát mindössze egy koncert erejéig láttad a színpadon… A muszikus is ember, neki is van családja, élete, hobbija, esetleg túlórája – ezekből fakadóan két, vagy három zenekarból álló est összeszervezése egy vidéki helyszín programkínálatával sokszor sok munkaóra egy, vagy több ember életéből. Itt konkrét forintosítást nehéz számolni, de nyilván ezt a munkát vagy egy programszervező végzi el, akinek van brutto/netto napi vagy havi bére, és a telefon meg az internet sincs ingyen – ha pedig valamelyik zenekari tag vagy tagok végzik, a szabadidejükben, akkor ez egy önkéntes munka, de mindenképp van értéke, hiszen e nélkül nem jönne létre az adott esemény.
…és ha már esemény
Megvan a helyszín, a dátum, és a fellépők listája. Ilyenkor jön az a rész, hogy mindezt érdemes a nagyérdemű tudtára adni. Egy vidéki klubkoncert költségvetése általában nem terjed a „Három óriásplakát Ebbing határában” léptékig, jellemzően online platformok jelentik az elsődleges, vagy méginkább egyedüli reklámfelületet. Ahhoz, hogy bármilyen online felületre tartalom kerüljön ki, muszáj valami tetszetős kép/grafika. Ezt vagy egy grafikus, vagy grafikához értő zenekari tag készíti el – és itt vissza lehet olvasni az előző rész munkaórákra vonatkozó részeit. És akkor még nem beszéltünk a mostanában kötelező jellegű videókról (amelyek elkészítése szintén idő és energia), amelyek nélkül az algoritmus mindenkit az internet pöcegödrébe űz. És, ha már van event, cover, kép és videó, akkor illik ezekre jól targetált hirdetést feladni – ez leggyakrabban Facebook/Insta (tehát valamelyik Meta fórum). Egy átlagos vidéki városban egy pár ezer potenciális érdeklődő megszólítása (amelyből pár száz vesz majd jegyet) 20-50 ezer forint közti összeg. Az egyszerűség kedvéért átlagoljunk, és mondjuk azt, hogy 35.000 forintba került. Ha a példánknál maradunk, látható, hogy itt már nagyon sok munkaóra bele lett ölve a szervezésbe és marketingbe, de ez az a pont, ahol az első „igazi” anyagi ráfordítás megtörténik.
Jegyértékesítés
A marketingnek köszönhetően eléri az adott esemény szervezője/fellépője a célcsoportját és elkezdenek pörögni a jegyek. És hol lehet ezt megvenni? Vannak erre szakosodott szolgáltatók, mint például a TIXA vagy a COOLTIX. Ezek jellemzően 5-7% részesedést vesznek le a jegyek árából. De, az első dolog, ami bejön a képbe az értékesítés esetén, az a 27% ÁFA – ez jó esetben nem jelentkezik, ha a zenekar vagy helyszín Alanyi Adómentes, de ez a ritkább eset, és csak bizonyos méretig/ideig működik. Úgyhogy, inkább számoljunk vele… Így átlagosan mindenki kiszámolhatja, hogy a 27% +7% a bevétel 1/3-át már akkor elviszi, amikor a koncert még meg sem történt. A saját említett példánknál maradva: ez 243.500 forintos adóterhet jelent az összbevétere vetítve.
Artisjus
A helyszínen zenei szolgáltatás történik, már akkor is, amikor a beállás alatt a technikus benyom valamilyen háttérzenét. És persze a színpadra lépő zenekar is eljátssza a saját, vagy más bandák dalait. Egy ekkora méretű koncerthelyszínen az egy estére vetített Artisjus kötelezvény értéke nagyjából 50-60.000 forint.
Utazási költségek
Fentebb már említve volt a mostanában egyre horribilisebb benzinár. Egy átlagos kisbusz fogyasztással számolva egy Budapest-Debrecen, vagy Budapest-Pécs távolság oda-vissza számolva nagyjából 40.000 forint, de ugye nem alapértelmezett az sem, hogy mindenkinek van kisbusza… ilyenkor ezt vagy bérelni kell (nagyjából 20.000 forint/nap), vagy olyan embert kell felbérelni, aki a járművét és az idejét sofőrként rááldozza az estére. Ilyenkor a költségek duplázását nyugodtan számolhatjuk… a másik út, hogyha nem fér be a zenekar egy személyautóba, és kettő kell, akkor szintén a fenti útiköltség duplázása áll fenn. Nem nehéz kiszámolni, hogy csak a helyszínre való el-és az onnan való hazautazás minimum 50-70.000 forint. Példánkban az egyik zenekar helyi, csak a másiknak kell városok közt utaznia, ezért a lokális utazás minimális költségének felszámolásától nagyvonalúan tekintsünk el.
Stáb
Egy zenekar nem csak a színpadon álló emberekből áll. Egy emlékezetes koncertélmény biztosításához elengedhetetlen, hogy megfelelő képzettségekkel rendelkező stábtagok is jelen legyenek: ők a hang-és fénytechnikusok, roadok, turnémanagerek – a rock and roll láthatatlan hősei. Az ő napi megbízási díjaik nagyon változóak, függ a produkció nagyságától, időtől, a helyszín kondícióitól. Persze van road, aki haveri szinten eljön ingyen, de azért az igazi szakemberek nyilván pénzbe kerülnek. Egy ilyen stábtag napi bére 15.000-60.000 közt lehet. A mi példánk egy kisebb vidéki helyszín, és két kvázi amatőr (tehát nem főállású zenészekből álló) zenekar, így számoljunk a technikai személyzetre két főt, fejenként 20.000 forintos díjazással. Ez 40.000 forint. Hangsúlyozzuk, hogy ez egy nagyon baráti ár, átlagosan egy képzett technikus 4000 forintos óradíjjal dolgozik, és a koncert előtti beállástól a koncert utáni pakolásig akár 10 munkaórát is eltölthet, ami ezt a költséget rögtön megduplázná.
Cájg
Egy zenekarnak természetesen vannak erősítői, gitárjai. Vannak olyan „fogyóeszközök” mint a gitárhúr, és a dobverő – ezeket a zenész szakma már rég nem is számolja költségként. De, egy vidéki helyszínre sok esetben kellenek plusz audio és vizuális technikai eszközök: ez lehet LED fal, fénytechnika, keverőpult… a lényeg, hogy ezeknek a kibérlése is pénzbe kerül – nem kevésbe. Egy-egy ilyen technikai eszköz napi rendelkezési állási díja több tízezer forintba is kerülhet, így ez a költség kerülhet 50.000-100.000 forintba is (per technikai eszköz). Itt érdemes egy átlagot számolni, legyen ez esetünkben egy hurráoptimista számítással 75.000 forint.
Az eddigiek alapján kiszámolható, hogy egy két zenekaros este egy kisebb vidéki koncerthelyszínen az alábbiak szerint alakul:
Összbevétel: 738.100 Ft
Adóterhek és adminisztrációs költségek: 234.500 Ft
Hirdetés: 35.000 Ft
Artisjus díj (átlagolva): 55.000 HUF
Útiköltség (nagyjából): 70.000 HUF
Stáb (baráti áron): 40.000 HUF
Cájg (minimalizálva): 75.000 HUF
Ezek levonásával 228.600 forint – ez az, amit a már említett két-három zenekar 10-15 tagja szét tud osztani gázsiként. Ha „csak” tízfelé osztjuk az összeget, akkor is alig több, mint 20.000 Ft fejenként. Nagyjából ez az az összeg, amit a „rocksztárok” hazavihetnek. Minden egyes „írjál fel” kérésnél ebből az összegből veszel el, kedves rajongó.
Ilyenkor érdemes azt az önreflexív kérdést feltenni, hogy tényleg nincs 3-5000 forintom arra, hogy megvegyem azt a koncertjegyet, hogy a fent leírt költségeket/munkafolyamatokat támogassam?
Bár a fenti számokban vannak kerekítések, tippek, és némi helyi sógorkomaságot is beleszámítottam, ahol az egymást segítő helyi zenei közösség tagjai nem feltétlenül a piaci árat szabták meg egymásnak. Továbbá, érdemes sokadjára hangsúlyozni, hogy ez egy szerencsés, vidéki SOLD OUT buli volt. Egy átlagos underground koncert pedig egy Budapesten kívüli városban a legritkább esetben éri el ezt a szintet – tehát magasabbak a felmerülő összegek, és kevesebb bevétel – így a matek sokkal gyászosabb egy átlagos esetben. Nem nehéz kiszámolni, hogy sok esetben mindenki keres egy koncerten, csak épp a színpadon álló zenekarok nem – de az sem ritka, hogy ők maguk nyúlnak a zsebükbe azért, hogy koncertezhessenek (helló, átlagos vidéki klubos 30 fős koncertek).
A hazai zeneiparban tapasztalható az a szomorú tendencia, hogy a fesztiválok és koncertek átlagosan 25-40%-os nézőszám visszaesést produkálnak. Ezen semmi más nem tud változtatni, csak a koncertjegyek megvásárlása, az események látogatása, és a minél szélesebb körű összefogás. Amikor koncertjegyet veszel – vagy nem veszel – és esetleg felíratnád magad, mert te szeretnél pár ezer forintot spórolni, akkor érdemes átfutni ezeket a kalkulációkat.
A RicsCast legutóbbi adásában épp egy ez ellen fellépő kezdeményezés került bemutatásra:
Update: rövid idő alatt számos kattintás és kommentár érkezett a cikkre -ezt az aktivitást köszönöm mindenkinek.
Két érdekesebb tételt megemlíteni, ami gyakori: a klubok költsége. Ez több üzleti modell szerint működhet -ami egy külön cikket érdemelne. De, a leggyakoribb eset az, hogy a fent említett összköltségekből a klub még kér 20-30% közti bevételt.
A másik érdekes dolog a catering, ez terjedhet a semmitől kezdve a tokaji borban pácolt őzgerincig, de jellemzően egy klubkoncerten nem ez a legnagyobb tétel – az egész zeneiparra vetítve azonban érdemes és kifejtésre érdemes téma lehet.